Eeyore írta:
tulip írta:
Jób1,8 Isten jelenti Jóbot feddhetetlennek. Jób1,22 Jób az első csapás után se vétkezik. Jób2,3 Isten újra feddhetetlennek jelenti. Jób2,10b a második csapás után se vétkezett. Jób42,7 Isten kijelenti, hogy csak Jób szólt felőle igazán. Jób tehát feddhetetlen volt, Isten kegyelméből. Nem értem Jób miben változott meg?
Hát éppen ez az. Jób nem változott meg akkor, amikor keserűen kifakadt, átkozódott és lázadozott. Éppenséggel nem beszélt kenetteljesen és feddhetetlenül. ("Csak addig fordulj el tőlem, amíg a nyálamat lenyelem.") Viszont ez az indulat, harag, keserűség, sértettség nem egy teljesen más Jóbból jöttek elő; hanem a feddhetetlen Jóbból.
Jóbot csak Isten megtapasztalása, a vele való közvetlen találkozás változtatta meg. A történet végére tehát Jób valóban megváltozik; de nem a csapás és lázadozás, hanem az Úr Isten érintése változtatja meg.
Egy gigantikus tapasztalattal gazdagabb lett. Jézus se beszélt kenetteljesen Mt23-ban. Jóbra visszatérve barátai is sok bölcset mondanak, de mégis maga Isten mondja, hogy csak Jób beszélt róla igazán. Igen keserű, sértett, haragos, indulatos volt, de jól látta a helyzetét. Istennel való személyes kontaktus ezt persze jelentősen tovább fejlesztette. Ezzel persze nem vitattam -remélem – azt amit írtál.
Eeyore írta:
tulip írta:
Nem, bűnös ember maradok. Az első ember pár bukása, azonban azonnal radikális változásokat idézett elő, bejött a világba a romlás, fájdalom, sóhaj.
Minden megvalósult dolog változást idéz elő. Amíg még csak terv vagy ábrándozás vagy remény stb. valami, addig nem változtat; amint "testet ölt", azonnal változást indukál. Viszont a megvalósuló dolgoknak mindig van egy előkészítő fázisuk. És már az előkészítő fázisban lehet, érdemes számolni velük. Nyilvánvaló, hogy Isten már akkor számolt az első emberpár bukásával, amikor az még nem valósult meg. Amikor még Ádám és Éva maga sem valósult meg. Amikor még a föld és a teremtett világ sem valósult meg. Tehát, a megteremtett világhoz gyakorlatilag már akkor hozzátartozott a fájdalom és a sóhaj, amikor a Teremtő ezt mondta: Ímé minden igen jó.
(Igen, úgy Planck-időnként változnak a szubatomi részecskéink.) Ekkor még nem tartozott hozzá, de Isten nyilván ott volt a csírája, s Isten számára nem volt kérdéses a szárba szökkenése. Például az állatok vadállattá válása, beleértve a fűevők egy részének ragadozóvá válását is szerintem e témakör része. (Vírusok, élősködők, ...)
Eeyore írta:
tulip írta:
Hát igen, mivel Sátán a teremtmények csúcsa volt, nem frusztrálhatta más, csak hogy nem ő az Isten. Ezt az élet késztetésének viszont nem nevezném.
Igen,nyilvánvaló, hogy pontosan ez frusztrálta. De hát mi az élet késztetése? Pál azt mondta: ha van eledelünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Az emberek mégsem elégednek meg ennyivel. Vagyis nem az élet késztetése, ha kocsit vesznek, ha elutaznak nyaralni, ha divatos ruhát vásárolnak, ha előléptetést szeretnének és így tovább. Mégis, ezeket ugyanúgy gyarapodásnak és növekedésnek élik meg, mintha nőnének 20 centit. Mert mindenki azt látja és ahhoz próbál igazodni, aki nála jobb helyzetben van. Lucifernél jobb helyzetben pedig csak az Úr Isten volt; tehát Őt irigyelte.
