Idézet:
A szubszidiaritás kapcsán André Alves bemutatta az úgynevezett public choice theory-t, a közösségi döntések elméletét. Mint kifejtette: gyakran hallani azt az érvet a szabad piac ellen, hogy a piac nem tökéletes, és ahol hibázik, ott szükség van állami beavatkozásra, kiegyensúlyozni, kijavítani a piacot, mivel a verseny tökéletlen és aszimmetrikus. Ez az elképzelés azonban arra az idealisztikus elképzelésre épül, hogy az állam semleges, és aki belép a politika világába, az hirtelen angyallá, félistenné változik, aki pártatlanul tudja megítélni a piac szereplőit, valamint tudományos módszerekkel ki tudja ismerni a piacot. Ez azonban nincs így, a politikusok is éppúgy tökéletlen, a saját érdekeiket is figyelembe vevő döntéshozók, mint a piaci szereplők. A professzor azonban rámutatott: az állami beavatkozásnak számos negatív hatása lehet. Az egyik ilyen az, hogy ha egy bizonyos csoport állami (vagy EU-s) forrásokat kap, akkor többé nem arra fordítja az energiáit, hogy megfeleljen azoknak, akikért dolgozik, hanem hogy ilyen forrásokat kapjon. Példaként említette a portugál egyetemi szférát, ahol szerinte azóta, mióta EU-s forrásokat kap az ország, a legtöbbeket nem az érdekli, hogy felkészülten és érthetően tanítsa a diákokat, hanem az egész rendszer a források lehívására állt át, ami a tanítás minőségének romlását okozta.
Szó sincs arról, hogy idealisztikusnak tartja bárki az államot akkor, amikor a piac szereplői csődbe viszik a gazdaságot és az állam, mint egyetlen szóba jövő szereplő valamilyen módon képes megmenteni az adott országot. A "számos negatív hatás" közé tartozik az a pozitívum, hogy megmenti az adott országot a még rosszabbtól, a becsődöléstől, a káosztól, amely a mohó, erkölcstelen, tolvaj és embertelen piac mindenhatósága elvéből és gyakorlatából eredeztethető.