Kedves Erika!
Köszönöm, hogy moderáltál! Ugyanis most nem biztos, hogy elviselnék egy viharos vitát itt a fórumon...az amúgy is megtépázott szívemmel, csak mert egy humoros esetet akartam megosztani veletek.
Elnézést kérek azon testvérektől, akiket megbotránkoztattam.
A továbbiakban majd privátban a többit azoknak, akik értik...
Áldott napot!

Kedves Kikka!


A teljes igazsághoz tartozik,h. ennek a topicnak én a másodhegedűse vagyok Boglárka mellett. Miután megbeszéltük,ő törölte a hozzászólásokat.
Áldott napot neked is, mihelyt lehet, írok mailt.

igértem hétfőre EREDMÉNYT, íme, ezt írja:


azt hiszem VAN miért hálát adni...

ja, és ma is egy ÉLŐ GYÜLEKEZETBE megy

igen, keszcsókolom, VAN ILYEN katolikuséknál is

(nem sok ez is igaz...)

Istennél ugyan semmi sem lehetetlen, mégis erős a kétségem. A katoliusok más evangéliumot hirdetnek, mint Jézus vagy Pál apostol.
Aki csak egyetlent megront a törvények közül, az az egész ellen vétkezik - állítja ugyancsak az Ige. Végeláthatatlanul lehetne sorolni a tévtanításaikat, mindhiába vannak ún. karizmatikus katolikusok, dicsőítő énekeket zengve.
A Biblia ír olyat, hogy az a neved, hogy élsz - s közben halott vagy..

A Galata levél szerint, aki más evangéliumot hirdet, az átok alatt áll.

Újra és újra elmondom: Sátán, a Megtévesztő, hatalmas mestere annak, hogy a delikvens AZT HIGGYE, MINTHA KRISZTUSIAS LENNE, ÚGY ÉREZZE; MÁR MAJDNEM EGÉSZEN AZ ÚRÉ.

Sajnos, egy újabb negatív bizonyságtétellel szolgálhatok.

Évek óta járok egy pékség-cukrászda termelő-árusító helyre, mert a tuladonos volt osztálytársam, s régen megajánlotta, hogy a sok gyerekre való tekintettel zárórakor elvihetem a maradékot "ingyérbe" - ha marad.
Általában szokott, s én meg hetente szatyrozok órákon át haza -hálával az Úr iránt.
Tegnap is ott voltam. A tulajnak van egy veje, aki történetesen olasz anyanyelvű. Zárórakor övé az elsőség, a pultból vihet amit, s amennyit akar. Kocsijával szállítja el. s árusítja saját boltjában. Az este is ez ment végbe. A műanyagrekeszeket rakosgatta egymásra, bennük különféle pék- és cukrászáru. Valami nem sikerült talán másodszorra sem, s ő - olaszul - mondott valami cifrát. Az egyik fiatal srác, anyagmozgatóként rákérdezett;< mit jelent? Ő szabódott elmondani, talán csak utalt rá, hogy káromkodás, ám az eladók közül egy leányzó is firtatta a dolgot, mire közösen "megfejtették" a jelentését.
Isten legyen irgalmas hozzám, amiért csendben maradtam, nem szóltam semmit. Se pirítólag, se szelíden, se figyelmeztetőleg.
Pedig a gyávák a kénköves tóban folytatják kárhozatos jelenlétüket a feltámadás után...

Uram, irgalmazz! Ne engedd félteni nyomorult életemet!

