tulip írta:
Jön a világ fejedelme, de én bennem nincsen semmije. Amikor hazugságot szól a sajátjából szól. Feddhetetlen volt, mígnem gonoszság nem lett található benne. Eltűri a harag edényeit. Isten világosság, s nincs benne semmi sötétség. Így értettem a hárítást. Isten semmiféle közösséget nem vállal a sötétséggel, érte nem érez és nem is tartozik semmiféle felelősséggel. Csupán, ami kárt a világosságnak okozhatna azt védi ki felelősségteljesen.
Nos, azt, hogy Isten mennyire hárítja el magától a sátán dolgait, Jób könyve írja le. Ami a Biblia legősibb irata, ha jól tudom. Ebből az derül ki, hogy az egész történetet az Úr irányítja. Ő hívja föl sátán figyelmét Jóbra, Ő ad neki meghatalmazást, Ő szabja meg a sátán cselekvésének korlátait. A sátán pedig ugrik, mint egy nikkelbolha, hogy az Isten tervét véghezvigye Jób életében. Mert azt nyilván nem mondod, hogy a szenvedés, amin Jób keresztülment, nem vált a javára? Nagyon is, nagyon is a javára vált. Nem véletlenül írta Péter is:
1.Pét.4:1. Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől
Vagy ez az ige: Zsid 2:10 Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
A Jóbon esett szenvedés tehát Isten akarata volt.
Mégis, azt is írja a Biblia, hogy Jóbot a sátán kísértette. Mivel is kísértette? Mi volt az, ami miatt sátán bízott abban, hogy Jób bűnbe keveredik? Hát a hiánnyal ugye. A fájdalommal. A kínnal, a megüresedéssel. Ez bizony, a Biblia egyértelmű tanúbizonysága szerint az az ok, ami a bűnt kiválthatja; erről már írtam.
Most a lényeg: a sátán nem, egyáltalán nem önállóan cselekedett, még csak nem is dualitásban Istennel. Noha az Úr formálisan nem utasította a sátánt, annál ravaszabb, bölcsebb módon vette rá, hogy engedelmeskedjen neki: gyakorlatilag "kísértette", "csábította", "cukkolta" a sátánt a saját tulajdon kívánságával: "Nézd csak meg Jóbot" "nézd, milyen feddhetetlen"...Mondhatod, hogy ez hülyeség, de hát így van leírva. Ebből NEM az a tanulság, hogy Isten bűnös: de az igenis, , hogy az ördög az Úr Isten alárendeltje. Érdekes, Isten mennyire intelligens módon képes rávenni valakit az engedelmességre: ehhez nem szükséges erőszakot alkalmaznia, ijesztgetnie, fenyegetnie - mégis, még az ellensége is azt teszi, ami az Ő szándéka. ("Szabad akaratból", csakhogy ezen kifejezés hívei is elégedettek legyenek).
Jó, bevallom - valóban nem egészen értem az ördög funkcióját. Nekem tényleg úgy tűnik, minden mögött Isten, az Ő terve és akarata áll, Ő a mindenható, és minden az Ő terve szerint zajlik, és nem látom önálló szellemi hatalomnak a sátánt. Csak valami megbízott alvállalkozónak, akinek a szerepe annyira jelentéktelen, hogy akár ki is lehetne húzni a szövegkönyvből. Ha a saját kívánságom édesget, nem értem, minek oda még egy "súgó" is, hacsak azért nem, mert a Biblia világában minden, még a bűn és a halál is meg van személyesítve. Minden, ami nekünk dologi természetű, az a Bibliában mélyen személyes. Pl. még egy fügefa is olyan élőlénynek van tekintve, ami önálló akarattal rendelkezve nem hozott gyümölcsöt...és ez valóban különös. Persze, tudom, Jézus fügefa iránti haragja a paradicsomkerti történet miatti "megtorlás" volt: hiszen ott Ádáméknak a fügefa leveleire volt szükségük, azt szakítottak róla, ezzel gyümölcstelenné, kiszáradttá téve életüket. Jézus a történetnek ezen mozzanatára reagált, bepótolva a fügefa paradicsomi megbüntetését. De a lényeg most, hogy személyként kezelte. És ez a gondolkodás az, ami tőlem nagyon távol áll. Ezért is van bajom a sátán szerepének megértésével.
Összefoglalóan: csakis abban hihetek, hogy a világon minden az Úr Isten felügyelete és akarata szerint történik.
Ez az utolsó mondatod a helyes kiindulópont. Minden interpretációnak ezzel összhangban kell lennie.
Miért van szükségünk még sugóra is? Nos Sátán szerepe nem a sugás, hanem a vádaskodás! Ezért veszélyes például az üdvösség sisakja nélkül, hajdon fővel keresztyénkedni. Azon kívül, hogy Sátán oltalmazó kérúbként kezdte sehol se olvassuk, hogy testben megjelenne. Azt igen, hogy testeknek közvetlenül adja az erejét. Az, hogy személynek tekintjük egy okunk van: A Biblia a személy fogalmat ilyeténképpen használja. Sátán akár Isten hiányaként is megfogalmazható, csak ügyelni kell rá, hogy ez egy másik rendszer, s nem lehet belőle azt levezetni, hogy Sátán nem is személy, az előbbi értelemben! (Az adott rendszerben persze lehet más személy fogalmat használni, ami szerint már nem személy, de ez az adott rendszer belügye.) Júdás és Péter elárulták Jézust. Isten hiányában Júdás öngyilkos lett a vádaskodás eredményeképpen, míg Péter Isten jelenlétében bűnbánatra jutott.
Cukkolás: A Kármel-hegyi istenítéletnél Illés rendesen cukkolja a Baál és Asera prófétákat...
Jób nyilván nem magától feddhetetlen, hanem kegyelembe fogadottsága által, vagyis Krisztus vére által, s ez az ami a próbákban is megtartja. Isten tehát nem Jób kontójára cukkolja Sátánt, hanem az egész történetet egységben látva ez is Isten dicsőségét szolgálja, hisz Ő örzi Jóbot, így nem állt fenn egy percig se Jób bukásának a lehetősége, sőt ahogy írod is tanult az esetből. Azon kevesek egyike lehetett, akik nem csak hittek, de ha nem láttak is, de legalább hallottak.