Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 810 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34 ... 54  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008. okt. 31., péntek 23:10 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Idézet:
megvolt, és NAGYON JÓÓÓ volt!! Ahogy felkerül a netre, szólok!

(csináltam egy saját felvételt is, biztos ami tuti, úgyhogy VALAMI mindenképpen lesz fent :D)

nem gondoltam volna, hogy egy ILYEN témáról ilyen LELKESÍTŐ EVANGÉLIUMOT lehet átadni :D


De jó! :*: :*: Kösziiiiiiiiiiiiii!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 03:34 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
Literaty írta:
tulip írta:
Literaty írta:
Idézet:
Tulip:
A hit már Isten ajándéka (Ef2,8-9), így nem lehet alapfeltétel.

Azért mert valami Isten ajándéka már nem feltétele az üdvösségnek a Krisztusba vetett hit?
Ez teljesen írásellenes!
Persze, hogy Isten ajándéka!
De ez a szubjektív feltétel. Ne idézzem azt a milliónyi újszövetségi helyet ahol felszólítás van arra, hogy higgy! Ettől még ajándék és feltétel.
Az objektív feltétel pedig maga Krisztus és váltsága.


Írásellenességről szó sincs, csupán értelmezési félreértésről. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Így értve az alapfeltételt a hit természetesen az. Ha viszont azt vizsgáljuk miért hiszünk, azaz ez-e az alap vagy van előzménye, akkor azt kell látnunk van előzmény. (Ef2,8-10)

Ha egy bűnös ember ki tudná fejezni állapotát, akkor arra a felszólításra, hogy higgy, csak azt felelhetné: Nem akarok! Ha most Istentől ajándékba kap hitet, akkor viszont már hittel felel, például így: hiszek Uram, légy segítségül hitetlenségemben.

Na most ha ajándék, akkor máris ott a kérdés: mindenki megkapja? Ha nem – „mert nem mindenkié a hit” – akkor vajon Isten mi alapján válogat?

Mindenesetre, amikor Isten azt parancsolja, hogy higgy, akkor ő pontosan tudja, hogy ha hitetlen vagy nem fogsz akarni hinni, ha meg hittel megajándékozott, akkor hinni fogsz.


Még egyet is értenék veled Tulip a mostani írásodban, de aki felszólítást kapja, hallja az azért van, hogy higgyen. Isten így nem válogat, hogy adom-nem adom mindenfajta emberi felelősséget kizárva.


Ez az iszlám predestináció. Azonban Isten nem zárja ki azok felelősségét akiknek nem ad hitet, hiszen beszámíthatóak. Találomra válogatásról szó sincs. Isten a saját vetését védi meg azzal, hogy hitet ajándékoz nekik. A konkolyvető által vetett konkolyt viszont nem látja el vele. A konkolynak magától kellene hinnie, de erre képtelen. Pontosabban tudna ő, vagyis értelmi képessége meg van hozzá, de nem akar.

Literaty írta:
Vagyis úgy igen, hogy ha már eljátszotta a kegyelmi idejét akkor nem adja, hanem fenntartja ítéletre. És Isten nem adja már a hitet(talán többet), mert már korábban megtette volna, de az ember visszautasította, és nem azért mert Isten arra rendelte, hogy utasítsa el. Kiindulás tehát, hogy Isten egy időre felszabadítja az embert akaratába annyira, hogy hinni tudjon, ezzel nem lehet visszaélni, mert ki tudja megcselekszi e még egyszer. Valakinél igen, talán többször is, valakinél egyszer-kétszer. Ez Isten szabad döntése, hogy kinek mikor, hányszor ad kegyelmi lehetőséget.


Mt7,13-14 alapján tudjuk, hogy sokkal több a konkoly, mint a búza. Konkrétan senkiről se tudható, hogy hova tartozik, de ha egyfajta statisztikai átlagot nézünk, akkor gyakran megfigyelhető miként keményednek bele emberek hitetlenségbe. Tipikus eset, mikor valaki egyre közömbösebb, míg végül ha hitről akarunk vele beszélni, egészen másról beszél, egyszerűen nem alakul ki párbeszéd. A másik típus a hitet ostorozó ember, aki lehet egykor kacérkodott a hittel, de megbotránkozott benne.. Aztán az élet élvezete is lehet a hit elnyomásának eszköze. (Érdekes, hogy e háromfajta megfelel a útfélre, a sziklás talajra és a tövisek közé esett magnak.) Persze senkiről se kell lemondani, mert illik rá valamelyik kép. Hisz Isten minket is ezekből hívott ki. (Ef2,1-2)
A konkoly kaphat bármennyi és bármilyen esélyt bizony elveti. Ám mivel kapott, s beszámítható volt, így felelős marad. (Jn9,41) A konkoly azonban saját Urát követi. (Jn8,44)

Literaty írta:
Van elutasítás és elutasítás között különbség. Nem eleve rendelkezése alapján úgy hogy nincs üdvösség értelmében felelőssége(mint ahogy korábban a konkolyról mondtad), hanem éppen ellenkezőleg az ember az oka annak, hogy nem hisz pedig Isten ezt akarta.
Idézet:

Ilyet nem mondtam. Üdvösség értelmében van felelőssége a konkolynak, mert hihetne ha akarna, s akkor üdvözülne, csak éppen nem akar, így nem is menekül meg. A döntési felelősségre mondtam, hogy az nincs neki. A döntés ugyanis már hitet feltételez, plusz azt, hogy ez nem elég, még az ember is kell hozzá, tevőlegesen. Ha ugyanis nincs hit, akkor a választás egyoldalú (elvetés), így döntésről nem beszélhetünk. Ha meg nincs emberi rész, de van hit, a választás megint egyoldalú (elfogadás). A konkolynak előbb hinnie kellene hát akarnia, hogy egy esetleges döntési helyzetbe kerülhessen. Mivel azonban nem akar, a döntési felelősségig se jut el. Sebaj Isten a hitetlensége miatt veti el, s nem azért mert ellene döntött.

