ha YHWH (aki egyben Jézus Krisztus is, meg a Szentlélek is) azt mondta volna Mózesnek, hogy "én vagyok a PARAKLÉTOSZ" ... akkor az nem csak azért lett volna furcsa, mert Mózes jó eséllyel nem tudott görögül, ugye?

YHWH valahogy mégiscsak a ZSIDÓ néphez kapcsolódik, a legelvetemültebb "teológusok" szerint is...

Tulip mondta:


Jaj, Tulip!
Arrogáns magabiztosságod elvakít. Még a végén „szentté” avatod Démást… De nézzük, mit ír róla a „szakirodalom”:
„Mert Démás engem elhagyott, e jelen világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába; Kresczens Galátziába, Titus Dalmátziába” (2Tim 4,10 – Károlyi). Nos, a középső szereplő ismeretlen számunkra, Titusról tudjuk, hogy megmaradt Pál „hű fiaként”, hiszen apostoli levelet is kapott, tehát valószínűsíthető a „szolgálati útja” Dalmátziába, miként Kresczensé is Galátziába. Viszont náluk nincs az az indok Pál elhagyásában, ami Démásnál, s nála így nehéz a „világhoz ragaszkodást” a tessalonikai testvérek szolgálatával azonosítani.
A stuttgarti bibliai kislexikon ezt írja: „Démász” – Pál apostol munkatársa (Kol 4,14; Filem 24). Talán azonos azzal a Démásszal, aki a 2Tim 4,10 szerint elhagyta Pált „a világ kedvéért”.
A „Bibliai nevek és fogalmak” szójegyzékben ez áll a DÉMÁS cím alatt: „Pál munkatársa (Kol 4,14, Filem 24), aki később elhagyta őt (2Tim 4,10)” Ez ugyebár nem úgy hangzik, mint „a feladatai máshová szólították”?
De vizsgáljuk meg ugyanezt az igeszakaszt Csia Lajos fordításában: „Démász, miután a mostani kort megszerette, magamra hagyott engem, elment Tesszalonikába, Kreszcensz Galáciába ment, Titusz Dalmáciába.” A hűtlenség itt még nyilvánvalóbb. S nekem úgy tetszik, ők ketten (Pál és Démás) voltak csak, mert a másik két munkatárs korábban elment (vélhetően Krisztusért tevékenykedni).
Az Egyszerű fordítás a 2Tim 4,10-et szinte azonosan hozza, mint Csia: „Démász ugyanis elhagyott engem, mert jobban szerette ezt a mostani világot, és Thesszalonikába ment, Kreszcensz Galáciába utazott, Titusz pedig Dalmáciába.”
Egyébiránt Ananiás és Safira estét is annak bizonyságául említettem, miszerint keresztyénként is lehetséges véglegesen „elkutyulni”.

ismét gazdagabbak lettünk egy teológiai gyöngyszemmel

ezt a levezetést először egy skizofrénia miatt "munkanélkülivé vált" ref. lelkésztől hallottam a cseten, úgy voltam vele, hogy jobban járok, ha őt nem idegesítem fel...

lévén azonban pont tulip hívatkozik folyvást a "hivatalos református honlap" dogmatikai tisztaságának igényére: ezt úgy mégis HOGY sikerült "Kálvinnak beadnod", kedves barátom?

Démásról mégsem azt írja az Ige, hogy elhagyta Istent. Csak, hogy elhagyta Pált. Márk is elhagyta Pált és Barnabást, és ez akkor Pálnak annyira rosszul esett, hogy Márk miatt később ő hagyta el Barnabást.
Azért Figyelő, tudod, én nem gondolom, hogy Pál önmagát az Úr Jézussal azonosította volna; így tehát én sem azonosítom a kettőt, bocs.

