De jó! Kösziiiiiiiiiiiiii!

Ez az iszlám predestináció. Azonban Isten nem zárja ki azok felelősségét akiknek nem ad hitet, hiszen beszámíthatóak. Találomra válogatásról szó sincs. Isten a saját vetését védi meg azzal, hogy hitet ajándékoz nekik. A konkolyvető által vetett konkolyt viszont nem látja el vele. A konkolynak magától kellene hinnie, de erre képtelen. Pontosabban tudna ő, vagyis értelmi képessége meg van hozzá, de nem akar.



Mt7,13-14 alapján tudjuk, hogy sokkal több a konkoly, mint a búza. Konkrétan senkiről se tudható, hogy hova tartozik, de ha egyfajta statisztikai átlagot nézünk, akkor gyakran megfigyelhető miként keményednek bele emberek hitetlenségbe. Tipikus eset, mikor valaki egyre közömbösebb, míg végül ha hitről akarunk vele beszélni, egészen másról beszél, egyszerűen nem alakul ki párbeszéd. A másik típus a hitet ostorozó ember, aki lehet egykor kacérkodott a hittel, de megbotránkozott benne.. Aztán az élet élvezete is lehet a hit elnyomásának eszköze. (Érdekes, hogy e háromfajta megfelel a útfélre, a sziklás talajra és a tövisek közé esett magnak.) Persze senkiről se kell lemondani, mert illik rá valamelyik kép. Hisz Isten minket is ezekből hívott ki. (Ef2,1-2)
A konkoly kaphat bármennyi és bármilyen esélyt bizony elveti. Ám mivel kapott, s beszámítható volt, így felelős marad. (Jn9,41) A konkoly azonban saját Urát követi. (Jn8,44)



Az örökkévalóság szempontjából nincs semmiféle idő. Nem olyan a világ mint egy regény, aminek a cselekményét szőni lehetne, aminek részeit folyamatosan csiszolni lehetne, hanem egyszerűen időtlenül, változatlanul és változtathatatlanul van, Istenben, aki maga is így van.


ui.
Elsőre furcsa ez, hogy Isten magán se változtathat, de mi változtatni való lenne azon, aki teljes és tökéletes? Hogy mitől teljes és mitől tökéletes? Ha nem lenne tökéletes lehetne tökéletesebb, ha nem lenne teljes akkor lehetne teljesebb. Sőt mivel van, lenne is. Ami ellentmondás lenne, hisz egyedül van, így önmagánál lenne teljesebb és tökéletesebb. Így logikailag szükségszerű, hogy teljes és tökéletes legyen. Az örökkévalóság szempontjából az ember bűne, üdvössége, kárhozata mind egy statikus elem. Azért van ott, s azért így, mert Isten teljességéhez és tökéletességét, - dicsőségét – így szolgálja.
Hogy érthetőbbé tegyem, adok egy párhuzamot. A matematikának elvileg van egy teljes és tökéletes leírása. Az ember ebből mindig csak egy résznyit ismer ugyan, de ettől még így van. Az ember ugyanis nem feltalálja, csak felfedezi a matematikát. Amit az ember feltalál de valójában nincs ott, az garantáltan ellentmondással terhes. (Irracionális számok). Mondhatni a matematika időtlen, változtathatatlan, és változatlan. Szinte triviális, hogy teljes és tökéletes. Hisz ha nem az lenne, akkor lehetne az, s akkor nem ezt, hanem azt hívnák matematikának, ami ellentmondás lenne.
Valaki felvethetné, hogy lehetetlen, hogy ha teljes, akkor helyes is. Nos ezt könnyű cáfolni. Elvileg ugyanis végrehajtható a következő eljárás. Kiinduláskor üres állapotból indulunk, így az helyes, vagyis nem tartalmaz a matematikában hamis dolgot. Az első percben egy helyes matematikai dolgot veszünk hozzá, amitől helyes marad. Azután a következő ilyet mindig az előzőre szánt idő felében vesszük hozzá. 2 perc alatt kész vagyunk. (Egy dologra kell figyelni, hogy a hozzávét „véletlenszerű” legyen.)
Nos ebből látszik, hogy ahogy a matematikából, úgy Istenből is csak töredékes ismeretünk lehet. Nulláról indultunk, s az ismeretszerzésünket nem tudjuk divergensen gyorsítani. Ha azonban amit ismerünk, abban nincs ellentmondás, s a Biblia kijelentésein nyugszik, akkor arra bátran építhetünk, s nem illik bizonytalankodnunk, a trombitával bizonytalan zengést tenni. Készen kell lenni az átértékelésre ha jobbra tanítanak a Bibliából, de ez ne legyen akadályozónk. Értelmetlen például azon rágódni, hogy mi van ha nincs Isten, mi van ha nem támadt fel Krisztus, mi van ha nem jön vissza. S lehetne sorolni. Ezek igazsága ugyanis a Bibliában ki van jelentve. Mivel pedig a kiválasztás részletesen ki van fejtve a Bibliában, felesleges a mi van ha nincs benne kérdése. A szabad akarat hívei láthatóan kitérnek ezen igék értelmezése elől, mondva csinált indokokkal, mint hogy úgy se foghatjuk fel. Azonban amit nem értünk arról hallgatunk, nem pedig passzívan vagy nagyon is aktívan elutasítjuk.

