A film mindenesetre ezerszer jobb, mint az a többszáz keresztény szupergiccs, amivel semmi baja az egyháznak, de talán fontosabb, hogy milyen hullámokat ver a körülötte zajló vita a misszió tengerében:
http://reformatus.hu/mutat/7680/

Csak részben értek Veled egyet. A jó film olyan, hogy üt egyet az emberen, olyan, hogy könnyet fakaszt, olyan, hogy nézésekor nem tudod levenni a szemed a képernyőről. Nálam ilyen primer érzések mutatják, hogy olyat láttam, amit jobb esetben, talán örök életre el nem felejtek.

A fiú című film egyeseknél működik, másoknál nem. Ennyi a történet. Én semmi különöset nem éreztem, bár többször is láttam már. Másoknak nyilván nagyon bejön ez a 4 perc. Ilyen értelemben valóban megosztja a hívőket is, no meg az ateistákat is.

Engedtessék meg, hogy ne kelljen a nagy keresztyén művekkel egy szinten kezelnem A fiú című alkotást!

Sziasztok!

Egy filmajánlat azoknak, akik ünneplik a Valentint, meg azoknak is, akik nem.

Nem hamar szakad el

"Vegyük észre: kapcsoltaink állandó bombázás alatt állnak! Ki segít, hogy a nőből feleség legyen, hogy a férfi valóban férfiként viselkedjen, hogy az egyedülálló is nemet tudjon mondani, ha kell...? Csak az a titokzatos Harmadik, ő képes rá! "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar." (Prédikátor 4,9-12)"

http://www.albaref.hu/videok/keresztyen ... szakad_el1

Fegyverszünet karácsonyra

"Az első világháború volt a modern kor első totális háborúja. Rengeteg nemzet vett részt benne, rengeteg millió áldozata volt,...
Ezt a háborút mégis átlengte valami, a régi hősöktől eredeztethető nemes szellem. Christian Carion Fegyverszünet karácsonyra című "európai" filmje ennek kíván emléket állítani. Közismert tény, hogy a lövészárkokba hosszú időre beásott ellenséges csapatok között, amelyek nem ritkán csupán néhány méterre voltak egymástól, a hosszas háború során kapcsolatfelvétel, nemritkán barátkozás alakult ki. Hovatovább, tudunk német-francia, német-angol focimeccsekről is, amelyek tűzszünetekben, a lövészárkok közti senki földjén zajlottak. Eme valós legendák felhasználásával született ez a film, a kísérő szerint valós események alapján."
PORT.hu

Sziasztok!

talán ebben a vakációs időszakban van valakinek egy szabad estéje erre a nem könnyű szórakozást nyújtó filmre.
Nehéz téma, lassan bontakozik ki a történet, de azért nézzétek meg:

A szavak titkos élete
http://www.parokia.hu/lap/ifikaptar/hir/mutat/4743/
A 2.világháború zsidóüldözése kapcsán gyakran felmerült bennem a kérdés, hogy vajon az akkori emberek miért nem emelték fel a hangjukat a szörnyűségek ellen- most ez a film olyan történettel foglalkozik, amikor esetleg nekem, nekünk kellett volna tiltakoznunk, hiszen azért valamit hallottunk, mi történt tőlünk délebbre...

Wilhelm Busch

Veletek vagyok minden napon...

Mielőtt rátérnék a tulajdonképpeni témára, két fontos megjegyzést kell tennem. Az első: a Harmadik Birodalom (náci Németország) idejét tudatosan mint keresztyén éltem át. Ez a szó, hogy "keresztyén" nektek talán nem sokat mond. Különbözőképpen lehet értelmezni, nemde? "Amit nem lehet definiálni, azt manapság keresztyénségnek tartjuk." Fiatal koromban valamikor beleütköztem Jézusba, mint egy autó, mely nem tud kitérni és a fának hajt. S akkor Ő, Aki a kereszten meghalt a világért, Uram és személyes Megváltóm lett. Ez a tapasztalat olyan tökéletesen megváltoztatja az életet, hogy az ember elválik azoktól, akik Őt nem ismerik. Az élet útját akkor is úgy jártam, akárcsak ma: mint Krisztus tanítványa. Ez a tény határozza meg egész magatartásomat, s így kötelességemnek éreztem, hogty ezt előre megmondjam. Manapság szokásos, hogy a prédikációt valamilyen témával kezdik, aztán titokban a befejezésnél előjönnek a keresztyénséggel. Én ezt nem szeretem. Azért mondom meg mindjárt köntörfalazás nélkül: Jézus tanítványa vagyok, és azt kívánom, hogy ti is azok legyetek.
A második megjegyzésem: fennáll a veszély, hogy önigazolásnak hallatszik, ha az ember önmagáról és a Harmadik Birodalomban történt élményeiről így nyilatkozik: "Valahogy becsületesen küzdöttem át magam." Ezért kell ezzel kapcsolatban is mondanom valamit.
Ismerős Rolf Hochhuth neve? Hochhuth fiatal író, aki egy drámát írt a következő címmel: "A helytartó". Isten ún. földi helytartójára, a pápára céloz. A dráma nagy témát boncolgat: az egyház hallgatott, amikor a szeme láttára a zsidókat Auschwitzba szállították. Az utolsó felvonás a megsemmisítő kemencék borzalmaiban játszódik le. Tüzük bevilágítja az egész ötödik felvonást. És a pápa tudta, mi történik ott! Ablakából láthatta, hogyan tartóztatják le és hurcolják el a zsidókat. A katolikus egyház többfelé óriási tüntetést rendezett a darab előadása ellen. Én ezt mélységesen sajnálom. Az ilyen tüntetések résztvevői feltétlenül az unintelligens réteghez tartóznak. Mert nyilvánvaló, mit akart Hochhuth mondani: nemcsak a pápa, hanem valamennyi egyház hallgatott, amikor a zsidókat Auschwitzba szállították, a megsemmisítő kemencékbe. Én mint olyan valaki, aki éltem abban a korban, csak annyit mondhatok: a fiatal generáció ellenünk szóló vádja jogos. Az előadások miatti tüntetés helyett sokkal helyesebbnek látnám, ha az egyházak kijelentenék: "Igen, szörnyűségesen csődöt mondtunk."
Ha kiáltottam volna, mint ahogy ma tudom, hogy kellett volna kiáltanom, akkor most nem állnék itt, mert kivégeztek volna. S ha az én generációmból azt mondja valaki: "Semmiről nem tudtam, ártatlan vagyok", ne higgyétek el! Nagy az én generációm vétke. [...]
Kétségtelenül nehéz idő volt, de természetesen itt-ott mondtunk, tettünk valamit. Azonban nem kiáltottunk, ahogy kellett volna: "Itt milliós nyagyságrendű gyilkosság történik!"
És ez bűn volt. Ezt akartam világosan és nyiltan megmondani. Ha most aztán beszámolok kis élményeimről, ez úgy értékelhető, mint zárójel, ami előtt mínusz áll. Számomra rejtély, hogy tud az én generációmból valaki bűnbocsánat nélkül élni. De azt is hozzá akarom tenni: ugyanígy rejtély, hogy tud valaki a ti generációtokból bűnbocsánat nélkül élni. Mert a bűn mindig Isten előtt bűn és nem a törvényszék előtt. Sokkal maradtunk adósok.