Very Happy tehát Isten direkt miértünk felelőtlen lett Very Happy Hát ez igen vicces, bár az igaz, hogy Jézus valóban bűnné vált

Hát éppen ez az. Jób nem változott meg akkor, amikor keserűen kifakadt, átkozódott és lázadozott. Éppenséggel nem beszélt kenetteljesen és feddhetetlenül. ("Csak addig fordulj el tőlem, amíg a nyálamat lenyelem.") Viszont ez az indulat, harag, keserűség, sértettség nem egy teljesen más Jóbból jöttek elő; hanem a feddhetetlen Jóbból.
Jóbot csak Isten megtapasztalása, a vele való közvetlen találkozás változtatta meg. A történet végére tehát Jób valóban megváltozik; de nem a csapás és lázadozás, hanem az Úr Isten érintése változtatja meg.

Minden megvalósult dolog változást idéz elő. Amíg még csak terv vagy ábrándozás vagy remény stb. valami, addig nem változtat; amint "testet ölt", azonnal változást indukál. Viszont a megvalósuló dolgoknak mindig van egy előkészítő fázisuk. És már az előkészítő fázisban lehet, érdemes számolni velük. Nyilvánvaló, hogy Isten már akkor számolt az első emberpár bukásával, amikor az még nem valósult meg. Amikor még Ádám és Éva maga sem valósult meg. Amikor még a föld és a teremtett világ sem valósult meg. Tehát, a megteremtett világhoz gyakorlatilag már akkor hozzátartozott a fájdalom és a sóhaj, amikor a Teremtő ezt mondta: Ímé minden igen jó.

Igen,nyilvánvaló, hogy pontosan ez frusztrálta. De hát mi az élet késztetése? Pál azt mondta: ha van eledelünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Az emberek mégsem elégednek meg ennyivel. Vagyis nem az élet késztetése, ha kocsit vesznek, ha elutaznak nyaralni, ha divatos ruhát vásárolnak, ha előléptetést szeretnének és így tovább. Mégis, ezeket ugyanúgy gyarapodásnak és növekedésnek élik meg, mintha nőnének 20 centit. Mert mindenki azt látja és ahhoz próbál igazodni, aki nála jobb helyzetben van. Lucifernél jobb helyzetben pedig csak az Úr Isten volt; tehát Őt irigyelte.

Oké, igazad van, újra meg kellett volna néznem, mert rosszul emlékeztem; valóban nem Káin született Ádám 130 éves korában, hanem Séth.
És talán abban is igazad van valamennyire, hogy ha nagyon hosszú idő telik el, akkor megszokják és már észre sem veszik a fát. Viszont az is igaz, hogy az autóbaleseteket nem a kezdő vezetők okozzák, hanem azok, akik már szereztek egy bizonyos vezetési rutint, emiatt kevésbé koncentrálnak, mert megbíznak a gyakorlatukban. Emiatt tehát én nem hiszem, hogy a sátán pár napon belül megpróbálkozott volna a csábítással. Már csak azért is, mert el tudom képzelni, hogy Ádám és Éva egyik kísérthető pontja a változatosságra való törekvés volt. Viszont a Paradicsom kertje elképesztően izgalmas hely lehetett; nagyon hosszú idő kellhetett ahhoz, hogy kiismerjék, hogy megszokják sőt akár meg is unják.
Szerintem, amikor megunták, akkor jött el a kígyó ideje. És az nagyon hosszú idő múlva következhetett be.

Nem volna elkerülhetetlen, ha mindannyian Jézushoz mérhetőek lennénk. Illetve bocsánat, rosszul írom. Hiszen még benne is konfliktusokhoz vezetett, hogy Isten végtelen lénye egy véges emberi testben élt.
És azt honnan tudod, hogy mindig csak egy kicsivel gyarapodnál? És nem exponenciálisan? Szerintem ez utóbbira sokkal nagyobb az esély. Mert az a ferike, aki valaha csak azt szerette volna, hogy kádban fürödhessen, ma már egy egész országot nyel el.