Ezt csak a korszellem mondatja veled. A zsidók a pogányokat disznóknak és ebeknek nevezték, tudtommal innen a „gój” fogalma is. Az asztalról lehullott morzsák esete. Ezért akkora botránykő már a samaritánusok megtérése is, a pogányokról már nem is beszélve. Jelekkel tudja csak Isten meggyőzni, még Pétert is. Ám én nem erre hivatkoztam hanem arra, hogy emberré a teremtés eredeti célja alapján Krisztus Lelke által válunk igazán. S bizony a Biblia bár általában az ember alatt a bukott embert is érti - ahogy én is, természetesen, hisz egykor odatartoztam - de egy-egy helyen tesz különbséget: Mikor az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert. (fellázadnak) Akik az Úr Krisztust is megölték, minden embernek ellenségei. Egyértelmű, hogy az „istentelen”, „minden embernek ellenségei”, azokra igaz, akikben nincs a Krisztus lelke. S ilyen voltam egykor én magam is, de Ef2,1-2.



Máshol részletesen megválaszoltam. Aki pedig nem hisz, immár elkárhozott... (Jn3,18b)



Az ember eredetileg megértette Istent. Ma a bukott ember nem képes rá, mert nincs benne Isten lelke. Önmagától nem is tudja megszerezni. Csak Isten adhatja neki. A mondandómat - mint most is látszik - végig a Bibliával támasztottam alá, onnan kérem a jobbra tanítást is, hogy legyen min elgondolkodnom, addig azonban kénytelen vagyok a visszautasítást fenntartani.

Sőt! A legkisebb bűnnek elegendőnek kell lennie a kieséshez! Olyan ez mintha megtérésünk után Isten egy egész erdőnyi tiltott fa közé tenne, s halálra ítélne, ha bármelyiket akárcsak megkívánjuk.
A szabad akarat hívei nem gondolnak bele, hogy ha az akarat ily szabad lenne, akkor minden vétek szándékos lenne, amire nincs bocsánat. (Zsid6) Ráadásul az ilyen akarat az anarchiát idézné: mindenki tetszése szerint cselekedhet. Miközben Isten akarata ezzel éppen ellentétes, azt akarja, hogy az Ő tetszésére cselekedjünk. Ezért van, hogy amikor kérek egy szabad akarat meghatározást, senki se képes vele a hívei közül előállni. Beszélnek róla, mert hallották, de sose gondoltak bele igazán, hogy meghatározhatatlan. Nem is csoda, hiszen az egész egy tévesen ellentmondásnak hit látás tagadására lett kitalálva. A tévedés: nem lehetséges Isten szuverenitása és az ember felelőssége egyszerre. Márpedig ha ez nem tévedés, akkor a tagadása kell, hogy az legyen. Ezért lehetetlen ellentmondás nélkül megfogalmazni a „szabad akarat” fogalmát. Falszifikálható, hiszen csak meg kell adni, egy ellentmondás nélküli meghatározását.



