....Mt7.13-14-ből tudjuk a konkoly van többségben. Ugyanakkor van búza is. Róluk viszont sok helyen olvassuk, hogy Istentől valók. Mát. 13,37b A ki a jó magot veti, az az embernek Fia; Mát. 13,38a A szántóföld pedig a világ; [1 Kor. 3,9.] a jó mag az Isten országának fiai; Róm. 9,23
És hogy megismertesse az ő dicsőségének [Kol. 1,26. 27.] gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve
elkészített a dicsőségre,
Az eleve elrendelés tagadói ahelyett, hogy a konkolynak kinéző búzát ébresztgetné, ami a feladata lenne minden már megtért hívőnek, azon agyal, hogy a valódi konkolyt miként ébresztgethetné. Ezzel azután sok-sok energiáját elfecsérli. Különböző erkölcsprédikációkkal, meg pszichikai trükkökkel "megtérőket" produkálnak. Ezek a "megtérők" azonban gyakran csak a tövisek közé illetve a sziklás talajba hullott magot példázzák. Az igazi igehirdetés - a kálvinista például ilyen - ellenben Jéuzusra mutat, mégpedig mint megfeszítettre. Nem Jézus szívbe fogadására hív fel, hanem elénk adja, hogy mit tett Jézus, s a Szentlélekre bízza, hogy a választottakban elvégezze a megfelelő reakciót. (Akik örök életre választattak, hívének olvashatjuk Csel13,48-ban.) Az egyik fő különbség, hogy míg az erkölcsprédikálók azt hangsúlyozzák, hogy az ember később meg gondolhatja magát, ha Jézussal szembenio elváráasaiban csalódik a "megtérő", addig a valódi evangélium által valóban megigazított ember,
véglegesen és
visszavonhatatlanul bízza életét Krisztusra. Az utóbbi elhiszi, hogy
"Ján. 10,28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, [rész 6,39. 17,12. 18,9.] és senki ki nem ragadja [Róm. 8,34-39.] őket az én kezemből." Míg az első átkölti: és hozzá fűzi legfeljebb saját maguk, ha még se tetszik nekik az új élet ( s inkább ragaszkodnak a világhopz, vagy a nehézségek láttán elelnem fordulnak, megbotránkoznak.)
Idézet:
Egy tanítás nem attól válik igazzá, hogy már Spurgeon/Kálvin is megmondta. Mindent megvizsgáljatok, ami jó, azt megtartsátok. Pál megdícsérte a béreabelieket, mert még az ő szavait is megvizsgálták, ígét ígével vetve össze.
A béreai esetben is taláálhatók még mélységek. A legútóbbi ilyen, ami bennem felmerült az volt, hogy koránt sem biztos, hogy a dolog úgy zajlott, hogy leültek és szépen elolvasták az igéket, mejd rábolíntottak, hogy "tényleg." Alapvetően vitatkozhattak is, csak hát az iogék végül csak egy megoldást hagytak meg és azt Isten kegyelméből elfogadták.
Valami ilyen lehetne az eleve elrendelés témájában is. Ehhez azonban el kell hagyni az olyan tévedéseket, hogy Isten nem juhot, készít, hogy azután megbüntesse, mert nem juh. (Mert mint láttuk, csupán eltűri őket, s messze nem azért bünteti őket, mert nem juhok, hanem mert nem hisznek. Hiszen a büntetés a bűnért jár, s azt ugyan olvassuk, hogy "a bűn pedig a hitetlenség", de azt nem hogy a bűn pedig a "nem juhság".)
A béreai példánál maradva a téves előítéletek elkoptak, s így tényleg megértvén Pál tanítását tudtak rábólintani.
Idézet:
De hogy valami pozitívat is írjak, azt megértettem, hogy az igehirdetés szükségessége hogy illik bele a te világképedbe, mert nem színleltem, hanem konkrétan érdekelt.
Remélem most újabb részleteket sikerült tisztázni.
Bocs Tulip, hogy kiemeltem , de annyire tetszett, azt nem mondhatom, hogy aranyos, de még is az