Literaty írta:
Aki pedig így viszonyul Isten kegyelméhez, jön az ítélet:látván ne lássatok, hallván ne halljatok, vagy támasztottalak azért, hogy a keménységemet megmutassam, nem találja a megbánás helyét stb.. Végül kárhozat.
Idézet:

Azt lehet mondani, hogy a konkoly Isten több kevesebb ajándékával találkozik, amíg itt van a Földön, ami megtérésre kellene, hogy indítsa, de ő mindent képes kiforgatni. Keresztyéneket okolja a természeti csapásokért, a vele tett jó cselekedetekből eleven szén lesz a fején, képes Belzebub művének mondani, ami csak Istentől jöhet, stb. S ebbe is bele lehet úgy keményedni, hogy egy idő után teljesen vakká lesz, miközben magát a látók bírájává teszi. (Jn9) Egy dolgot még megemlítek. Az ember egy csomó dolgot kap Istentől, ami hitre indíthatja. S ideig óráig indítja is. Ez azonban nem az üdvözítő hit. Még a bukott angyalokra jellemző Istenben való hit se az, mint tudjuk. Erre a fajta hitre igaz az, amit leírtál. Erre igaz az, hogy szól az Isten kétszer vagy háromszor, de nem hallgatnak rá. Az ember állapota annyira romlott, hogy ez nem segíti üdvösséghez. Ehhez Isten direkt beavatkozása szükséges, üdvözítő hitet kell ajándékoznia. (Ef2,8-10)

Literaty írta:
Ha mégis eleve rendelkezett ezt úgy kell érteni, hogy Istent semmi nem lepi meg hanem már az örökkévalóságban is mindent beleszőtt a tervébe.
Az ember bukását, bűnét, üdvösségét, kárhozatát, hogy végül is Istené legyen a dicsőség és a győzelem.


Az örökkévalóság szempontjából nincs semmiféle idő. Nem olyan a világ mint egy regény, aminek a cselekményét szőni lehetne, aminek részeit folyamatosan csiszolni lehetne, hanem egyszerűen időtlenül, változatlanul és változtathatatlanul van, Istenben, aki maga is így van.


ui.
Elsőre furcsa ez, hogy Isten magán se változtathat, de mi változtatni való lenne azon, aki teljes és tökéletes? Hogy mitől teljes és mitől tökéletes? Ha nem lenne tökéletes lehetne tökéletesebb, ha nem lenne teljes akkor lehetne teljesebb. Sőt mivel van, lenne is. Ami ellentmondás lenne, hisz egyedül van, így önmagánál lenne teljesebb és tökéletesebb. Így logikailag szükségszerű, hogy teljes és tökéletes legyen. Az örökkévalóság szempontjából az ember bűne, üdvössége, kárhozata mind egy statikus elem. Azért van ott, s azért így, mert Isten teljességéhez és tökéletességét, - dicsőségét – így szolgálja.
Hogy érthetőbbé tegyem, adok egy párhuzamot. A matematikának elvileg van egy teljes és tökéletes leírása. Az ember ebből mindig csak egy résznyit ismer ugyan, de ettől még így van. Az ember ugyanis nem feltalálja, csak felfedezi a matematikát. Amit az ember feltalál de valójában nincs ott, az garantáltan ellentmondással terhes. (Irracionális számok). Mondhatni a matematika időtlen, változtathatatlan, és változatlan. Szinte triviális, hogy teljes és tökéletes. Hisz ha nem az lenne, akkor lehetne az, s akkor nem ezt, hanem azt hívnák matematikának, ami ellentmondás lenne.
Valaki felvethetné, hogy lehetetlen, hogy ha teljes, akkor helyes is. Nos ezt könnyű cáfolni. Elvileg ugyanis végrehajtható a következő eljárás. Kiinduláskor üres állapotból indulunk, így az helyes, vagyis nem tartalmaz a matematikában hamis dolgot. Az első percben egy helyes matematikai dolgot veszünk hozzá, amitől helyes marad. Azután a következő ilyet mindig az előzőre szánt idő felében vesszük hozzá. 2 perc alatt kész vagyunk. (Egy dologra kell figyelni, hogy a hozzávét „véletlenszerű” legyen.)
Nos ebből látszik, hogy ahogy a matematikából, úgy Istenből is csak töredékes ismeretünk lehet. Nulláról indultunk, s az ismeretszerzésünket nem tudjuk divergensen gyorsítani. Ha azonban amit ismerünk, abban nincs ellentmondás, s a Biblia kijelentésein nyugszik, akkor arra bátran építhetünk, s nem illik bizonytalankodnunk, a trombitával bizonytalan zengést tenni. Készen kell lenni az átértékelésre ha jobbra tanítanak a Bibliából, de ez ne legyen akadályozónk. Értelmetlen például azon rágódni, hogy mi van ha nincs Isten, mi van ha nem támadt fel Krisztus, mi van ha nem jön vissza. S lehetne sorolni. Ezek igazsága ugyanis a Bibliában ki van jelentve. Mivel pedig a kiválasztás részletesen ki van fejtve a Bibliában, felesleges a mi van ha nincs benne kérdése. A szabad akarat hívei láthatóan kitérnek ezen igék értelmezése elől, mondva csinált indokokkal, mint hogy úgy se foghatjuk fel. Azonban amit nem értünk arról hallgatunk, nem pedig passzívan vagy nagyon is aktívan elutasítjuk.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 04:12 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
Literaty írta:
tulip írta:
Literaty írta:
tulip írta:
Literaty írta:
tulip írta:

Az üdvösség alapfeltétele a kiválasztás, nem pedig a kiválasztásban való hit.


Az üdvösség alapfeltétele Krisztus.
A Krisztusban vetett hit.

Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz!
Ez az alapfeltétel.
A Kiválasztást soha nem nevezi a Szentírás alapfeltételnek, így nem is az ebben való hit vagy a nemhit az oka a megmentésnek.
A Kiválasztás bibliai tanítás, de mégis Isten megtartja magának ennek titkát.
A prot.ortodoxia korábban éppen itt vétette el, skolasztikai módszerek mentén itt határozták meg az igazhitűség lényegét, mármint a kiválasztás köré csoportosítva. Az ember azt hiszi, hogy képes végigvezetni egy olyan titkot ami meghaladja az ember logikai kombinálóképesség határait. Ezért beleszorítja logikai rendszerekbe, és azt hiszi, hogy érti a nagy rejtélyt. Alázatosságra figyelmeztet, de éppen ő maga lesz gőgös, mert ember létére Isten titkait érteni véli.


A hit már Isten ajándéka (Ef2,8-9), így nem lehet alapfeltétel! Az a kérdés, kinek ajándékoz hitet Isten, s mi alapján. S erre válasz az eleve ismertség. (Róm8,28-29 Károli)

A kiválasztásban való hit valóban nem feltétel, de ezt nem is állítottam, így zavaró a megemlítése.

Ami Bibliai tanítás, azt Isten kijelentette, tehát nem tartotta meg magának.