Sátán lázadásával semmivel nem került jobb helyzetbe, s nem az élet késztette, hanem a benne találtatott gonoszság. Amit Pál ír azt én inkább úgy értem, ha már csak ennyitek is van, akkor nincs oka lázadnotok, de ha több adatott éljetek vele keresztyénhez méltóan. Isten az Élet.
Eeyore írta:
tulip írta:
1Móz5,3-ban már Séth nemzéséről van szó, de addig történt egy s más. Így ez a 129 év nem stimmel. Sőt lehet fordítva is érvelni. Minél tovább bírják, annál kisebb a kísértés esélye. Megszokják, s már észre sem veszik a fát. Sokkal ésszerűbb, ha Sátán már az első szabbaton próbálkozott, sikeresen. Mire várt volna? Tényszerűen persze csak az tudjuk, hogy 1Móz2 az ember teremtésével zárul, 1Móz3 meg azonnal a bűnesettel nyit. A köztes időről nem szól semmi.
Oké, igazad van, újra meg kellett volna néznem, mert rosszul emlékeztem; valóban nem Káin született Ádám 130 éves korában, hanem Séth.
És talán abban is igazad van valamennyire, hogy ha nagyon hosszú idő telik el, akkor megszokják és már észre sem veszik a fát. Viszont az is igaz, hogy az autóbaleseteket nem a kezdő vezetők okozzák, hanem azok, akik már szereztek egy bizonyos vezetési rutint, emiatt kevésbé koncentrálnak, mert megbíznak a gyakorlatukban. Emiatt tehát én nem hiszem, hogy a sátán pár napon belül megpróbálkozott volna a csábítással. Már csak azért is, mert el tudom képzelni, hogy Ádám és Éva egyik kísérthető pontja a változatosságra való törekvés volt. Viszont a Paradicsom kertje elképesztően izgalmas hely lehetett; nagyon hosszú idő kellhetett ahhoz, hogy kiismerjék, hogy megszokják sőt akár meg is unják.
Szerintem, amikor megunták, akkor jött el a kígyó ideje. És az nagyon hosszú idő múlva következhetett be.
Itt igazából az a kérdés kiktől félt Káin, hogy ha rátalálnak megölik? (Isten megbélyegezte, hogy ezt senki se tegye meg.)
Eeyore írta:
tulip írta:
Nem elkerülhetetlen. Sőt, egy tökéletes világban, az a meglepő ha vezet. Jézus uralta világban is végesek leszünk mégse fog vezetni. Ehhez elég, ha „burjánzásunk” haladhat, amihez elég mindig egy kis végességgel megtoldani. Így mindig végesek maradunk, mégis korlátlanul gyarapszunk.
Valamiért a tökéletességhez tartozik, hogy legyen ez az egy a végtelenhez mérve kifejezhetetlenül rövidke kivétel.
Nem volna elkerülhetetlen, ha mindannyian Jézushoz mérhetőek lennénk. Illetve bocsánat, rosszul írom.
Hiszen még benne is konfliktusokhoz vezetett, hogy Isten végtelen lénye egy véges emberi testben élt.És azt honnan tudod, hogy mindig csak egy kicsivel gyarapodnál? És nem exponenciálisan? Szerintem ez utóbbira sokkal nagyobb az esély. Mert az a ferike, aki valaha csak azt szerette volna, hogy kádban fürödhessen, ma már egy egész országot nyel el.
Az exponenciális görbe se ér soha végtelenbe. Másodpercenként megduplázhatnád a tudásod, mégse érnél a végtelen tudás közelébe se.
