Wilhelm Busch Veletek vagyok minden napon... Mielőtt rátérnék a tulajdonképpeni témára, két fontos megjegyzést kell tennem. Az első: a Harmadik Birodalom (náci Németország) idejét tudatosan mint keresztyén éltem át. Ez a szó, hogy "keresztyén" nektek talán nem sokat mond. Különbözőképpen lehet értelmezni, nemde? "Amit nem lehet definiálni, azt manapság keresztyénségnek tartjuk." Fiatal koromban valamikor beleütköztem Jézusba, mint egy autó, mely nem tud kitérni és a fának hajt. S akkor Ő, Aki a kereszten meghalt a világért, Uram és személyes Megváltóm lett. Ez a tapasztalat olyan tökéletesen megváltoztatja az életet, hogy az ember elválik azoktól, akik Őt nem ismerik. Az élet útját akkor is úgy jártam, akárcsak ma: mint Krisztus tanítványa. Ez a tény határozza meg egész magatartásomat, s így kötelességemnek éreztem, hogty ezt előre megmondjam. Manapság szokásos, hogy a prédikációt valamilyen témával kezdik, aztán titokban a befejezésnél előjönnek a keresztyénséggel. Én ezt nem szeretem. Azért mondom meg mindjárt köntörfalazás nélkül: Jézus tanítványa vagyok, és azt kívánom, hogy ti is azok legyetek. A második megjegyzésem: fennáll a veszély, hogy önigazolásnak hallatszik, ha az ember önmagáról és a Harmadik Birodalomban történt élményeiről így nyilatkozik: "Valahogy becsületesen küzdöttem át magam." Ezért kell ezzel kapcsolatban is mondanom valamit. Ismerős Rolf Hochhuth neve? Hochhuth fiatal író, aki egy drámát írt a következő címmel: "A helytartó". Isten ún. földi helytartójára, a pápára céloz. A dráma nagy témát boncolgat: az egyház hallgatott, amikor a szeme láttára a zsidókat Auschwitzba szállították. Az utolsó felvonás a megsemmisítő kemencék borzalmaiban játszódik le. Tüzük bevilágítja az egész ötödik felvonást. És a pápa tudta, mi történik ott! Ablakából láthatta, hogyan tartóztatják le és hurcolják el a zsidókat. A katolikus egyház többfelé óriási tüntetést rendezett a darab előadása ellen. Én ezt mélységesen sajnálom. Az ilyen tüntetések résztvevői feltétlenül az unintelligens réteghez tartóznak. Mert nyilvánvaló, mit akart Hochhuth mondani: nemcsak a pápa, hanem valamennyi egyház hallgatott, amikor a zsidókat Auschwitzba szállították, a megsemmisítő kemencékbe. Én mint olyan valaki, aki éltem abban a korban, csak annyit mondhatok: a fiatal generáció ellenünk szóló vádja jogos. Az előadások miatti tüntetés helyett sokkal helyesebbnek látnám, ha az egyházak kijelentenék: "Igen, szörnyűségesen csődöt mondtunk." Ha kiáltottam volna, mint ahogy ma tudom, hogy kellett volna kiáltanom, akkor most nem állnék itt, mert kivégeztek volna. S ha az én generációmból azt mondja valaki: "Semmiről nem tudtam, ártatlan vagyok", ne higgyétek el! Nagy az én generációm vétke. [...] Kétségtelenül nehéz idő volt, de természetesen itt-ott mondtunk, tettünk valamit. Azonban nem kiáltottunk, ahogy kellett volna: "Itt milliós nyagyságrendű gyilkosság történik!" És ez bűn volt. Ezt akartam világosan és nyiltan megmondani. Ha most aztán beszámolok kis élményeimről, ez úgy értékelhető, mint zárójel, ami előtt mínusz áll. Számomra rejtély, hogy tud az én generációmból valaki bűnbocsánat nélkül élni. De azt is hozzá akarom tenni: ugyanígy rejtély, hogy tud valaki a ti generációtokból bűnbocsánat nélkül élni. Mert a bűn mindig Isten előtt bűn és nem a törvényszék előtt. Sokkal maradtunk adósok.
_________________ Békesség Istentől
|