Meglehet, hogy szűk az a logikai rendszer, amibe jelenleg a predestináció ne van szorítva. A megoldás az, hogy keresni kell egy bővebbet. Amúgy mondjuk Spurgeon messze állt a gőgtől, igaz Isten adott neki testi nyavaját, amivel ehhez hozzásegíthetett. S persze a gőg veszélye a másik oldalon is jelen van.

Van egy néhány barátom, ismerősöm akik elfogadják a dorti zsinat által említett öt pontot, de ilyen messze mint te Tulip, egyiket sem hallottam merészkedni.
Ez egy olyan közösséget, csoportosulást feltételez amelynek ez az abszolút központi tanítása, és ehhez mérnek mindent, "tűzzel-vassal" írtva minden mást.
Ha meg nem így van akkor ebben egyedül vagy, de nagyon egészségtelenül.
Logikai rendszert védve vagy keresve újabbat egy tanhoz mindenáron és nem megengedve, hogy Isten a maga Szuverenitásában megtartott titkokat magának ebben a kérdésben,...nos ezzel pont az ellenkezőjét teszed mint ami éppen Isten abszolút szuverenitásáról beszél.
Bocs a személyes megjegyzésemért.


Ezt visszautasítom.


Tulip nem bántani akarlak de hogy a konkoly(akik elvesznek) nem nevezhetők embernek, mégha kérdésként is fogalmaztad és adtál valamely értelmezést ez mégis túl megy a józan határon.


Ezt csak a korszellem mondatja veled. A zsidók a pogányokat disznóknak és ebeknek nevezték, tudtommal innen a „gój” fogalma is. Az asztalról lehullott morzsák esete. Ezért akkora botránykő már a samaritánusok megtérése is, a pogányokról már nem is beszélve. Jelekkel tudja csak Isten meggyőzni, még Pétert is. Ám én nem erre hivatkoztam hanem arra, hogy emberré a teremtés eredeti célja alapján Krisztus Lelke által válunk igazán. S bizony a Biblia bár általában az ember alatt a bukott embert is érti - ahogy én is, természetesen, hisz egykor odatartoztam - de egy-egy helyen tesz különbséget: Mikor az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert. (fellázadnak) Akik az Úr Krisztust is megölték, minden embernek ellenségei. Egyértelmű, hogy az „istentelen”, „minden embernek ellenségei”, azokra igaz, akikben nincs a Krisztus lelke. S ilyen voltam egykor én magam is, de Ef2,1-2.

Literaty írta:
Azonkívül a hitet nem feltételnek nevezni, ill az evangélium szempontjából nincs döntési felelőssége az elveszésre választottaknak...


Máshol részletesen megválaszoltam. Aki pedig nem hisz, immár elkárhozott... (Jn3,18b)

Literaty írta:
Ezek Írásellenes megfogalmazások amiket egy józan gondolkodásúnak szintén vissza kell utasítani. Neked pedig egy kissé el kell ezeken gondolkodni.


Az ember eredetileg megértette Istent. Ma a bukott ember nem képes rá, mert nincs benne Isten lelke. Önmagától nem is tudja megszerezni. Csak Isten adhatja neki. A mondandómat - mint most is látszik - végig a Bibliával támasztottam alá, onnan kérem a jobbra tanítást is, hogy legyen min elgondolkodnom, addig azonban kénytelen vagyok a visszautasítást fenntartani.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 04:58 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
nemosineX írta:
Kedveseim!
Remélem, ez a vita nektek sem csupa rosszat hozott. Én ma reggel Isten kegyelméből megértettem egy dolgot. Ott vannak ezek a hitvallások. Szándékosan veszem a legszélsőségebb nézeteket belőlük:
1. Az embernek szabad akarata van. Ha radikálisan és következetesen végigvezetjük a szabad akarat gondolatát, Istenünk egy pipogya alak, aki tehetetlenül nézi, mit művelnek az általa teremtett emberek. Ilyen értelemben a világ sorsa is bizonytalan, hiszen az ember szabad akaratával mindig alakít rajta (ha engedik: ld. Indu korábbi sátorozásos példáját).
A szabad akarattal együtt jár, hogy az embernek az üdvössége sem bizonyos, mert szabadon megválaszthatja, hogy kilép belőle. Így Jézus Krisztus áldozata sem tökéletes, mert ha én azt választom, hogy kilépek az üdvösségemből, akkor lenulláztam az ő áldozatát a magam számára. Lenulláztam azt, amiért Ő szenvedett! Ha meg megmaradok Krisztus mellett, akkor sem tudom, mekkora bűnnél esem ki belőle, hiszen ugye rajtam áll vagy bukik, én meg sohasem tudhatom, mikor esem akkorát, hogy elveszítsem. Egyáltalán az sem biztos, van-e üdvösségem.


Sőt! A legkisebb bűnnek elegendőnek kell lennie a kieséshez! Olyan ez mintha megtérésünk után Isten egy egész erdőnyi tiltott fa közé tenne, s halálra ítélne, ha bármelyiket akárcsak megkívánjuk.
A szabad akarat hívei nem gondolnak bele, hogy ha az akarat ily szabad lenne, akkor minden vétek szándékos lenne, amire nincs bocsánat. (Zsid6) Ráadásul az ilyen akarat az anarchiát idézné: mindenki tetszése szerint cselekedhet. Miközben Isten akarata ezzel éppen ellentétes, azt akarja, hogy az Ő tetszésére cselekedjünk. Ezért van, hogy amikor kérek egy szabad akarat meghatározást, senki se képes vele a hívei közül előállni. Beszélnek róla, mert hallották, de sose gondoltak bele igazán, hogy meghatározhatatlan. Nem is csoda, hiszen az egész egy tévesen ellentmondásnak hit látás tagadására lett kitalálva. A tévedés: nem lehetséges Isten szuverenitása és az ember felelőssége egyszerre. Márpedig ha ez nem tévedés, akkor a tagadása kell, hogy az legyen. Ezért lehetetlen ellentmondás nélkül megfogalmazni a „szabad akarat” fogalmát. Falszifikálható, hiszen csak meg kell adni, egy ellentmondás nélküli meghatározását.

nemosineX írta:
2. Az Isten még a világ teremtése előtt eldöntötte, hogy ki jusson üdvösségre, és ki nem (ilyenképpen maradjon a kárhozatban). Ez az üdvözültek szempontjából nézve valóban hálára indító és szabaddá tevő gondolat. Engem nem zavar, hogy nincs szabad akaratom. Ami zavar: hogy mi van a többiekkel. Meg mi van Istennel, aki az ő szempontjukból nézve kegyetlen despota?