Eeyore írta:
tulip írta:
Azért bűnös, mert Isten határozatilag mindenkire aki Ádámtól származik ráruházta. Mert az Isten mindeneket bűn alá rekesztett. Ez egy jogi aktus, mint amilyen volt a rabszolga gyermeke maga is rabszolga. Dávid mondja: Íme én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
Hát ez nem túl logikus: Isten, mint billogverő, stigmnatizáló, ok nélkül megalázó és vádoló...Nem, ezt nem hiszem el. Sokkal logikusabbnak tűnik az, amit írtam: azért nevezhető eredendően bűnösnek, mert a viselkedése maximálisan énközpontú és önző, még akkor is, ha mindezt tökéletesen helyénvalónak tartjuk, mivel nem tudatosan teszi. De mikor éhesen és fáradtan hazamégy a munkából, és mivel nincs otthon mit enni, bedühödsz: nem pontosan ugyanúgy, zsigerből viselkedsz-e, mint egy kisbaba? Hiszen ekkor te is pont azt csinálod, mint egy csecsemő - és ezt a viselkedést nevezik bűnnek.
Isten mindeneket bűn alá rekesztett. Róm5,12 Gal3,22 A csecsemő említett viselkedése is ennek következménye, s nem fordítva. Nem ok nélkül, hanem Ádám vétke miatt.
Eeyore írta:
tulip írta:
A saját részét mint írtam tényleg vállalja. Amit jósága, igazsága, méltányossága megkívánt, azért helyt állt. A megváltás előbb kész volt, mint a teremtés. Ám a gonoszért, méltánytalanságért, igazságtalanságokért, melyeknek oka Sátán és követői, már nem! Amúgy lehet Istent vádolni, már Ádám is ezt tette, mikor megfeddte, hogy a mellé adott asszony csalta meg. Csak felesleges.
Az emberi oldalról valóban minden kegyelem, a felelősségvállalásunk is.
Jézus mindenért vállalta a felelősséget. Mert Ő a minden. Nem korlátolt, ha egyszer Ő tölt be mindeneket. Még az Ószövetség idején is találunk gesztusokat arra, hogy bizonyos emberek, főként próféták, az egész Izrael nevében tartottak bűnbánatot, azaz vállalták magukra a nép egészéért a felelősséget.
Jézus, Isten felelősségvállalása viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy nekünk ne kéne a saját tetteinkért felelősnek lenni. Az, hogy Isten az egész világot szereti, nem jelenti azt, hogy nekünk ne kellene a körülöttünk levő embereket szeretnünk.
Ha egy vonat kisiklik, a miniszter vállalja a felelősséget, pedig nem ő vezette a vonatot. Ha Pistike az iskolában betöri Józsika fejét, Pistike apukájának kell vállalnia a felelősséget, noha nem ő hajította el a követ. A Napok romjai c. filmben a házvezetőnőnek kellett felelősséget vállalnia az újonnan felvett szobalányért, noha nem ő enyelgett az inassal a sövény mögött. Amikor az Arc nélküli ember és a Holt költők társasága c. filmekben egy-egy diák meghalt, a tanárokat vonták felelősségre, noha semmilyen közük nem volt a fiúk halálához. Amikor az Aranysárkány c. regényben Hildácska teherbe esik Csajkás Tibortól, Hilda apját, Novák Antalt cikkezi ki a helyi szennylap, noha nyilvánvalóan nem ő feküdt le a tanítványával. Ha egy üzemből selejtes árut szállítanak el, az üzem vezetőjét fogják a kereskedők számon kérni, noha nyilván nem ő gyártotta a selejtet. Nem sorolom tovább. Te is jól tudod, ha baj és katasztrófa van, az emberek rögtön Istenre mutatnak, mint felelősre: Hol van ilyenkor az Isten? Hogyan engedheti meg ezt az Isten? Miért büntet engem az Isten? stb. Tehát rögtön Isten felelősségét kutatják. Persze, természetesen, közvetlenül nem Isten a felelős ilyenkor; és hát persze ilyenkor az emberekre kell mutatni, mint felelősökre, ez igaz. Én is így szoktam válaszolni az Isten felelősségét firtató kérdésekre.
De hát miért is ne lehetne egyszer valami más választ adni? Mert ha azt mondom: Nem az Isten akarta, hogy Dani örökre nyomorék maradjon, hanem neki kellett volna annyi eszének lennie, hogy részegen ne vezessen: ezzel ugyan korrekt választ adtam, Istenről viszont nem állítottam semmit, pontosabban egy meglehetősen vérszegény és passzív istenképet mutattam föl. Mert ugyan a beszélgetőpartnerem Istenről kérdezett, de én nem tudtam kihasználni még ezt a ritka alkalmat sem arra, hogy Őróla bizonyságot tegyek; csupán annyit teszek, hogy igyekszem megóvni Istent a vádaskodástól.
De mi lenne, ha ilyen alkalommal arról tudnék beszélni, hogy Jézus az emberi gondatlanságokért is vállalta a felelősséget, elhordozta, megváltotta, kifizette az ilyen bűnöknek az árát, mielőtt azokat elkövethették volna. Hogy Isten minden rémséget és borzalmat belekalkulált a teremtésbe stb. Így legalább Istenről beszélek, nem emberekről. Mert amúgyis, az a tapasztalatom, hogy a kereszténység sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az emberekre, az emberek helyes hozzáállására, helyes hitére, megszentelődésére stb, mint magára Istenre.
És ha te is azt írod: oké, Jézus felelős a maga részéért, de hát, amilyen bűnöket elkövetnek az emberek meg az ördögök, azokért nehogymár Jézus feleljen! De akkor, ilyen kiindulással mi Jézus része, miért jogos, hogy Ő vállalja a felelősséget? Netán a saját bűneiért? Ha pedig azok nincsenek, akkor semmiért? És ha felelősséget vállal, mint teremtő Isten - akkor hol vannak ennek a felelősségvállalásnak a határai, és még egy másik kérdés: kivel osztozik a felelősségen? A sátánnal? De hát az Úrban nincsen dualizmus, az Isten semmiben sem tekinti partnernek és egyenrangúnak sem az ördögöt, sem az embereket.
És arra gondolok, annak, hogy te és Literaty is megbotránkoztatok azon, amit leírtam (és ti még legalább szóba álltatok velem) - nos, ennek talán éppen az is lehet az oka, hogy már annyira megszoktuk, hogy a kereszténységen belül szinte állandóan rólunk, az emberekről van szó; nyilvánvalóan csakis mi lehetünk felelősek is. Isten csak zsánerfigura a háttérben, igazából mi vagyunk a protagonistok, az igazán dinamikus, kidolgozott karakterek azon a bizonyos filmen. Legalábbis a prédikációk alapján biztosan.
Eszembe se jutott megbotránkozni. Pont azért harcolok, hogy emberek helyett Isten legyen a középpont s nem holmi definiálhatatlan emberi szabad akarat, valami robotfóbia miatt. Nekem csupán az az észrevételem, hogy talán magad se vitted végbe a gondolatmeneted. Dualizmusfóbia miatt. Pedig van dualizmus, hiszen a végén két hely lesz, az egyik a menny, a másik a második halál, ami előre elkészíttetett Sátánnak és angyalainak. Meg azoknak akik szeretik és szólják a hazugságot. Jel21,8.27 Jel22,15 Mt25,41. Mivel minden Istenben áll fenn, így az örök tűz is. Ám ettől ott még nincs jelen az Isten. Ha tehát ezt a te felelősség fogalmadra fordítjuk Isten adja a helyet, de semmi többet. S ezzel meg is tette azt amivel felelős. A sajátjait viszont a megváltja, megtartja. Jn10,25-30. Örök életet ad nekik. Erre a részre teljesen áll amit a megváltásban megtestesülő felelősségről írtál. S innen nézve az se kérdés, hogy Jézus netán saját magáért vállalt-e felelősséget. Ebből talán látod, hogy inkább kiteljesítem az általad leírtakat.