Ami tehát téged zavar, hogy Isten miért engedi meg a Sátán létét, s miért engedte meg, hogy konkolyt vessen a búza közé. Róm9,20-23 megadja választ. Az ítéletnél senki se fogja Istent despotának nevezni, akik elvesznek csak azt fogják látni, hogy mennyi jelt adott nekik Isten! A Bibliában azt olvassuk minden térd meghajol, s nem azt, hogy a sokaság egy emberként kiálltja órákon át: Kegyetlen despota! Tehát nem igaz, hogy Isten az ő szempontjukból nézve kegyetlen despota.



Figyelni kell hol sántít, s ott javítani rajta. A találomra válogatásnál sántított, - despotaság lenne - de jobbat tanultam, Isten a saját népét válogatja ki akiket bár a konkoly felismerhetetlenné tett még angyalai számára is, Ő mégis felismer. Azaz nem találomra válogat!



Ha elhagynánk egy hitvallást, ami a Bibliára épül, magát a Bibliát hagynánk el. Mutassák hát meg előbb, hogy nem a Bibliára épül, s elhagyjuk. Ám elhagyni egy biblikus hitvallást, az egyben azt is jelenti, hogy feladjuk emberek megnyerésének az esélyét is. Ha magunk se hisszük, akkor miért várjuk, hogy más majd fog nekünk?

Kedves Tulip!
érdekes ÚGY olvasni a fejtegetéseidet, hogy már "tudom a megfejtést"

mindazonáltal a "majdnem igazad van"-ból egy helyütt nagyon KILÓG egy LÓLÁB:



VÉGIG világos volt nekem az érvelésedből, de itt most EXPLICITE ki is mondod:

"HINNI az ESZÜNKKEL kell"

bocs, ez TÉVEDÉS... nem nevezném tévtanításnak, nem akarok senkit megbántani, de az ALAPVETŐ LÉNYEG nem-értéséből fakadó TÉVEDÉS

Kedves Nmx!
Ez egy logikai bakugrás. Az ember szabad akaratából nem következik Isten pipogyasága.

Mivel az ember szabad akarata definiálatlan fogalom, így belőle valóban semmi se követezhet, hisz nem része egy logikai rendszernek se. Mindazáltal, Krisztus meghalt a kereszten. Ha most az emberekre van bízva, hogy magukra elfogadják-e ezt akkor Isten bizony tehetetlen szemlélő.

Csak annyit jelent, hogy Isten nem marionettfigurákat teremtett magának, hogy azokkal játszadozzék unalmában, hanem szabad akaratú embereket teremtett saját képére, hívott el munkatársul és önkéntes imádókat nem robotokat.

Szeretném itt idézni exrefis fórumtársunk – igen ez te magad vagy – klasszikusát: „Itt megint a logika van lenullázva, mert az egyik dologból nem következik a másik.” Először is meg kellene határozni, hogy mit értsünk a következő fogalmakon: „marionettfigura”, „robot”, „szabad akaratú ember”, „önkéntes imádó”. Az intuíció persze világos, ami ezek bevezetését kezdeményezi, de hogy ez ellentmondás nélkül megtehető-e, nos azt hívatott kideríteni a meghatározás elvárása. Persze ha sikerül definiálni az „önkéntes imádót” például akkor a szabad akaratú embert egy az egyben megfeleltethetjük neki, míg a robotot és a marionettfigurát a tagadásukként adhatnánk meg, ezzel visszavezetve a feladatot a szabad akaratú ember meghatározására.
Hogy némi ízelítőt adjak a nehézségekből felteszek egy kérdést: Robotok leszünk-e, amikor már az új testben leszünk? Szabad akaratunk már biztosan nem lesz, hiszen nem távozhatunk „szabadon”, nem tehetünk Isten ellen. Ha nem leszünk robotok, pedig nincs már szabad akaratunk, akkor mitől lennénk itt robotok, attól hogy szintén nincs? Önkéntes imádásnak fog minősülni, Isten állandó dicsőítése, a mennyei kar, ha egyszer mást nem is tehetünk majd?

A világ sorsa nem bizonytalan, azzal Istennek határozott terve és programja van. Az ember pedig szabadon választhat, hogy ebben a tervben Isten mellett, vagy ellene foglal helyet. Isten azt ajánlja és erről szól a Biblia, hogy álljunk mellé.

De ha egyszer bizonytalan, hogy melléállunk-e, akkor hiába a terv, a program, bizonytalan a kimenetel.