Ami tehát téged zavar, hogy Isten miért engedi meg a Sátán létét, s miért engedte meg, hogy konkolyt vessen a búza közé. Róm9,20-23 megadja választ. Az ítéletnél senki se fogja Istent despotának nevezni, akik elvesznek csak azt fogják látni, hogy mennyi jelt adott nekik Isten! A Bibliában azt olvassuk minden térd meghajol, s nem azt, hogy a sokaság egy emberként kiálltja órákon át: Kegyetlen despota! Tehát nem igaz, hogy Isten az ő szempontjukból nézve kegyetlen despota.

nemosineX írta:
Csak azt akarom mondani, hogy ott van ez a két szélsőséges nézet, amely valamelyikét itt többen is vallják/valljuk. Meg közöttük ott vannak a mérsékeltebb nézetek, de valamennyi sántít valamilyen módon.


Figyelni kell hol sántít, s ott javítani rajta. A találomra válogatásnál sántított, - despotaság lenne - de jobbat tanultam, Isten a saját népét válogatja ki akiket bár a konkoly felismerhetetlenné tett még angyalai számára is, Ő mégis felismer. Azaz nem találomra válogat!

nemosineX írta:
És akkor felvetődik a kérdés, hogy ezt a biztonságos terepet, amit számunkra a hitvallások adnak, s amiken állva olyan magabiztosan le tudjuk szólni a másikat, vajon hajlandóak vagyunk-e elhagyni, a hit ugrását ilyen értelemben is meg tudjuk-e tenni azért, hogy jobban megismerjük az Istent, aki – tapasztalatból tudjuk – sem nem pipogya, sem nem despota, hanem szerető Édesatya és szuverén Isten. Hogy hogyan csinálja, gőzöm sincs! Asszem – és őszinte részvétem annak, aki ezt nem így gondolja magára nézve – mindnyájan ostobák vagyunk ehhez.

Szeretettel:
n.


Ha elhagynánk egy hitvallást, ami a Bibliára épül, magát a Bibliát hagynánk el. Mutassák hát meg előbb, hogy nem a Bibliára épül, s elhagyjuk. Ám elhagyni egy biblikus hitvallást, az egyben azt is jelenti, hogy feladjuk emberek megnyerésének az esélyét is. Ha magunk se hisszük, akkor miért várjuk, hogy más majd fog nekünk?


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 08:25 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
Kedves Tulip!
érdekes ÚGY olvasni a fejtegetéseidet, hogy már "tudom a megfejtést" :D

mindazonáltal a "majdnem igazad van"-ból egy helyütt nagyon KILÓG egy LÓLÁB:

tulip írta:
A konkolynak magától kellene hinnie, de erre képtelen. Pontosabban tudna ő, vagyis értelmi képessége meg van hozzá, de nem akar.


VÉGIG világos volt nekem az érvelésedből, de itt most EXPLICITE ki is mondod:

"HINNI az ESZÜNKKEL kell"

bocs, ez TÉVEDÉS... nem nevezném tévtanításnak, nem akarok senkit megbántani, de az ALAPVETŐ LÉNYEG nem-értéséből fakadó TÉVEDÉS

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 08:32 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
nemosineX írta:
Ha radikálisan és következetesen végigvezetjük a szabad akarat gondolatát, Istenünk egy pipogya alak, aki tehetetlenül nézi, mit művelnek az általa teremtett emberek.
Kedves Nmx!
Ez egy logikai bakugrás. Az ember szabad akaratából nem következik Isten pipogyasága.

Mivel az ember szabad akarata definiálatlan fogalom, így belőle valóban semmi se követezhet, hisz nem része egy logikai rendszernek se. Mindazáltal, Krisztus meghalt a kereszten. Ha most az emberekre van bízva, hogy magukra elfogadják-e ezt akkor Isten bizony tehetetlen szemlélő.

Csak annyit jelent, hogy Isten nem marionettfigurákat teremtett magának, hogy azokkal játszadozzék unalmában, hanem szabad akaratú embereket teremtett saját képére, hívott el munkatársul és önkéntes imádókat nem robotokat.

Szeretném itt idézni exrefis fórumtársunk – igen ez te magad vagy – klasszikusát: „Itt megint a logika van lenullázva, mert az egyik dologból nem következik a másik.” Először is meg kellene határozni, hogy mit értsünk a következő fogalmakon: „marionettfigura”, „robot”, „szabad akaratú ember”, „önkéntes imádó”. Az intuíció persze világos, ami ezek bevezetését kezdeményezi, de hogy ez ellentmondás nélkül megtehető-e, nos azt hívatott kideríteni a meghatározás elvárása. Persze ha sikerül definiálni az „önkéntes imádót” például akkor a szabad akaratú embert egy az egyben megfeleltethetjük neki, míg a robotot és a marionettfigurát a tagadásukként adhatnánk meg, ezzel visszavezetve a feladatot a szabad akaratú ember meghatározására.
Hogy némi ízelítőt adjak a nehézségekből felteszek egy kérdést: Robotok leszünk-e, amikor már az új testben leszünk? Szabad akaratunk már biztosan nem lesz, hiszen nem távozhatunk „szabadon”, nem tehetünk Isten ellen. Ha nem leszünk robotok, pedig nincs már szabad akaratunk, akkor mitől lennénk itt robotok, attól hogy szintén nincs? Önkéntes imádásnak fog minősülni, Isten állandó dicsőítése, a mennyei kar, ha egyszer mást nem is tehetünk majd?


Idézet:
Ilyen értelemben a világ sorsa is bizonytalan, hiszen az ember szabad akaratával mindig alakít rajta (ha engedik: ld. Indu korábbi sátorozásos példáját).
A világ sorsa nem bizonytalan, azzal Istennek határozott terve és programja van. Az ember pedig szabadon választhat, hogy ebben a tervben Isten mellett, vagy ellene foglal helyet. Isten azt ajánlja és erről szól a Biblia, hogy álljunk mellé.

De ha egyszer bizonytalan, hogy melléállunk-e, akkor hiába a terv, a program, bizonytalan a kimenetel.

Idézet:
A szabad akarattal együtt jár, hogy az embernek az üdvössége sem bizonyos, mert szabadon megválaszthatja, hogy kilép belőle.
Igy van. Az üdvösségnek feltételei vannak. Hiszel és alámerítkezel=üdv. Vagy nem hiszel és kárhozat. És ha hiszel, akkor annak megfelelően próbálsz élni.