Péter, nagyon köszönöm ezt a beírást.

Nekem sokat adott, Isteni bölcsesség, felülről való tanítás van ezekben a mondatokban...

Szívesen, engem is helyre tettek ezek a szavak és még inkább harcolok a sötétség erőivel ebben a "békeidőben".

Örülök, hogy téged helyretett és sajnálom azt, hogy az egyházak még a felelősségük felismeréséig sem jutottak el. A bűnök letagadása, elkenése, másokra kenése, takargatása folyik.
Ja, és közben komolyan várják a nagy ébredést.

Kedves Péter, ez a történet nekem azt mutatja, hogy a művészet képes elhamarkodottan lépni és nem minden esetben képes megmutatni az igazságot. Az emberit sem, hát még az Istenit. Számos ilyen művel találkozunk, így érdemes megfontoltan állást foglalni egy kérdésben. Különösen azután, hogy 2009 decemberében XVI. Benedek „tiszteletreméltó” címmel ruházta fel XII. Piuszt, ami az utolsó lépés a boldoggá avatás előtt, s egyben lépés a szentté avatás felé. Az interneten számos cikk található XII. Piusz valós szerepéről, amely módosíthatja a politikai alapú előítéleteket.

Az óvatosságra int bennünket Cseres Tibor története, művészete, aki megírta a Hideg napokat, film is készült belőle. Ez 4000 délvidéki meggyilkolásáról szól, ahol a 4 főbűnöst a Horthy bíróság halálra ítélte. Világszerte híres könyv, film volt.

Ezután jöttek a szerbeknek a hideg napjai, amikor 40 000 magyart gyilkoltak meg Délvidéken iszonyatosan barbár módon. Hiába vártuk Cseressel együtt, hogy a szerbek között hozzánk hasonlóan akad egy szerb író, aki leírja az igazságot a saját népének bűnéről. Végül is a Cseresnek kellett megírni ezt a történetet is. Amíg a Hideg napok a nemzetközi érdeklődés közepébe került, Cseres második könyve, a Vérbosszú Bácskában már senkit sem érdekelt. No ennyit a művészet igazságáról.

Rolf Hochhuth vagy ötven éve írt művét ide idézni szerintem politikai lépés volt, mégha nem is azt akartad volna. A jeruzsálemi Yad Vashem Múzeum XII. Piusz pápáról állított emléktábláját 2012-ben lecserélték. Többek között a Vatikán ide vonatkozó irataiba is betekintést nyertek, ezután pozitívan változott meg az intézet véleménye a pápáról.

Kedves Rosta!

Wilhelm Busch a testvérem, többet ér számomra az ő bizonyságtétele minden más forrásnál.

És az ő bizonyságtétele harcra buzdít mindennel és mindenkivel szemben, aki a bűnt nem a tettek alapján ítéli meg, aki azt terjeszti, hogy akár vallási (pl. zsidó) akár nemzeti (pl. szín Magyar), akár más okból kifolyólag az ember nem a tettei alapján fog megállni az Élő Isten előtt. Figyelmeztetnem kell az embereket, hogy ne higgyenek a hitetőnek, aki mást ígér a bűn kapcsán.

Sőt az Isten a szívek vizsgálója, Ő azt nézi, ami a mélyben van és ez alapján fog ítéletet hozni. Neki mind1 lesz, hogy valaki a Sátán mögé bújik okkult praktikákat használva, vagy magas posztra tör a világban, vagy az egyházban és onnan vár védelmet az ítélet alól, sőt az is mind1 Neki, hogy valakinek mennyi pénze, vagyona lesz.

Egyedüli menedék Krisztus áldozata.

De azért köszönöm!

Ebben megint egyetértünk.

apropó...a filmet valaki megnézte?
szívesen elolvasom a véleményeket, igaz, csak majd a hónap végén, mert addig nem leszek..

Eddig majd félig megnéztem. Nem egyszerű történet...