Igy van. Az üdvösségnek feltételei vannak. Hiszel és alámerítkezel=üdv. Vagy nem hiszel és kárhozat. És ha hiszel, akkor annak megfelelően próbálsz élni.

Szabad akarat = eleve bűnmentes vagy a bűntől megszabadított akarat. Ilyen volt Ádámnak és Évának, s ilyen Róm7,20-23 szerint a megtért emberé. Tudván, hogy az akarat felszabadítója Isten ebből inkább üdvbizonyosság következik. Jelentkezzen már valaki akinek sikerült a próbálkozása! Ja és várom azt az ellentmondásmentes szabad akarat meghatározást, ami e sikeres próbálkozás alapja.

Itt megint a logika van lenullázva, mert az egyik dologból nem következik a másik.

Vigyázz! NemosineXnek szíve joga a tökéletességbe ezt beleérteni, s máris egyszerűen definíció szerűen következni fog, hogyha bárki elveti, azzal tökéletlenné teszi.

Itt egy felekezeti teológiai tanítást előbbre helyezel az Igénél.

Nézzük, hogy jött ez ki. Alapfeltevésed: Nem lehet Istené a döntés, mert akkor robotok lennénk. Ez egy Biblián kívüli kiindulópont. A Biblia igaz, nincs benne ellentmondás. Ez egy keresztyén kiindulópont. Nem vagyunk robotok. Ez is egy kiindulópont. Ezekből következik, hogy nem lehet Istené a döntés. Le lehetne vezetni, hogy robotok lennénk, így egyszerre lennénk robotok is meg nem is. Tehát aki azt állítja, hogy Istené a döntés, nem állíthat biblikusat. Hisz a Bibliában nincs, így le se vezethető belőle ellentmondás. Címkézzük hát meg: Az ige elé tett felekezeti tanítás.
Vegyük azonban észre, hogy az egész borul, ha nem igaz a külső feltétel, vagyis, hogyha Istené a döntés, akkor robotok vagyunk. S ráadásul, hogy ezt egyáltalán vizsgálhassuk kellene a robotság korrekt definíciója. Így éppen te vagy az, aki egy Biblián kívüli mondatot, aminek még állítás volta is függő, fogalom meghatározottság hiányában az Ige elé helyezel.

Ha nincs szabad akaratod, akkor alá vagy rendelve valakinek.

Szabad akaratú ember = nincs alárendelve senkinek. Végre egy meghatározási próbálkozás. Ám a Biblia azt mondja, hogy aki a bűnt cselekszi szolgája a bűnnek. Ami a szabad akaratú emberek közül a bűnös embert azonnal kizárja. Ám ti, éppen arra apelláltok, hogy van neki, s képes vele Isten mellett dönteni. Hasonlóan ír a Biblia a haláltól való félelem rabtartó erejéről. Hogy van hát, van szabad akaratuk vagy nincs? Ha van, akkor a meghatározásod nem igaz. A másik oldal: S aki meg megtért, az Isten szerint akar, vagyis neki van alárendelve. Vedd esetleg észre, hogy nincs olyan, hogy ide-oda kapcsolgass, hogy most ezt akarom, most meg azt! Amíg Isten fel nem szabadít a bűn alá vagy rekesztve, de amint meghalsz a bűnnek, Krisztussal együtt eltemettetve, azonnal fel is támadsz vele, de immár feletted a bűn nem uralkodik. Mi értelme volna egyébként Kol3-nak? Kol2,12-20-nak, sőt az egész Kolossé levélnek?

Azt most ne is feltételezzük, hogy az ördögnek, bár ez az egyik opció. De én jó indulatú vagyok, tehát Isten tökéletes akaratának vagy alárendelve, nincs sajátod. Ebből az következik, hogy te tökéletes vagy, soha nem vétkezel, mert Isten természetétől idegen a bűn, tehát nem végeztet veled bűnt. Tehát te elérted a tökéletességet, ami meg fehéren feketén ellentmond a Bibliának. A keresztény élet lényege, hogy egy ilyen esetben hogy döntesz? A Biblia az igaz és te azt fogadod el, vagy egy emberi gondolat igaz és azt követed? Kívánom, hogy éld át az a szabadságot, amit Isten ad meg akkor a mikor az igéje mellett döntesz.