Mint máshol írtam tegnap a hugomnál töltöttem a napot.
6 hónapja van a szenvedés tüzében ez alatt két alkalommal kíséreltem meg közelebb vinni őt Istenhez.
Amikor megtértem akkor sűrűn, egyszer kifakadt, csak ne ilyen 100%-osan hinnél akkor még el is fogadnám.
Az említett két alkalom után nem kerestem vele a személyes kontaktust, de kérdeztem telefonon, hogy igényli e, ételt küldtem párszor a sógorommal és telefonon beszélten ritkán vele.
Visszautasította, mert tudta, hogy csak az Úr Jézussal megyek mindenhová.
Sokat bírkóztam az Úrral imában értelemmel, imában nyelveken.
Tegnap előtt egy egészen különös nyelveken imádkozásom volt, miközben a gépnél írtam nektek és a betűket is alig láttam a könnyeimtől.
Szóval éjjel még 2 órakkor imádkoztam és reggel felhívtam amikor mosdatták, nem tudott velem beszélni, de később a mobiljáról a mi vonalas telefonunkon visszahívott és akkor mondta menjek fel.
El kezdtem készülni, és kértem az Urat küldje az angyalok seregét, hogy felkészítse az utat, mert ők szolgáló lelkek elküldve azokért akik örökölni fogják az üdvösséget.
Felöltöztem természetes szinten és szellemben kétszer is megerősítettem szellemi öltözetem.
Elindultam az Árpád hídtól.
9 órakkor.
Az aluljáróban pénteken félre tetettem egy fehérneműt, ha jó a méret megveszem.
Oda bementem megvettem, mentem a metróhoz az bejött, mentem a Deák térre odai oda érkezett rögtön a szerelvény, mentem a 22-es buszhoz, felszálltam és elindult, kerestem üllőhelyet és beültem egy fiatal hölgy mellé, kérdezve meddig megy a Szanatóriumig mondta egy sóhajjal.
Mondtam én a MÁV szanatóriumig.
Kérdeztem hisz e az Úr Jézusban mondta igen, kérdeztem, hogy hiszi e hogy meghallgatja az imát, mondta talán.
Erre idéztem a Jakab igéjét a két szívűről, aztán kérdeztem akar e imádkozni a barátnőéért, mondta igen akkor elkezdtem imádkozni az ő barátnőéért az én hugomért és a betegekért.
Végén kérdeztem tud e rá Áment mondani, mondta igen.
A leszállásom után sokat kellett volna gyalogolnom, egy férfi utitárs mondta menjek velül, mert kisbusz viszi fel a betegeket, mondtam, hogy akik mennek oda azok már nem betegek, de én nem is voltam, ennek ellenére felvittek
Az egész út lakástól a hugomig 1 óra volt pontosan.

Nem azért írtam le, hogy azt gondoljátok, hogy ebben bármi részem volt azon kívül, hogy átadtam a testem élő áldozatul Isten rendelkezésére.

Most telefonált a sógorom, hogy 5 óra 30 perckor elköltözött.

FM, nem írtad, hogy végül is, a hugoddal sikerült Jézusról beszélned ezen a látogatáson?

...közben elolvastam kérdésemre a választ a "Segítség" topicban.

A 2. Sámuel 22. részét olvastam ma, s visszaemlékeztem arra, h. diákkoromban milyen kézzel foghatóan tapasztaltam meg ezen a részen keresztül, h. ha az Úr megsegít, leküzhetjük a leküzdhetetlennek látszót is.

2. évfolyam után kiválasztottak egy csoportot, s külön tanulmányi program szerint még valami pluszt is el akartak velünk éretni az egyetem befejezéséig.Ehhez viszont az is szükséges volt, h. a társadalomtudományi tantárgyakból - ami a fennálló szoc. rendszer alapjait taglalta-újra összefoglaló vizsgát tegyünk. Ez nagyon visszariasztott, mert örültem, h. egyszer már megcsináltam azokat a vizsgákat,nagyon tartottam attól,h. újra vizsgázzak ezekből a témákból.
A kolégáim is hasonlóan vélekedtek, bár voltak közöttük öntudatos kommunisták is, akikhez közelebb állt ez a téma.
Egymást kérdezgettük, bátortalanítottuk, ..
-Te el mersz menni erre a vizsgára?-

Dehogyis mertem, sőt biztos voltam benne, h. feladom. Azonban ahogy az Igében választ kerestem, szinte harsogta az Úr-a helyét pontosan nem tudom-, minden vers vége ez volt: én vagyok az Úr.-

De hogy menjek újra az ateizmus fellegvárába?-

s megdöbbenésemre olvastam a 18. Zsoltárt, ami azonos ezzel a 2. Sámuel 22-vel:

Az istentelenség árjai rettentettek engem...5. v.-Dávid is szembenézett az istentelenséggel, az ateizmussal...semmi nehezebbel nem kell szembenéznem...