Szabad akarat = eleve bűnmentes vagy a bűntől megszabadított akarat. Ilyen volt Ádámnak és Évának, s ilyen Róm7,20-23 szerint a megtért emberé. Tudván, hogy az akarat felszabadítója Isten ebből inkább üdvbizonyosság következik. Jelentkezzen már valaki akinek sikerült a próbálkozása! Ja és várom azt az ellentmondásmentes szabad akarat meghatározást, ami e sikeres próbálkozás alapja.

Idézet:
Így Jézus Krisztus áldozata sem tökéletes, mert ha én azt választom, hogy kilépek az üdvösségemből, akkor lenulláztam az ő áldozatát a magam számára.
Itt megint a logika van lenullázva, mert az egyik dologból nem következik a másik.

Vigyázz! NemosineXnek szíve joga a tökéletességbe ezt beleérteni, s máris egyszerűen definíció szerűen következni fog, hogyha bárki elveti, azzal tökéletlenné teszi.

Idézet:
Engem nem zavar, hogy nincs szabad akaratom.
Itt egy felekezeti teológiai tanítást előbbre helyezel az Igénél.

Nézzük, hogy jött ez ki. Alapfeltevésed: Nem lehet Istené a döntés, mert akkor robotok lennénk. Ez egy Biblián kívüli kiindulópont. A Biblia igaz, nincs benne ellentmondás. Ez egy keresztyén kiindulópont. Nem vagyunk robotok. Ez is egy kiindulópont. Ezekből következik, hogy nem lehet Istené a döntés. Le lehetne vezetni, hogy robotok lennénk, így egyszerre lennénk robotok is meg nem is. Tehát aki azt állítja, hogy Istené a döntés, nem állíthat biblikusat. Hisz a Bibliában nincs, így le se vezethető belőle ellentmondás. Címkézzük hát meg: Az ige elé tett felekezeti tanítás.
Vegyük azonban észre, hogy az egész borul, ha nem igaz a külső feltétel, vagyis, hogyha Istené a döntés, akkor robotok vagyunk. S ráadásul, hogy ezt egyáltalán vizsgálhassuk kellene a robotság korrekt definíciója. Így éppen te vagy az, aki egy Biblián kívüli mondatot, aminek még állítás volta is függő, fogalom meghatározottság hiányában az Ige elé helyezel.


Ha nincs szabad akaratod, akkor alá vagy rendelve valakinek.

Szabad akaratú ember = nincs alárendelve senkinek. Végre egy meghatározási próbálkozás. Ám a Biblia azt mondja, hogy aki a bűnt cselekszi szolgája a bűnnek. Ami a szabad akaratú emberek közül a bűnös embert azonnal kizárja. Ám ti, éppen arra apelláltok, hogy van neki, s képes vele Isten mellett dönteni. Hasonlóan ír a Biblia a haláltól való félelem rabtartó erejéről. Hogy van hát, van szabad akaratuk vagy nincs? Ha van, akkor a meghatározásod nem igaz. A másik oldal: S aki meg megtért, az Isten szerint akar, vagyis neki van alárendelve. Vedd esetleg észre, hogy nincs olyan, hogy ide-oda kapcsolgass, hogy most ezt akarom, most meg azt! Amíg Isten fel nem szabadít a bűn alá vagy rekesztve, de amint meghalsz a bűnnek, Krisztussal együtt eltemettetve, azonnal fel is támadsz vele, de immár feletted a bűn nem uralkodik. Mi értelme volna egyébként Kol3-nak? Kol2,12-20-nak, sőt az egész Kolossé levélnek?

Azt most ne is feltételezzük, hogy az ördögnek, bár ez az egyik opció. De én jó indulatú vagyok, tehát Isten tökéletes akaratának vagy alárendelve, nincs sajátod. Ebből az következik, hogy te tökéletes vagy, soha nem vétkezel, mert Isten természetétől idegen a bűn, tehát nem végeztet veled bűnt. Tehát te elérted a tökéletességet, ami meg fehéren feketén ellentmond a Bibliának. A keresztény élet lényege, hogy egy ilyen esetben hogy döntesz? A Biblia az igaz és te azt fogadod el, vagy egy emberi gondolat igaz és azt követed? Kívánom, hogy éld át az a szabadságot, amit Isten ad meg akkor a mikor az igéje mellett döntesz.

Ismét idézem exrefis egy klasszikusát: macskaköröm.
Abból ugyanis, amit képviselsz valóban következik ez, míg amire alkalmaztad arra nem. Ha ugyanis te dönthetsz, akkor tökéletesnek kell lenned, mert Isten nem akarja, hogy ne az legyél, így hát ha még se vagy az, elvet magától, s mivel immár megvilágosíttatva tetted (Zsid6,4) teljesül, így ez az elvetés végleges (Zsid6,5-6). Az, hogy az ember elesés után újra és újra visszamehet Istenhez önmagában cáfolja ezt a felfogást. Mivel magad se tartod tökéletesnek, hisz ezt most nevezted Bibliával ellentétesnek, így téged is ez a remény éltet, tart meg a hitben.
A másik oldal: Ismét elmondom hát, hogy a Biblia azt tanítja, hogy a megtért ember akarata Istennel pendül egy húron, de a végrehajtást még nem leli. A lélek kész de a test erőtelen. Várjuk testünk megváltását. Még cselekszik a bennünk lakozó bűn így nem mondhatjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, hisz magunkat csalnánk meg, de azt igen, hogy nem én cselekszem, hanem a bennem lakozó bűn. Aminek, ahogy Kolossé levélben, de már Róm8,1-ben is olvashatóan meghaltunk, s immár kegyelem alatt vagyunk. Isten valóban azt akarja, hogy szentek legyünk, de ezt lépésenként éri el, nem pedig egycsapásra. Aki elkezdte bennetek a jó dolgot be is végzi azt Krisztus Jézus napjára. A döntéseid az üdvösségedet nem befolyásolják. Nincs feljebb kísértés annál, amit elviselhetsz, s a kimenekedés útját mindig megkapod.