Ismét idézem exrefis egy klasszikusát: macskaköröm.
Abból ugyanis, amit képviselsz valóban következik ez, míg amire alkalmaztad arra nem. Ha ugyanis te dönthetsz, akkor tökéletesnek kell lenned, mert Isten nem akarja, hogy ne az legyél, így hát ha még se vagy az, elvet magától, s mivel immár megvilágosíttatva tetted (Zsid6,4) teljesül, így ez az elvetés végleges (Zsid6,5-6). Az, hogy az ember elesés után újra és újra visszamehet Istenhez önmagában cáfolja ezt a felfogást. Mivel magad se tartod tökéletesnek, hisz ezt most nevezted Bibliával ellentétesnek, így téged is ez a remény éltet, tart meg a hitben.
A másik oldal: Ismét elmondom hát, hogy a Biblia azt tanítja, hogy a megtért ember akarata Istennel pendül egy húron, de a végrehajtást még nem leli. A lélek kész de a test erőtelen. Várjuk testünk megváltását. Még cselekszik a bennünk lakozó bűn így nem mondhatjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, hisz magunkat csalnánk meg, de azt igen, hogy nem én cselekszem, hanem a bennem lakozó bűn. Aminek, ahogy Kolossé levélben, de már Róm8,1-ben is olvashatóan meghaltunk, s immár kegyelem alatt vagyunk. Isten valóban azt akarja, hogy szentek legyünk, de ezt lépésenként éri el, nem pedig egycsapásra. Aki elkezdte bennetek a jó dolgot be is végzi azt Krisztus Jézus napjára. A döntéseid az üdvösségedet nem befolyásolják. Nincs feljebb kísértés annál, amit elviselhetsz, s a kimenekedés útját mindig megkapod.

Ez megint a jóöreg kognitív disszonancia. A biblia szerint az Isten jó. De ha eleve kárhozatra teremt embereket, örök szenvedésre, akkor nem szimplán despota, hanem egyenesen gonosz. Ahhoz hogy ezt az ellentmondást áthidald, bizony fel kell adni a logikát, vagy ahogy a biblia mondja a józan észt, a józanságot, fel kell adjad a felekezei okoskodást.
szeretettel
ex

Á szóval Isten gonosz, mert megengedi a Sátán létét? S minő téboly, elcsalhatta az angyalok harmadát, s konkolyt is vethetett! Minősíthetetlen hanyagság, ezt megengedni! Pál is nem tudta mit ír, mikor Róm9,20-23-at leírta. Végül is igaz, ha a gonosz a Sátán létének megengedőjeként definiáljuk. A Biblia azonban más definíciót használ. A Sátánt nevezi a gonosznak. Én maradnék ez utóbbi meghatározásnál. Mivel a Bibliában ez áll, így hát nem egyszerűen felekezeti okoskodás, ja és semmiféle kognitív disszonanciát nem okoz. Annál inkább annak aki egyszerre tatja Istent jónak, de egyben a gonosz megengedése miatt gonosznak is.

Már csak az a kérdés, hogy milyen „szabad akarat és választás” értelmezés adható, hogy egyáltalán állítássá váljon amit leírtál.



Újra csak macskaköröm. Hiszen folyton folyvást te is a kegyelembe kapaszkodsz. Amúgy van egy predestináció felfogásotok, aminek halvány lila gőze sincs a Bibliához, s igazából egy ellentmondásos valami lehet, mondjuk megközelítőleg az iszlám istene. A szabad akarat innen nem más mint ennek az „undománynak” a tagadása. Ám ellentmondásnak nincs logikai értéke, így tagadni se igen lehet, de formálisan a „nem” tagadószóval megtehető, de ugyanúgy nem lesz logikai értéke. Ennyit a józan ész felfüggesztéséről. Azt meg döntse el ki-ki maga mennyi gyakorlati értéke van, ha valaki megtanulja például nem keverni az iszlám predestinációt, a bibliaival.