Hát ez nem túl logikus: Isten, mint billogverő, stigmnatizáló, ok nélkül megalázó és vádoló...Nem, ezt nem hiszem el. Sokkal logikusabbnak tűnik az, amit írtam: azért nevezhető eredendően bűnösnek, mert a viselkedése maximálisan énközpontú és önző, még akkor is, ha mindezt tökéletesen helyénvalónak tartjuk, mivel nem tudatosan teszi. De mikor éhesen és fáradtan hazamégy a munkából, és mivel nincs otthon mit enni, bedühödsz: nem pontosan ugyanúgy, zsigerből viselkedsz-e, mint egy kisbaba? Hiszen ekkor te is pont azt csinálod, mint egy csecsemő - és ezt a viselkedést nevezik bűnnek.

Jézus mindenért vállalta a felelősséget. Mert Ő a minden. Nem korlátolt, ha egyszer Ő tölt be mindeneket. Még az Ószövetség idején is találunk gesztusokat arra, hogy bizonyos emberek, főként próféták, az egész Izrael nevében tartottak bűnbánatot, azaz vállalták magukra a nép egészéért a felelősséget.
Jézus, Isten felelősségvállalása viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy nekünk ne kéne a saját tetteinkért felelősnek lenni. Az, hogy Isten az egész világot szereti, nem jelenti azt, hogy nekünk ne kellene a körülöttünk levő embereket szeretnünk.
Ha egy vonat kisiklik, a miniszter vállalja a felelősséget, pedig nem ő vezette a vonatot. Ha Pistike az iskolában betöri Józsika fejét, Pistike apukájának kell vállalnia a felelősséget, noha nem ő hajította el a követ. A Napok romjai c. filmben a házvezetőnőnek kellett felelősséget vállalnia az újonnan felvett szobalányért, noha nem ő enyelgett az inassal a sövény mögött. Amikor az Arc nélküli ember és a Holt költők társasága c. filmekben egy-egy diák meghalt, a tanárokat vonták felelősségre, noha semmilyen közük nem volt a fiúk halálához. Amikor az Aranysárkány c. regényben Hildácska teherbe esik Csajkás Tibortól, Hilda apját, Novák Antalt cikkezi ki a helyi szennylap, noha nyilvánvalóan nem ő feküdt le a tanítványával. Ha egy üzemből selejtes árut szállítanak el, az üzem vezetőjét fogják a kereskedők számon kérni, noha nyilván nem ő gyártotta a selejtet. Nem sorolom tovább. Te is jól tudod, ha baj és katasztrófa van, az emberek rögtön Istenre mutatnak, mint felelősre: Hol van ilyenkor az Isten? Hogyan engedheti meg ezt az Isten? Miért büntet engem az Isten? stb. Tehát rögtön Isten felelősségét kutatják. Persze, természetesen, közvetlenül nem Isten a felelős ilyenkor; és hát persze ilyenkor az emberekre kell mutatni, mint felelősökre, ez igaz. Én is így szoktam válaszolni az Isten felelősségét firtató kérdésekre.
De hát miért is ne lehetne egyszer valami más választ adni? Mert ha azt mondom: Nem az Isten akarta, hogy Dani örökre nyomorék maradjon, hanem neki kellett volna annyi eszének lennie, hogy részegen ne vezessen: ezzel ugyan korrekt választ adtam, Istenről viszont nem állítottam semmit, pontosabban egy meglehetősen vérszegény és passzív istenképet mutattam föl. Mert ugyan a beszélgetőpartnerem Istenről kérdezett, de én nem tudtam kihasználni még ezt a ritka alkalmat sem arra, hogy Őróla bizonyságot tegyek; csupán annyit teszek, hogy igyekszem megóvni Istent a vádaskodástól.
De mi lenne, ha ilyen alkalommal arról tudnék beszélni, hogy Jézus az emberi gondatlanságokért is vállalta a felelősséget, elhordozta, megváltotta, kifizette az ilyen bűnöknek az árát, mielőtt azokat elkövethették volna. Hogy Isten minden rémséget és borzalmat belekalkulált a teremtésbe stb. Így legalább Istenről beszélek, nem emberekről. Mert amúgyis, az a tapasztalatom, hogy a kereszténység sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az emberekre, az emberek helyes hozzáállására, helyes hitére, megszentelődésére stb, mint magára Istenre.
És ha te is azt írod: oké, Jézus felelős a maga részéért, de hát, amilyen bűnöket elkövetnek az emberek meg az ördögök, azokért nehogymár Jézus feleljen! De akkor, ilyen kiindulással mi Jézus része, miért jogos, hogy Ő vállalja a felelősséget? Netán a saját bűneiért? Ha pedig azok nincsenek, akkor semmiért? És ha felelősséget vállal, mint teremtő Isten - akkor hol vannak ennek a felelősségvállalásnak a határai, és még egy másik kérdés: kivel osztozik a felelősségen? A sátánnal? De hát az Úrban nincsen dualizmus, az Isten semmiben sem tekinti partnernek és egyenrangúnak sem az ördögöt, sem az embereket.
És arra gondolok, annak, hogy te és Literaty is megbotránkoztatok azon, amit leírtam (és ti még legalább szóba álltatok velem) - nos, ennek talán éppen az is lehet az oka, hogy már annyira megszoktuk, hogy a kereszténységen belül szinte állandóan rólunk, az emberekről van szó; nyilvánvalóan csakis mi lehetünk felelősek is. Isten csak zsánerfigura a háttérben, igazából mi vagyunk a protagonistok, az igazán dinamikus, kidolgozott karakterek azon a bizonyos filmen. Legalábbis a prédikációk alapján biztosan.

