Eeyore írta:
Literaty írta:
Eeyore írta:
Literaty írta:
Lehet hogy nem mondtad, de ez a mondat alkalmat ad arra az olvasatra, hogy Isten a végső, vagy kezdeti oka a bukásnak,
Igen, pontosan ezt akartam mondani.
Így már értem Eeyore, hogy mi miből következik nálad.
Persze, ha Isten végső, vagy kezdeti oka a bűnnek akkor, nyílván felelős is ezért....
Nos, ezzel én messze nem értek egyet.
De ez a gondolatod nagyon eltér a Szentírástól, nem is tudom mit mondjak...
inkább nem mondok semmitHogy Isten beépíti a tervébe(megengedő akarata nyomán) a bűnt, bukást, az még nem jelenti, hogy Ő lenne annak a kezdeti oka.
Olyan húrok pendülnek meg, amiknek nem szabadna.
Kedves Literaty, neked írok először, mert az a legfontosabb kérdés, amit te vetettél föl. Miért is gondolom így, ahogy?
NEM azt akarom bebizonyítani, hogy Isten az, aki kísért!!! Remélem, a következőkben elég világosan írom majd le ahhoz, hogy ne legyek félreérthető.
Nos, elgondolkoztál-e már rajta, pontosan mi is a bűn, mi az oka, miért van a világban?
Hát én elgondolkoztam rajta.
Persze lehet azt is mondani: bele sem gondolok, nehogy még valami bűnös gondolatom támadjon, amit kizárólag a másfél kiló zsíros massza ihletett, és nem Isten Szent Lelke...Meg hogy ez olyan súlyú probléma, mint hogy hány angyal fél el egy tű fokán... Az ilyen szövegek szerintem nem istenfélelemből fakadnak. Ha nem gondolom át, akkor fontos és lényeges kérdések maradnak tisztázatlanok. Én egy rettenetesen gyáva ember vagyok, szinte mindentől félek, ami csak körülvesz. Engedtessék meg nekem, hogy legalább ezt átgondolni ne legyek gyáva.
2Thess5,21 „Mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok!” Magyarán szabad gondolkodni, azért van a Biblia, hogy ha ellentétbe kerülünk vele ott visszalépjünk.
Eeyore írta:
Tehát: ha a földön még soha, egyetlen egy embernek sem sikerült bűn nélkül leélnie az életét; azon a földön, annak az embernek, amit/akit az Isten teremtett; akkor azért egyszer nem kéne elgondolkodni azon, miért is? Pontosan miért teremtette Isten ilyenre a világot, hogyan lehet összehozni mindezt Isten szentségével és szeretetével?
Ha ezt a korlátolt földi létet az emberek fele, harmada, negyede, vagy akár csak tizede, százada is képes volna bűn nélkül végigélni, akkor lehetne arra hivatkozni: Istennek semmi köze ehhez, Ő biztosítja a feltételeket a bűntelen élethez. De az ige szerint egyetlen egy ember sem kerüli el a bűnt. Ha pedig így van: mégis, hogy lehetne, hogy az Istennek mindenhez az égvilágon semmi köze se legyen?
Nem csak olyan köze lehet, hogy Ő hajtaná, Ő uszítaná, Ő kísértené az embereket a bűnre.
De ha semmi köze sem volna hozzá, akkor a dolog úgy festene, hogy a teremtése rettenetesen esetlegesre és hibásra sikeredett, mert lám, amit eltervezett, azt nem tudta véghezvinni.
Meg lehet magyarázni mindezt a szabad akarattal is; csak ez a magyarázat hibás, mert olyan dologgal ruházza fel az embert, ami nincs neki. A meg nem tért emberről a Biblia állítja, hogy hiábavalóság alá vettettett. Hogy a bűn a szolgájává teszi az embert. A paráznaság miatt az ember verembe jut, a démoni befolyásoltság megkötöz és így tovább....szó sincs az ember szabad akaratáról. A megtért ember pedig nyilvánvalóan azt keresi folyton, mi az Úr jó, kedves és tökéletes akarata...Ebben az esetben sem lehet beszélni ontológiai értelemben vett szabad akaratról. És így tovább, erről már volt szó; a szabad akarat nem kellő magyarázat az ember bűnös voltára.
A másik magyarázata a dualizmus: mindehhez Istennek semmi köze, mert van Istennek egy ellensége, az ördög, minden gonoszság az ő számlájára írható, Isten az ő (azaz az ördög kedvéért) korlátozza önmagát. Hát én ebben nem hiszek. Szerintem Isten most is korlátlan és szuverén Úr, senki, semmi nem korlátozza az Ő hatalmát; a sátán nem ellenisten, csupán teremtmény, Isten hatalma alá vetve. Semmit nem tehet Isten tudta és engedélye nélkül.