Nos a példa nem logikus. NH válasza tulajdonképpen megmondja, hogy miért ellentmondás, s így logikátlan az eredeti kérdés. Játéknak persze jó, íme a párja, végtelen párbeszéd a semmiről:

A: Kérdezheted tőled egyet?
B: Igen.
A: Még egyet?
...

az is sokat mond valakiről, ha nem csak azt nézed meg, hogy mit beszél, mire hogy reagál, hanem azt is, hogy mire NEM reagál:

Történelmi pillanat. Olvassuk el többször: „erről már nem szól az Ige, erről már nem szól az Ige, erről már nem szól az Ige,”! Igen valóban katapultról nem szól az Ige! Ja hogy a definiálatlan „ember szabad akaratára” nézve evidens, nos ez megint csak akkor válna egyáltalán állítássá, ha megtörténne a meghatározás. Addig hadd higgyem el, hogy senki ki nem ragadhat Krisztus kezéből (Jn10,28) s senki el nem választhat tőle (Róm8,38-39), s ha magam megtehetném, akkor hadd higgyem, hogy a Biblia megírta volna, hogy kivéve magunkat. Hát nem mondom egy meghatározatlan fogalomból Biblián kívüli dolgot levezetni, s ezt evidenciaként előtérbe tolni hát elég veszélyes, exrefist tudnám idézni: Józanok legyetek!

Szia kedves Tulip!

Tudom, hogy nem erről szól a topik, de a pontosság kedvéért, egy kis magyarázat.

Tulip írta:



A gój (גוי) egy héber szó, eredeti jelentése nép vagy nemzet.

A héber Bibliában ugyanis a goj egyértelmûen népet, méghozzá akármilyen népet jelenthet, sõt, Mózes II. könyvében (közvetlenül a Tízparancsolat elhangzása elõtt) Isten egyenesen így szól a zsidókhoz: “Ti pedig legyetek számomra papi birodalom és szent nép”, héberül: goj kados.
A goj csupán a római elnyomás idején (idõszámításunk elsõ évszázadaiban) nyerte el mai jelentését, s akkor is általában csak többes számú alakjával (gojim = népek) találkozhatunk. A rómaiakat, elsõsorban a római légiók katonáit nevezték így a zsidók: Ezek a katonák ugyanis a legkülönbözõbb népek ivadékai voltak: akadtak köztük dákok, trákok, illírek, észak-afrikai feketék, szõke britek és kemény hispániaiak, a parancsnokaik pedig latinul vagy inkább görögül beszéltek.
Ezt a szómagyarázatot támasztja alá egy érdekes régészeti lelet is. Bar Kochbának, az idõszá,ításunk szerinti 132—135 közti nagy zsidó szabadságharc legendás vezérének, akinek sokáig eredeti nevét (Simon Bar-Kosziba) sem ismertük, a Holt-tenger közelében több, saját kézzel írt (autochton) levele került elõ. Egyik itt megtalált levelében arról ír (idõszámításunk szerint 134-ben), hogy ellenfelei, a rómaiak, vagy ahogy õ írja, “a gojim közelednek felénk”, ami nyilvánvalóan — már ekkor — a római légiók általánosan elfogadott fedõnevére utal…
A kereszténység hatalomra jutása és a római birodalom bukása után a gojim elnevezés immár nem a rómaiakra, hanem a római keresztényekre vonatkozott, akik ugyancsak különféle népekhez tartoztak, ám vallásuk mégis egybefûzte õket.

Üdv cilla

Tulip!
Van egy nagy eltérés közöttünk, ez pedig a korlátozott megváltás.
Azt írod, hogy a konkolynak van felelősége, csak döntési felelősége nincs.

Mert mint írtad, a konkoly hihetne ha akarna. Ez ellenmondás, ha már itt tartunk.
Ha Krisztus nem fizetett értük akkor miben hihetnének?
A megváltás üzenete nem vonatkozik sok milliárd emberre, mert értük Jézus nem halt meg.
Ez az a sarokpont ahol lényegesen eltér az én és a te látásod.

Egyértelmű Szentírási helyekkel bizonyísd ezt. Nem valamely következtetéssel, beleolvasással. Odáig eljutottál, hogy az ellenkezőjéről szóló számos bibliai Igéket cáfold.
Közelisd meg a másik oldalról, hol szól egyértelműen az Ige arról, hogy Jézus nem fizetett mindenkiér?

