- Kedves Zsolt !
-Köszönöm leveledet.-- Miután Neked régebbi rossz tapasztalataid is van-
nak,- teljes mértékben elfogadom, hogy akkor ezt a témát ne feszeges-
sük tovább.
-Tulajdonképen a lényeget körüljártuk.-
-Csak egy mondatodra reagálnék,-- vitatkozás nélkül. - Hogy t.i. nem ér-
zed magad kiválasztottnak.--Előbbre pedig, hogy az "ismert" egyenlő
lenne a kiválasztottal.-
-Ezt eröltetettnek érzem. Ismerni (mint hivatkoztad is "Ádám ismeri" fele-
ségét,....) a teljes egységet, közösséget, eggyélételt jelenti,--- Istennel
való zavartalan "együtt-tudást".---Ebben a helyzetben, mivel Isten=Isten,
ismeri, tudja az emberi sziv gondolatait.- Mint Jézusról is olvassuk sok-
szor, hogy "ismerte a szivük gondolatát",- tehát tudta, mi van bennünk.-
-Tehát Isten eleve, előre t u d t a , hogy az ember hogy fog dönteni
a vele való kapcsolatban.--Erre az ismeretre, tudásra épiti fel: elfogadó
elrendelését,----és a megvalósulás érdekében véghez viszi benne:- el-
hivja (közelébe vonja),---megigazitja (vagyis Krisztusért, Krisztusban
igazzá nyilvánitja, gyermekének visszafogadja) --- és az örökkévalóság-
ban m e g d i cs ő i t i .- A Krisztussal együtt "örökösévé" teszi.
-Visszatérve az első mondatra, - eleve ismert = kiválasztottal.- A szó,ki-
fejezés tartalmát értve nem azonos,----bár tovább vitt értelemben: Ha
az eleve ismerés pozitiv, tehát Isten melletti döntés,-- akkor Isten elfoga-
dó kegyelmét a Krisztusért ,--- talán felfoghatjuk kiválasztásnak, a szó
nak abban az értelmében, hogy: az ember poziti döntése Isten mellett,
önmagában hordozza azt a további lehetőséget, amit Isten az Övéinek el-
készitett.
-Ebben az értelemben, ha valaki ELFOGADTA Isten kegyelmét a Krisztusért
az: KIVÁLASZTOTT, és örök élete van. Ján.3,36 Vagyis, aki hisz a Fiuban
és enged neki, annak VAN (nem bizonytalanul lesz,- hanem biztosan
VAN örökélete,- tehát kiválasztott !)
Az Ur áldjon meg továbbra is.
Üdv.
L.