Indu írta:
>A büntetés persze azokra is érvényes, akik követik a példáját
Jól mondod.
Csak abban tévedsz, amikor azt gondolod, hogy Isten kényszeríti őket, hogy Sátán példáját kövessék, hogy utána örök büntetésben részesítse őket.
És ezt feltételezni Istenről - Figyelőhöz csatlakozva - Isten káromlás.
A kényszer nem Istentől van, sőt pont ennek a kényszernek a megtörésére jött el az Úr Jézus, és a bűn és halál felett aratott diadalt a kereszt halálával.
Tulipnál én nem olvasok ki semmi olyant amit ti láttok.
Kegyelemből tartattam meg hit által és ez Isten ajándéka, félelemmel és reszketéssel vigyem végbe az én üdvösségem, mert nem azé aki fut és nem azé aki akarja, hanem a könyörülö Istené, aki könyörül akin könyörül ls kegyelmez akinek kegyelmez.
Félnem nem Istentől, hanem a saját óemberi természetemtől kell, és ilyenkor kell könyörögnöm (nekem) Istenem most segíts.
Mindég segít, mert a kimenekedést is Ő adja. De nekem kérnem kell, mert csak így rögzül bennem, hogy nem tőlem van, hanem Isten ajándéka.
Nekem az első nagy borzalmam az volt amikor rádöbbentem erre.
Most pedig a teljes békességet és örömöt ez adja, mert akit a FIÚ megszabadít az valósággal szabad.
Ha bementem az Ő nyugodalmába, csak akkor szűnök meg a magam cselekedeteitől, addig én akarok Istennek segíteni, onnantól kezdve lehetek a segítő társa, mint a véső a szobrász kezében, a csavarhúzó a szerelőnél, engedelmes eszköze Istennek.
Használj Uram a te céljaidra, és ha barátod vagyok, akkor ezt a célt meg is osztod velem.
Köszönöm.