Ez Zsid10,15. Nem tudjuk ki a szerzője. Amiről szól egyértelmű. Le van írva mi történne ha nem vigyáznánk. Csak éppen vigyázni fogunk, mert Krisztus maga vigyáz ránk. Na nem úgy, hogy robottá tesz, hanem éppen az ilyen figyelmeztetésekkel, s a Szentlélek munkájával, aki folyamatosan ezen szerinti életre ösztönöz. Róm14,4-ből tudjuk hogy az Úr által vagyunk képesek megállni. S egy sor egyéb igéből is. Az a baj, hogy ti azt hiszitek magatok álltok meg, miközben persze titeket is Isten tart meg, rátok is Krisztus vigyáz. Amitől persze egyikünk se válik robottá. S amint látod számodra Zsid10,15 csak a te rendszeredben értelmezhető, miközben láthatóan számomra se okozott semmi gondot. Az is hülyeség, hogy számunkra a figyelmeztetések feleslegesek. Gondolatban töröljük ki őket. Jön a kísértés. Most vajon a Szentlélek milyen eszközzel fog bírni ellene? Semmilyennel. Persze ha marionettbábúnak képzeled, azt akit Jézus őriz az üdvösségre, akkor érthető a vélekedésed, hisz az már kísérthető se lenne. Ez azonban egy református portál, itt érdemes lenne a református elvek ellen felhozni valamit, nem saját agyrémeteket támadni. A figyelmeztetés oka a kísérthetőség. Szóval ha lehet ne akarjatok velünk semmit se töröltetni a Bibliából egy agyrémetek miatt, amihez semmi közünk!

Nem bízik. Mi hűtlenkedünk, de Ő mindörökké hű marad.



Nem lepték meg. Judásról még prófécia is van. (Jn17,12. Zsolt41,10). A nép annak ellenére királyt akart, hogy Isten Sámuel által figyelmeztette a jogaira őket. Erre Isten kiválasztotta Sault, aki a népből egy fejjel kimagaslott, de amúgy elég gyáva ember volt. Tipikus példája annak, amikor valakivel nincs ott az Úr, s saját magának kell erőlködnie. Óriási a kontraszt mikor Góliát felhívására Saulnál Dávid jelentkezik a harcra. Mire is hivatkozik Dávid? Arra, hogy az Úrral már medvét és oroszlánt is legyűrt, mit neki egy közel 3m-es filiszteus. S innentől haláláig nem tud mit kezdeni az előttem az utódom helyzettel.



Akkoriban egész generációk éltek együtt, így a dolog nem meglepő. Jákob is együtt él fiaival, akik közben már saját gyermekeiket is kiházasítják. Elég Júda esetére gondolni. Saulnak az apja kiadta az ukázt, hogy keresse a szamarakat, ő meg ment keresni. Hogy nem találta az meg éppen azért volt, hogy Sámuel elé kerüljön, s királlyá kenhesse.



Nem, Saul egy fejjel kimagaslott, ezért lett király. Jonatán egyszerűen engedelmes volt. Már amikor tudta, hogy mit parancsolt az apja. A parancsnok annyira az apja volt, hogy egyszer még halálra is ítélte Jonatánt. Saul kiadta az örült parancsot, hogy tilos enni, míg tart a csata, de Jonathán ezt nem hallotta és mézet evett. Azután sorsoltak. A nép vagy Saul és Jonatán. Az utóbbiakra esett a sors. Majd kettejük közül Jonatánra. S Saultól ki is végezték volna, de a nép ellene szólt. (1Sám14,38-46)
Ugyanakkor ne feledkezzünk el Jonatán ragaszkodásáról Dávidhoz, apja ellenében is!



Ézsau szintén az emberi erőlködést példázza. Teljesen érthető, mikor „úgy is csak hálni jár belém a lélek” felkiáltással egy tál ételért eladja az elsőszülöttségi jogát. Zsolt127,2!

Egyre rosszabb. Figyelő csak annyira nézi Istent hülyének, hogy a lezuhanásbiztos és robbanásvédett repülőbe katapultot épít, te ezt megfejeled azzal, hogy azt véletlenül is megnyomhatod. S azután a poén: „Tehát nekem Istenben van bizalmam, neked meg egy teológiai agyalgásban. Ki van nagyobb veszélyben? :) ” Hát mivel nincs katapult, így te se vagy veszélyben, agyalgásod ellenére.