Mert veled harci seregen is átfutok, az én Istenemmel kőfalon is átugrom. 30.v.- pont ilyennek éreztem ezt a helyzetet, bemenni, átmenni, az ellen ség táborán- de ha az Úr ígéri, h, velem lesz, akkor nekivágok.

A vizsga napján ezt olvastam: mindenki néki szolgál.

Kihúztuk a kérdéseket, a titkárnő bevezetett egy helységbe, felkapcsolta a villanyt, és ezt mondta:
- Egy órájuk van. Ide senki nem jön be. Azt csinálnak, amit akarnak.-és kiment.

Én vizsgákra mindig a jegyzeteimmel, könyveimmel mentem, mert gyakran volt,h.sokáig várakoztunk a folyosón,míg bejutottunk, ezért,- ha valamit még meg akarok nézni, megnézhessem- gondolat alapjan cipeltem mindent.Puskázni soha nem puskáztam, -viszont nemegyszer akkor állított le a tanár, mikor már épp az a rész következett, amit már nem tudtam..-

Itt viszont összedolgoztunk, könyvvel,jegyzetekkel, segítettünk egymásnak, mindenki fújta a kérdését...
Megdícsérni azonban csak az elvtársnőt dícsérték meg, h. olyan jól összekapcsolta a gyakorlatot az elmélettel./Olaszországban volt akkor valami felfordulás, amire nagyokat bólogattam, s ezt díjazták/

A kollégám odasúgta: majd mondok valamit..
- Az ellenfél teóriáját mindig jobban ismerjük, mi vagyunk a kommunisták, és téged dícsérnek meg.-

Pedig dehogy ismertem! csak az én Istenemmel átfutottam a harci seregen, s átugrottam a kőfalon. Dicsőség Neki érte!

Húúúúúúúúú ennek egy harcos topikot kell nyitni.

Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én lelkemmel mondja a Mindenható Isten.

Politika topicból hozom át!


Éppen hogy nem panaszként írom!!!

Nincs munkám már több mint egy éve , a napi megélhetés is gond!
A miattuk lévő családi feszültség is napi probléma!
Az egészségem tropa!
A karácsonyi ajándék egy nagy kérdőjel!

És mindezek ellenére BOLDOG vagyok!
Dicsőség az Úrnak !
Szeretettel mindenkinek: Tamás

Néhány évig azért nem mertem gyermeket vállalni, mert egy garzonban laktunk. Mindig azon gondolkodtam, hogyan lehetne a semmiből egy nagyobb lakáshoz jutni. Eszembe jutott: a legjobb stratégia a lakásszerzéshez: imádkozni. És ha az Úrnak tetszik a dolog, akkor meglesz. Egyik hívő testvérünk azt mondta, amikor meglátogatott minket: mi is ilyen lakásban éltünk, amikor már a harmadik gyerek jött, elkezdtünk más lakásért imádkozni. Megkaptuk. Egy másik azt mondta, de akkor már a pocakomban volt a ma már 7 hónapos fiam, hogy ahol Isten báránykát ad, oda ad legelőt is. A költözés és a szülés nagyjából egy időre esett. Problémákkal voltunk tele, de ezeket Isten azért engedte meg, hogy megtudjuk, kik az igazi barátaink, azaz kik állnak mellénk a bajban, hogy segítsenek. A lakás ugyan nem a miénk, de benne lakhatunk, és hiszem, hogy akkor, amikor sajátra lesz szükségünk, meglesz. Hogyan? Azt csak Isten tudja még. És ha nem így akarja, akkor is lesz valahogy. Ja, az Úrtól kaptuk, de meg kellett dolgozni érte. Viszont eddig is megdolgoztunk érte, mégsem jött a lakás, csak akkor, amikor az Úrra bíztuk az ügyet.

Ja, amióta megszületett a fiam, tudom, hogy ő hiányzott nekem az életből, azaz a gyerek. Teljes lett az életem, nincs időm betegnek és depisnek lenni. Megtanultam lazítani, annak ellenére, hogy nincs időm külön a lazításra.

Kösz Bogyóka! Ez szívmelengető volt. Remélem, többeklnek bíztató és útmutató is..

Kedves Bogyóka!

Én is köszönöm! Már csak azért is, mert mi is lakásgondokkal küszködünk.
Bíztatást és útmutatást kaptam, ahogyan Figyelő remélte.