Idézet:
Ami zavar: hogy mi van a többiekkel. Meg mi van Istennel, aki az ő szempontjukból nézve kegyetlen despota?
Ez megint a jóöreg kognitív disszonancia. A biblia szerint az Isten jó. De ha eleve kárhozatra teremt embereket, örök szenvedésre, akkor nem szimplán despota, hanem egyenesen gonosz. Ahhoz hogy ezt az ellentmondást áthidald, bizony fel kell adni a logikát, vagy ahogy a biblia mondja a józan észt, a józanságot, fel kell adjad a felekezei okoskodást.
szeretettel
ex

Á szóval Isten gonosz, mert megengedi a Sátán létét? S minő téboly, elcsalhatta az angyalok harmadát, s konkolyt is vethetett! Minősíthetetlen hanyagság, ezt megengedni! Pál is nem tudta mit ír, mikor Róm9,20-23-at leírta. Végül is igaz, ha a gonosz a Sátán létének megengedőjeként definiáljuk. A Biblia azonban más definíciót használ. A Sátánt nevezi a gonosznak. Én maradnék ez utóbbi meghatározásnál. Mivel a Bibliában ez áll, így hát nem egyszerűen felekezeti okoskodás, ja és semmiféle kognitív disszonanciát nem okoz. Annál inkább annak aki egyszerre tatja Istent jónak, de egyben a gonosz megengedése miatt gonosznak is.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 09:03 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
exrefis írta:
Literaty írta:
Kedves Ex!
Mit értesz szabad akarat alatt?
Ugyanúgy áll mint Ádám-Évánál?
Ebben nincs változás?
Gondolom a bűnbeesés előtt és utáni helyzet érdekel és abból is az utáni. :)
A közvetlen utániból egy ige:
Idézet:
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.

Azokban az igékben amelyekben szerepel a "ha", az mindig arra utal, hogy az embernek van választása és attól függően, hogy mit választ, van a következmény. Szabad akarat és választás híján ezeknek semmi értelme nem lenne és mindjárt a Biblia nagy részét ki lehetne hajítani. De nem így van :)
üdv
ex


Már csak az a kérdés, hogy milyen „szabad akarat és választás” értelmezés adható, hogy egyáltalán állítássá váljon amit leírtál.

exrefis írta:
figyelő írta:
Szia Ex!
Végre egy kis levegő, friss, éltető.. :o
Csak benyitottam és bejött egy kicsi. :D
Tudod, hogy nem szoktam ezekben részt venni, mert nem sok értelmét látom.
Ha üdvveszélyes kérdés lenne, akkor nem mondom, de azért nem veszélyes, mert aki predestináció hívő, a napi keresztény életben/gyakorlatban maga sem aszerint él. Hiszen percenként kellene a józan eszét felfüggeszteni. Ezért ez a vita itt véleményem szerint akadémikus. Nincs semmi érdemleges tanulsága a hétköznapokra. :)
üdv
ex


Újra csak macskaköröm. Hiszen folyton folyvást te is a kegyelembe kapaszkodsz. Amúgy van egy predestináció felfogásotok, aminek halvány lila gőze sincs a Bibliához, s igazából egy ellentmondásos valami lehet, mondjuk megközelítőleg az iszlám istene. A szabad akarat innen nem más mint ennek az „undománynak” a tagadása. Ám ellentmondásnak nincs logikai értéke, így tagadni se igen lehet, de formálisan a „nem” tagadószóval megtehető, de ugyanúgy nem lesz logikai értéke. Ennyit a józan ész felfüggesztéséről. Azt meg döntse el ki-ki maga mennyi gyakorlati értéke van, ha valaki megtanulja például nem keverni az iszlám predestinációt, a bibliaival.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 09:12 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
nemosineX írta:
Kedves Ex!
Nem zavar, ha azt mondod, lenulláztam a logikát. Nem a logika az istenem, ezért felőlem akár le is nullázhatom. Nem érdekel.
Te érdekelsz. Meg a többiek.

Van egy félig-meddig ismerősöm, akit én magamban csak a Nagy Hibajavítónak szoktam nevezni. Vele és a férjemmel történt meg egyszer:
Férj: Kérdezhetek tőled egyet?
A NH: Már kérdeztél is.

Passz.
Logikus, nem?
Kit érdekel, hogy ő lett szegényebb. A logikán csorba nem esett.

Üdv.
n.


Nos a példa nem logikus. NH válasza tulajdonképpen megmondja, hogy miért ellentmondás, s így logikátlan az eredeti kérdés. Játéknak persze jó, íme a párja, végtelen párbeszéd a semmiről:

A: Kérdezheted tőled egyet?
B: Igen.
A: Még egyet?
...


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 09:36 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
az is sokat mond valakiről, ha nem csak azt nézed meg, hogy mit beszél, mire hogy reagál, hanem azt is, hogy mire NEM reagál:


net2rist írta:
Kedves Tulip!
érdekes ÚGY olvasni a fejtegetéseidet, hogy már "tudom a megfejtést" :D

mindazonáltal a "majdnem igazad van"-ból egy helyütt nagyon KILÓG egy LÓLÁB:

tulip írta:
A konkolynak magától kellene hinnie, de erre képtelen. Pontosabban tudna ő, vagyis értelmi képessége meg van hozzá, de nem akar.


VÉGIG világos volt nekem az érvelésedből, de itt most EXPLICITE ki is mondod:

"HINNI az ESZÜNKKEL kell"

bocs, ez TÉVEDÉS... nem nevezném tévtanításnak, nem akarok senkit megbántani, de az ALAPVETŐ LÉNYEG nem-értéséből fakadó TÉVEDÉS

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 09:57 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
figyelő írta:
(Már majdnem itt maradt a "kötőmben):
Kedves Nemosinex!
Tartozom neked egy válasszal, mert a Róma 9, 10-13 verseinek értelmezését várod tőlem. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, itt nem az eleve elrendelés, különösen nem az üdvösségre predestináltság a téma. Arról van szó, hogy már születésük előtt az ÚR eldöntötte, hogy a kisebbik (Jákob) lesz a fölérendeltje az idősebbnek (Ézsaunak). Az Ige ezt a szokatlan, Izraelben elképzelhetetlen eljárást arra magyarázza, hogy Istennek joga és lehetősége van erre, mert szuverén úr. Kihangsúlyozza, hogy nem a leendő erkölcsi, istenfélelmi „teljesítmény” honorálása ez (noha a mindent „előre is ismerő” Mindenható, ennek eredményeként is intézkedhetne ekként), bár a későbbiekben a két testvér élete mintha igazolni látszana ezt a megelőlegezést. Tény, hogy Ézsau az elsőszülöttségi jogát (ami keleten „minden kinccsel felért”) nem azért kótyavetyélte el, mert az ÚR „gyűlölte” őt (az írásmagyarázók szerint ez nem jelent mást, mint a jobban, illetve kevésbé szeretést).
A kiválasztás egy adott feladatra való elhívást jelent. (Ábrahám -> választott nép; Mózes -> kivezetés Egyiptomból; Dávid -> királyi dinasztia, stb.) Nem jelent automatikus „révbe jutást”, üdvösséget, tehát a predestinációhoz semmi köze. (Ld. Saul király kiválasztottságát, vagy Júdásét).