Kedves Eeyore!
2Tim 4,10. Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalónikába: Kresczens Galátziába, Titus Dalmátziába.
Figyelő nem azt tartotta gáznak, hogy Pált elhagyta Démás, hanem azt, hogy e jelen való világhoz ragaszkodván.
És ez ige alapján igaza van.
üdv
ex

Kedves Mindenki!
Ez a Démás dolog mit bizonyít avagy cáfol? Nem értem.
Ha tényleg azért hagyta el Pált mert ragaszkodott a világhoz, ez minek a bizonyítéka? Pokolnak? Mert itt egy szót nem olvasok erről.
Sokunkról készülhetne ilyen fénykép, pillanatkép amikor nagyon is elmarasztalhatók lennénk de aminek a folytatását mások nem tudják...
Az ihletett írás hallgat a folytatásról Démás esetében is, főleg az örökéletéről.

Azért Figyelő, tudod, én nem gondolom, hogy Pál önmagát az Úr Jézussal azonosította volna; így tehát én sem azonosítom a kettőt, bocs.

Azért az szomorú és röhej egyszerre (=tragikomikus), hogy ami nincs szó szerint közölve a Bibliában, az számotokra nem is létezik.!
Ha Pál merészelte azt állítani, hogy "legyetek az én követőim, mint én a Krisztusé", akkor ezzel azt is állította, hogy aki az egyetlen Útat elhagyta azzal, hogy inkább a világ szerelme vonzotta, akkor indirekte azt is állítja, hogy ezzel Krisztust (is) elhagyta.

Démás "világhoz ragaszkodása" annyit jelentett, hogy ott és akkor addig és ameddig (ha változtatott, ha visszatért) "átigazolt" Sátán csapatába.

A többi az Úrra tartozik

Kérem mondjátok meg, hogy mit jelent a számotokra, hogy üdvösség és hogyan lehet ez az emberé?

naggggyon tetszik

ugyanis a szoterion görög szónak van egy olyan jelentése is, hogy "épségben megérkezni"