Nos, még mindig csak olvasgatok, de ez föltűnt:
tulip írta:
Szabad akaratú ember = nincs alárendelve senkinek. Végre egy meghatározási próbálkozás.
Aki nincs alárendelve senkinek, tehát aki nem függ semmitől, senkitől, az kizárólag Isten. Az Isten definíciója Jézus Krisztus szerint pontosan ez: Jn 5,26 Mert a miként az Atyának
élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.
Élete van önmagában: tehát egyáltalán semmilyen külső feltételre sincs szüksége az élethez. Vagyis független, szabad. Próbáld meg szabad akaratodból a lélegzetedet visszatartani csak öt percre, szabad akaratodból ne igyál egy hétig, ne egyél egy hónapig, zárd el magad mindenkitől, ne menj dolgozni, találd föl a perpeetum mobile-t és így tovább... nevetséges.
Az Isten és a teremtmények közti határvonal pont ez: a szabadság, alárendeltség, függetlenség. Az ember éppen pont akkor képes alárendelni magát Istennek, akkor képes megalázni magát előtte, ha belátja és elfogadja, hogy az Isten őt korlátokkal terhes lénynek teremtette, nem független és szabad istenségnek.
Az Isten az emberbe a maga életét tette, így lett az ember élő lélekké. És minden élő, biológiai értelemben is növekszik, fejlődik, gyarapodik, szaporodik, mozog - ha ez a folyamat megáll, az már nem az élet volna, hanem a halál. Ez pedig azt jelenti egyben, hogy az élet folyton túlnövi a korlátait. Folyton terjeszkedik, gyarapodik. Folyton csatáznia kell a korlátokkal, amik igenis vannak. Az nem érzékeli a teremtett lét korlátait, aki nem élőlény, hanem tárgy. Az élők érzik a korlátokat. És ebbe a korlátolt, teremtett létbe muszáj belenyugodni, különben az Istent nem tudnánk Istenként dicsőíteni. Akik tehát állandóan az emberek szabad akaratáról prédikálnak, azok folyvást azt mondják: az ember olyan, mint az Isten.
1.Mózes3:5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
Bizony, ez ugyanaz a szöveg, mint amivel a kígyó ámított az Édenkertben.
Hiszen erről beszélnek a new agesek is, az összes keleti filozófiai és vallási áramlat.
A recski munkatáborból való szökésről szóló Bereményi-film végén Cseh Tamás énekelt egy dalt, amiben valami ilyesmi volt: azt mondják, felejtsd el a múltat, lépj tovább, légy szabad, légy szabad! De Istenem. Ez volt az életem.
Ugyanez a gondolat Kertész Imrétől:
"- És a jövőre nézve mik a terveid? - Meglepődtem kissé, s mondtam neki: erre nemigen gondoltam még. Akkor a másik öreg is megmozdult, és felém hajolt a székén. A denevér is fölemelkedett megint, s a karom helyett ezúttal a térdemre ereszkedett rá. - Mindenekelőtt is - így szólt - el kell felejtened a borzalmakat. - Kérdeztem, egyre meglepettebben: Miért? - Azért - válaszolta ő -, hogy élni tudjál -, s Fleischmann bácsi bólintott, és hozzátette: - Szabadon élni -, amire meg a másik öreg bólintott, és tette hozzá: - Ilyen teherrel nem kezdhetünk új életet -, s ebben némelyest igaza is volt, elismertem. Csak hát nem egész értettem, mint kívánhatnak olyat, ami lehetetlen, s meg is jegyeztem, hogy ami megtörtént, az megtörtént, s hogy végre is nem parancsolhatok az emlékezetemnek. Új életet - vélekedtem - akkor kezdhetnék csak, ha újra megszületnék, vagy ha valami bántalom, betegség vagy efféle érné az elmémet, amit remélhetően tán nem kívánnak nékem....Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig - és sehogy sem értettem, hogy is nem fér a fejükbe: most már valamit kezdenem kell vele, valahová oda, valamihez hozzá kell illesztenem, most már elvégre nem érhetem be annyival, hogy tévedés volt, vakeset, afféle kisiklás, vagy hogy meg sem történt, netalántán." Nos, ezek az idézetek azért illenek ide, mert az ember, ha megtér is, nem veti le a személyiségét, mint egy kígyóbőrt. Az emlékei, és az egyénisége megmarad. A kereszténység nem futószalagon gyártott téglákból áll: Isten az egész életünkkel tervez, neki minden fontos, ami történt velünk. Pont a korlátaink miatt lehetünk igazán különbözőek egymástól, vagyunk igazán egyediek, egyéniségek. Az meg már micsoda gondolat, hogy ha az ember hármas felosztásából indulunk ki, hogy a testem korlátolt, a lelkem korlátolt, az elmém korlátolt, akkor az akaratom korlátlanul és végtelenül szabad???
Hát ezt jobb lett volna exrefistől idézned, mert ő adta e meghatározást. Amúgy egyetértek. Ha más valamiféle emberi szabad akaratról akarunk beszélni számba vehető ez is: emberi szabad akarat = bűntől eleve mentes vagy a bűntől felszabadított akarat.
tulip írta:
Eeyore írta:
Én azt szeretném megkérdezni, az Isten mi alapján biztos abban, hogy aki megtér hozzá, azok legnagyobb része ki is tart a hitben, amikor azt írja a Példabeszédek könyve: A legtöbb ember talál valakit, aki jó hozzá, de hűséges embert kicsoda találhat? Tehát, ha az Isten nem bízik az emberek hűségében, miért bízik mégis a keresztények hűségében?
Nem bízik. Mi hűtlenkedünk, de Ő mindörökké hű marad.
:) Köszi, tulip, hogy válaszoltál. Hát igen, Isten nem bízhat meg emberekben, hiszen az Ige is azt mondja: Átkozott, aki emberben bízik, és testbe helyezi az erejét. Az Úr Isten nem lehet átkozott, tehát csakis önmagában bízhat, hogy Ő az, aki képes üdvözíteni, megtartani a megtérteket. Ha a megtartatás a hívekre, azok szabad akaratára volna bízva, akkor ez azt jelentené, hogy az Isten emberben bízna, testbe helyezné az Ő erejét, azaz átkozott volna... Na ne.
Hát most jól megtekerted az oroszlán bajuszát. Amúgy király!