A Róma 8,38-39 nem a szentek állhatatosságáról szól, hanem arról, hogy Isten minden képzeletet felülmúlóan végbevitte az ember megmentésének azt a részét, ami Rajta múlik. Ennél többet Ő sem tehet. Ha az ember Krisztus mellett dönt, Neki kiszolgáltatja magát, engedelmesen Vele járja élete minden napját, akkor nincs olyan hatalom Égen, Földön, természetben és természetfelettiben, aki vagy ami el tudná szakítani Krisztus szerelmétől. Olyan ez, mint a lezuhanni is képtelen, robbanás-biztos repülőgép, aminél garantáltabban nem lehet célba repülnünk. DE és DE (erről már nem szól az Ige, de az ember szabad-akaratára nézve evidens), én bármikor megnyomhatom a katapult gombját, még akkor is, ha nincs is ejtőernyőm…


Történelmi pillanat. Olvassuk el többször: „erről már nem szól az Ige, erről már nem szól az Ige, erről már nem szól az Ige,”! Igen valóban katapultról nem szól az Ige! Ja hogy a definiálatlan „ember szabad akaratára” nézve evidens, nos ez megint csak akkor válna egyáltalán állítássá, ha megtörténne a meghatározás. Addig hadd higgyem el, hogy senki ki nem ragadhat Krisztus kezéből (Jn10,28) s senki el nem választhat tőle (Róm8,38-39), s ha magam megtehetném, akkor hadd higgyem, hogy a Biblia megírta volna, hogy kivéve magunkat. Hát nem mondom egy meghatározatlan fogalomból Biblián kívüli dolgot levezetni, s ezt evidenciaként előtérbe tolni hát elég veszélyes, exrefist tudnám idézni: Józanok legyetek!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 10:47 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Szia kedves Tulip!

Tudom, hogy nem erről szól a topik, de a pontosság kedvéért, egy kis magyarázat.

Tulip írta:

Idézet:
A zsidók a pogányokat disznóknak és ebeknek nevezték, tudtommal innen a „gój” fogalma is.


A gój (גוי) egy héber szó, eredeti jelentése nép vagy nemzet.

A héber Bibliában ugyanis a goj egyértelmûen népet, méghozzá akármilyen népet jelenthet, sõt, Mózes II. könyvében (közvetlenül a Tízparancsolat elhangzása elõtt) Isten egyenesen így szól a zsidókhoz: “Ti pedig legyetek számomra papi birodalom és szent nép”, héberül: goj kados.
A goj csupán a római elnyomás idején (idõszámításunk elsõ évszázadaiban) nyerte el mai jelentését, s akkor is általában csak többes számú alakjával (gojim = népek) találkozhatunk. A rómaiakat, elsõsorban a római légiók katonáit nevezték így a zsidók: Ezek a katonák ugyanis a legkülönbözõbb népek ivadékai voltak: akadtak köztük dákok, trákok, illírek, észak-afrikai feketék, szõke britek és kemény hispániaiak, a parancsnokaik pedig latinul vagy inkább görögül beszéltek.
Ezt a szómagyarázatot támasztja alá egy érdekes régészeti lelet is. Bar Kochbának, az idõszá,ításunk szerinti 132—135 közti nagy zsidó szabadságharc legendás vezérének, akinek sokáig eredeti nevét (Simon Bar-Kosziba) sem ismertük, a Holt-tenger közelében több, saját kézzel írt (autochton) levele került elõ. Egyik itt megtalált levelében arról ír (idõszámításunk szerint 134-ben), hogy ellenfelei, a rómaiak, vagy ahogy õ írja, “a gojim közelednek felénk”, ami nyilvánvalóan — már ekkor — a római légiók általánosan elfogadott fedõnevére utal…
A kereszténység hatalomra jutása és a római birodalom bukása után a gojim elnevezés immár nem a rómaiakra, hanem a római keresztényekre vonatkozott, akik ugyancsak különféle népekhez tartoztak, ám vallásuk mégis egybefûzte õket.

Üdv cilla


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 11:06 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2008. feb. 22., péntek 22:22
Hozzászólások: 830
Tulip!
Van egy nagy eltérés közöttünk, ez pedig a korlátozott megváltás.
Azt írod, hogy a konkolynak van felelősége, csak döntési felelősége nincs.

Mert mint írtad, a konkoly hihetne ha akarna. Ez ellenmondás, ha már itt tartunk.
Ha Krisztus nem fizetett értük akkor miben hihetnének?
A megváltás üzenete nem vonatkozik sok milliárd emberre, mert értük Jézus nem halt meg.
Ez az a sarokpont ahol lényegesen eltér az én és a te látásod.

Egyértelmű Szentírási helyekkel bizonyísd ezt. Nem valamely következtetéssel, beleolvasással. Odáig eljutottál, hogy az ellenkezőjéről szóló számos bibliai Igéket cáfold.
Közelisd meg a másik oldalról, hol szól egyértelműen az Ige arról, hogy Jézus nem fizetett mindenkiér?

_________________
http://literaty-nazo.blogspot.com/
Üdv, Literaty


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 11:17 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
exrefis írta:
Idézet:
15. Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.

Talán Pál összezavarodott mint vasorrú bába a mágnese viharban, hogy ilyen tanácsokat ad? :D
Ha egyszer nem lehet elszakadni Krisztustól, a kegyelemtől, az üdvösséget nem lehet elveszíteni, akkor ez itt miről beszél? :D
üdv
ex