Isten világosság, s nincs benne semmi sötétség. Ám mégis van sötétség is. Jézus elfogatása idejét a sötétség órájának nevezi. Az Ördög, mikor hazugságot szól, a sajátjából szól. (Jn8,44) Jön a világ fejedelme, de énbennem nincsen semmije. Szóval van dualitás. Csak ezek nem egyenrangúak. A világosság ugyanis meg lenne önmagában is. A sötétség azonban a világosság tagadása. Ha nem lenne világosság, akkor tagadása se lenne, mert mit tagadna? A világosságnak kell előbb építenie, hogy a sötétség azt rombolhassa. Sátán önbuktatása, majd a bukott Sátán tette az első emberpár ellen. Jób fedhetetlensége, hogy megint legyen mibe belekötni. S végül, mikor az emberi alakot felvevő Isten került a célkeresztbe. Az, hogy Sátán teremtmény nem gyengíti. Jézust ettől egy paraszthajszál választja el. Azért Isten, mert annak van kijelentve. Jn1,1-9 (Minden teremtménynek előtte született (Kol1, Péld8) mondatrészt az UFO úgy hozza, hogy elsőszülött minden teremtmény között, ami el is szakítja e hajszálat.) Azzal, hogy Jézus van Istennek kikiáltva, maga Isten foglal állást, hogy melyik oldalon áll Ő. Jézusról valóban olvassuk, hogy semmit sem tesz magától, amit az Atya mond neki, azt teszi. (Jn5,30 Jn6,38) Jn8,44-ből kiindulva is látszik, hogy Sátánnak elég nagy önállósága van. Való igaz, hogy nem tombolhat feleslegesen, de ahhoz elég, ha lehetne Istent cáfolni, akkor megtehetné. Vajon ok nélkül féli-e Jób az Istent?
Eeyore írta:
A fenti magyarázatokkal ellentétben, a Biblia és a saját tapasztalat is azt tanítja, hogy a földi élet tele van hiánnyal; ha az egyik hiányérzet betelik, máris ott van a következő. Ezt mindenki megtapasztalja minden nap. Csak nagyon rövid ideig tart az életben a teljes megelégedettség állapota, ez az ún. idill. Az idill állapotát tartósnak ábrázolni: nos, ez a giccs. Tehát, ha valaki arról tesz bizonyságot, hogy a megtérése óta boldog, az élete minden problémája megszűnt - az hazudik, ilyen nincs. Még Pál is elvágyódott, hogy állandóan az Úr közelségében lehessen, sőt azt állította, az a keresztény, aki nem bízik a túlvilági életben, minden embernél nyomorultabb.
Fil. 1:21. Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.
22. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.
23. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;
24. De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek.
(Figyelő olvastad? Pál itt még a testben marad, „e világhoz ragaszkodván” a hívekért, ám 2Tim4,6-ban ellenben már ez áll: „Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.” Nos szegény Démás – ja és Krescens, Titus – erre még nem voltak készen, ragaszkodtak e világhoz, s szépen elhagyták Pált. Tikhikust meg maga Pál küldte el. Erre mondtam, hogy ragaszkodni a világhoz, egészen más, mint visszatérni a világba. Husz megégetésekor Jeromos még visszakozott, de végül Isten neki is megadta a mártíromságot. Vagy Márk már említett esete.)
Eeyore írta:
1Kor 15,19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Ennyit az idillien boldog életről.
Csakhogy nem csak ebben az életben reménykedhetünk, s ez első békességgel, boldogsággal tölt el, jelen helyzetünktől függetlenül. (Hacsak nem forgunk meghatározatlan szabad akarásunk körül.)
Eeyore írta:
És arra jutottam, hogy a bűn mindig valamilyen hiányérzetből származik. Ez nem azt jelenti, hogy minden hiányérzet bűnt eredményez; de a hiányérzet kelti a vágyat, kívánságot, amiről ír az ige:
Jakab 1:12. Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit sem kísért.
14. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
Amikor a sátán Jóbot megkísértette, mit tett? Iszonyatos nagy bajba és hiányállapotba sodorta. Jézust mikor kísértette meg? Amikor a böjt után megéhezett a pusztában. Ezek a legnyilvánvalóbb példák, de gondold át nyugodtan az életedet, a Bibliát, vagy amit csak akarsz; meg fogod látni, ez törvényszerű: a bűn kiindulópontja mindig egy kínzó hiányérzet, amit a Biblia kívánságnak mond. Ezt a hiányt az ember megpróbálja betölteni, és mivel legális utat nem talál a hiány betöltésére, hát illegális, bűnös módon tölti be azt. Az emberek ezért nem is értik sokszor, miért kárhoztatja őket a Biblia, miért akar bennük bűntudatot kelteni (vagy a keresztények miért beszélnek folyton a bűnről) hiszen ők csak azt teszik, ami szükséges. Minden bűnt meg lehet magyarázni, mindnek van valamilyen hiányérzetből fakadó oka. Ráadásul a bűnös cselekedetek gyakran el sem térnek el azoktól a megszokott tettektől, amiket az ember bűn nélkül is tesz (pl. a harag önmagában még nem bűn. Az evés önmagában még nem bűn. A munka, a pihenés önmagában még nem bűn. A családhoz való kötődés vagy a családtól való elszakadás önmagában még nem bűn stb.)
Kell hozzá egy kísértő, ami megpiszkál, hogy te figyu, ez neked tökre hiányzik!
Eeyore írta:
A hiányérzet előbb-utóbb minden embert bűnre hajt. Bűnre hajtott már idáig is, nincs, soha nem volt kivétel. (Vagyis kizárólag Jézus, aki ugyebár éppen ezért nem pusztán egy zsidó férfi vóna Betlehemből...)
Pontosan ez, a teremtett lét korlátoltsága, hiányérzete az oka annak is, hogy a megtérés után is vétkeznek a keresztények. Természetesen nem annyit és nem úgy, mint a megtérés előtt; de amíg a földön élünk, addig a hiányérzet bizony folytonos társunk marad. És a hiányérzet miatt vagyunk állandóan kísérthetőek is. Nem szaporítom a szót, mindenki tudja, mert megéli.
A gyógyszer nyilván nem a lemondás, a nirvana keresése, hanem a megelégedés tanulása. Vagyis immunitás kifejlesztése, a neked ez hiányzik érvelés ellen.
Eeyore írta:
Tehát. Hogyan lehet Isten tökéletességét és az ember bűnös voltát összeegyeztetni?
Nos: mivel a világot Isten teremtette, benne az embert, ezért szerintem elég nagy ostobaság azt állítani, hogy az ember viselkedéséhez, bűneihez, kínjaihoz Istennek semmi köze. Én úgy látom, van. Isten teremtette a korlátolt létet, és ez a korlátolt lét, a hiányérzet, ami elkerülhetetlenül sodort eddig is, és fog sodorni az aión végéig mindenkit a bűn felé. Tehát, úgymond: Isten a teremtéssel lehetőséget teremtett a bűnnek. Nem Ő csinálja, nem Ő kísért, Ő óv és félt mindenkit a bűntől, Ő az, aki a megadja a kimenekedést, Ő az, aki az ember hiányérzetét a legtökéletesebben képes betölteni az újjászületéssel először,és azután is mindenféle mennyei ajándékokkal:
17. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
Tehát nem, nem, nem azt állítom, hogy Isten volna a kísértő, vagy ilyesmi.
Azt viszont igen, hogy ahhoz, hogy eljöjjön a tökéletesség, a teljesség, Istennek szüksége van erre a világra, amely pontosan ilyen feltételekkel és kondíciókkal működik, mint a mostani.
Róm9,20-23.
Eeyore írta:
Jézus ezt mondta:
Máté 18:7. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.
Lukács 17:1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
Úgy gondolom, hogy ezek az igék is erre utalnak, amit most, és tegnap is leírtam. Nagyon remélem, hogy sikerült némileg érthetőnek lennem. Ha nem, megpróbálom majd még világosabban leírni.
Tehát: Istennek a szeretet-terve tökéletessé tételéhez szükséges volt egy közbeeső, „átmeneti” világ, amiben most élünk. Azért, hogy önmagától különböző lényeket szerethessen. Ezek viszont szükségszerűen korlátoltak. Az élet korlátoltsága hiányérzetet teremt, a hiányérzet kívánságot, a kívánság bűnt, a bűn halált. Ezt az Isten előre tudta, de vállalta, mivel ez az egyetlen és tökéletes módja és útja annak, hogy eztán eljöhessen a teljesség. A korlátolt és bűn miatt halott embereket Jézus váltsága megeleveníti és lehetővé teszi, hogy az eljövendő életben:
1. Ján. 3: 1. Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.
2. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
Remélem, érthető voltam.
Mit válaszolnál annak, aki ezt kérdezné: Akkor Isten miért nem egyből Jel21,1-el kezdte, s amit most megélünk, miért nem csak „emlékmás” formájában töltötte belénk?