Ez Zsid10,15. Nem tudjuk ki a szerzője. Amiről szól egyértelmű. Le van írva mi történne ha nem vigyáznánk. Csak éppen vigyázni fogunk, mert Krisztus maga vigyáz ránk. Na nem úgy, hogy robottá tesz, hanem éppen az ilyen figyelmeztetésekkel, s a Szentlélek munkájával, aki folyamatosan ezen szerinti életre ösztönöz. Róm14,4-ből tudjuk hogy az Úr által vagyunk képesek megállni. S egy sor egyéb igéből is. Az a baj, hogy ti azt hiszitek magatok álltok meg, miközben persze titeket is Isten tart meg, rátok is Krisztus vigyáz. Amitől persze egyikünk se válik robottá. S amint látod számodra Zsid10,15 csak a te rendszeredben értelmezhető, miközben láthatóan számomra se okozott semmi gondot. Az is hülyeség, hogy számunkra a figyelmeztetések feleslegesek. Gondolatban töröljük ki őket. Jön a kísértés. Most vajon a Szentlélek milyen eszközzel fog bírni ellene? Semmilyennel. Persze ha marionettbábúnak képzeled, azt akit Jézus őriz az üdvösségre, akkor érthető a vélekedésed, hisz az már kísérthető se lenne. Ez azonban egy református portál, itt érdemes lenne a református elvek ellen felhozni valamit, nem saját agyrémeteket támadni. A figyelmeztetés oka a kísérthetőség. Szóval ha lehet ne akarjatok velünk semmit se töröltetni a Bibliából egy agyrémetek miatt, amihez semmi közünk!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 12:04 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
Eeyore írta:
Én azt szeretném megkérdezni, az Isten mi alapján biztos abban, hogy aki megtér hozzá, azok legnagyobb része ki is tart a hitben, amikor azt írja a Példabeszédek könyve: A legtöbb ember talál valakit, aki jó hozzá, de hűséges embert kicsoda találhat? Tehát, ha az Isten nem bízik az emberek hűségében, miért bízik mégis a keresztények hűségében?


Nem bízik. Mi hűtlenkedünk, de Ő mindörökké hű marad.

Eeyore írta:
A másik kérdésem: vajon az Isten, amikor kiválasztotta Sault és Júdást, mire választotta őket? Mit gondolt a jövőbeli sorsukról? Meglepték Saul és Júdás tettei vagy nem? Saul eleve olyan ember volt, akire érdemes egy királyságot bízni - vagy nem?


Nem lepték meg. Judásról még prófécia is van. (Jn17,12. Zsolt41,10). A nép annak ellenére királyt akart, hogy Isten Sámuel által figyelmeztette a jogaira őket. Erre Isten kiválasztotta Sault, aki a népből egy fejjel kimagaslott, de amúgy elég gyáva ember volt. Tipikus példája annak, amikor valakivel nincs ott az Úr, s saját magának kell erőlködnie. Óriási a kontraszt mikor Góliát felhívására Saulnál Dávid jelentkezik a harcra. Mire is hivatkozik Dávid? Arra, hogy az Úrral már medvét és oroszlánt is legyűrt, mit neki egy közel 3m-es filiszteus. S innentől haláláig nem tud mit kezdeni az előttem az utódom helyzettel.

Eeyore írta:
Véletlen, hogy már kezdetben, amikor találkozunk vele az igében, szamarakat keres, de azokat sem találja meg? Hogy fogalma sincs a látóról, noha a szolgája tud Sámuel ottlétéről? Hogy királysága második évében már akkora fia van, hogy hadsereget vezet; de nem sokkal előtte még az apja aggodalmára hivatkozva hagyta abba a szamarak utáni kutatást, és egyébként is minden tekintetben éretlenül viselkedett? És nem úgy, mint egy már régóta családos ember?


Akkoriban egész generációk éltek együtt, így a dolog nem meglepő. Jákob is együtt él fiaival, akik közben már saját gyermekeiket is kiházasítják. Elég Júda esetére gondolni. Saulnak az apja kiadta az ukázt, hogy keresse a szamarakat, ő meg ment keresni. Hogy nem találta az meg éppen azért volt, hogy Sámuel elé kerüljön, s királlyá kenhesse.

Eeyore írta:
Ezt, hogy családos emberként még bőven az apja hatalma alatt él, nem tudta volna az Úr? Pont Saul volt a legjobb? Miért nem éppen Jonatán, aki akkor már maga is nagyocska legényke volt, amikor az apja király lett? Apropó: nem lehet, hogy éppen Jonatán miatt lett Saul kiválasztva, és az ország igazi kormányzását Jonatán végezte, a jó döntéseket ő hozta, mint afféle tanácsadó? Nem lehet, hogy Jonatán azért is volt olyan nagyon feltűnően hűséges Saulhoz, mert tudta, hogy a királyság igazi felelősségét ő hordozza?


Nem, Saul egy fejjel kimagaslott, ezért lett király. Jonatán egyszerűen engedelmes volt. Már amikor tudta, hogy mit parancsolt az apja. A parancsnok annyira az apja volt, hogy egyszer még halálra is ítélte Jonatánt. Saul kiadta az örült parancsot, hogy tilos enni, míg tart a csata, de Jonathán ezt nem hallotta és mézet evett. Azután sorsoltak. A nép vagy Saul és Jonatán. Az utóbbiakra esett a sors. Majd kettejük közül Jonatánra. S Saultól ki is végezték volna, de a nép ellene szólt. (1Sám14,38-46)
Ugyanakkor ne feledkezzünk el Jonatán ragaszkodásáról Dávidhoz, apja ellenében is!

Eeyore írta:
De visszatérve az eredeti kérdéshez: Saul és Júdás bizonyítják az Istenhez tartozás szabad akaratból való megszakítását, fölrúgását? Számomra éppenhogy egyáltalán nem. Hiszen ez a két ember csak azt bizonyítja, hogy ők sohasem tartoztak Istenhez. És Ézsau? Ő is, ugyanígy, ugyanezt.


Ézsau szintén az emberi erőlködést példázza. Teljesen érthető, mikor „úgy is csak hálni jár belém a lélek” felkiáltással egy tál ételért eladja az elsőszülöttségi jogát. Zsolt127,2!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 01., szombat 12:23 
Aktív tag
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15
Hozzászólások: 648
exrefis írta:
Literaty írta:
Ex, lehet, hogy eljön az idő amikor te elveszel?
Miben van a bizalmad, magadban?

Tudod, ha én véletlenül elesnék bűnben, tudni fogom, hogy veszélyben van az üdvösségem, de a:
Idézet:
9. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
alapján megtérek.
Ha te véletlenül elesel bűnben, semmi baj, ugye mert "semmi nem választhat el", meg örökre meg vagy mentve, tehát tök értelmetlen megtérned, nemdebár?
Tehát nekem Istenben van bizalmam, neked meg egy teológiai agyalgásban.
Ki van nagyobb veszélyben? :)
üdv
ex


Egyre rosszabb. Figyelő csak annyira nézi Istent hülyének, hogy a lezuhanásbiztos és robbanásvédett repülőbe katapultot épít, te ezt megfejeled azzal, hogy azt véletlenül is megnyomhatod. S azután a poén: „Tehát nekem Istenben van bizalmam, neked meg egy teológiai agyalgásban. Ki van nagyobb veszélyben? :) ” Hát mivel nincs katapult, így te se vagy veszélyben, agyalgásod ellenére.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 810 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34 ... 54  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség