A kényszer nem Istentől van, sőt pont ennek a kényszernek a megtörésére jött el az Úr Jézus, és a bűn és halál felett aratott diadalt a kereszt halálával.
Tulipnál én nem olvasok ki semmi olyant amit ti láttok.
Kegyelemből tartattam meg hit által és ez Isten ajándéka, félelemmel és reszketéssel vigyem végbe az én üdvösségem, mert nem azé aki fut és nem azé aki akarja, hanem a könyörülö Istené, aki könyörül akin könyörül ls kegyelmez akinek kegyelmez.
Félnem nem Istentől, hanem a saját óemberi természetemtől kell, és ilyenkor kell könyörögnöm (nekem) Istenem most segíts.
Mindég segít, mert a kimenekedést is Ő adja. De nekem kérnem kell, mert csak így rögzül bennem, hogy nem tőlem van, hanem Isten ajándéka.

Nekem az első nagy borzalmam az volt amikor rádöbbentem erre.
Most pedig a teljes békességet és örömöt ez adja, mert akit a FIÚ megszabadít az valósággal szabad.
Ha bementem az Ő nyugodalmába, csak akkor szűnök meg a magam cselekedeteitől, addig én akarok Istennek segíteni, onnantól kezdve lehetek a segítő társa, mint a véső a szobrász kezében, a csavarhúzó a szerelőnél, engedelmes eszköze Istennek.
Használj Uram a te céljaidra, és ha barátod vagyok, akkor ezt a célt meg is osztod velem.
Köszönöm.

Kedves Magda!

Csoda történt! Teljesen a szívemből szóltál! És ami nagyon jó: pontosan így éltem át én is ezt a dolgot, ezt a lelki gyötrődést. Míg az ember rájönt, hogy milyen célt is kell követnie és miért.

Azt külön köszönöm, hogy ebbe a topicba írtad.

Hálás szívvel: Zsolt

Hát ilyeneket jó olvasni.

Akkor jól figyeljen mindenki!
Tényleg csoda történt.
Azért mert a gyümölcs vissza került a fára, mint a fejszének a nyele feljött a vízből.

Tényleg nincs semmi akadálya, hogy az Úr elvigye az ŐVÉIT.
A kőr bezárult.
Akinek van füle a hallásra érti.

Kedves Tulip barátom!

Ha így is gondolod, s nem marad a háttérben ki nem mondott "kálvinizmus" - akkor Magdához híven, én sem látok olyat szavaidban, amit Indu beleérez.
Akkor és így, minden szavaddal azonosulok...

Kedves Magda, Tulip, Figyelő, Tiv! (Remélem nem hagyok ki senkit)


Remélem, hogy Nektek is olyan örömmel indul a reggel, mint az enyém, miután elolvastam a hozzászólásaitokat. Köszönöm

Magda, azt hiszem értem és hallom, amit írtál. És ez nagyon jó.

Hálás szívvel: Zsolt

Nem küldhetsz üres hozzászólást!

>Kényszerítésről szó sincs.

Ámen.
Mert ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
2Kor. 3,17

Isten mindenkit hív az üdvösségre, és senkit nem zár ki eleve abból - ergo nem kényszerít a kárhozatba, megszületésedtől fogva.

Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
Jel. 3,20

Nem küldhetsz üres hozzászólást!

Tulip ez után az a kérdés:
Mit jelent hinni az Úr Jézus Krisztusban?

1./ Azok, akik nem hisznek, elutasítják Istent - szerinted miért teszik ezt? Hol a hiba? Nem kapják meg Istentől a hit ajándékát? Vagy ők csinálnak valamit rosszul?

2./ >Kimondhatatlanul súlyos dolog csaló üzenetet hirdetni a megváltásról.
Őszintén kérdezem, szerinted kell bármit is hirdetni a megváltásról, ha az ember elfogadásának (a zörgetés meghallásának) úgysincs semmi szerepe. Isten, akit akar üdvözít, akit nem azt nem. akkor minek BÁRMI evangélizáció?

3./ >Akik visszaélnek ezzel a szakasszal, tudják mindezt, viszont folytatják gyakorlatukat...
Most erre mit mondjak? Ez egy kicsit rosszul sikerült mondat, ugye?

Magda, egy srófra járt az agyunk

()

Az itt létem talán épp ezért van kedves Zsolt, aki nem bentlakó!
A kérdéseidet pedig te komolytalanul szoktad feltenni?


A megfogalmazásod viszont elég tiszteletlen, kérlek a Példa beszédek erkölcsi tanítássait forgasd és az Új szövetség ez irányú felszólításait is.
Előre is :
Köszönöm.

1Thess 5,10 A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.

Rm 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

Kol 3,23 És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;

1Kor 6,19 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?

Gal 2,20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

--

Azt a vezetést amit Ádám elfecsérelt azt kaphatjuk vissza az Úr Jézusban.
Csak még csodálatosabbat annál is.
Viszont ezt a kegyelmet (megváltást) el is kell fogadni.

1Kor 15,45 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
48. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49.És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
--

Valóban nincs mit adnunk Istennek ez jogos mert az ó emberünket halálra adni nekünk nyereség.
Jézussal együtt meghalni a kereszten ez csak felismerés mennyire elveszett hiába való életünk volt eddig az Úr Jézus nélkül.

De azt az életet amit kapunk általa.
Nos azzal mit kezd az ember az nem mindegy.
Magának él vagy Istennek?

Sokan az új életüket ó emberi ismeretükkel bölcsességükkel elkezdik építeni.
Meg sem várva mit akar az Úr kezdeni vele mit építene Ő fel. ?

Továbbra is elképzelései, saját kívánságai után futkosnak és mind ehhez elhiszik hogy áldásban van részük.
Így is van mert Jézus nevét használják maguk javára.
De életüket nem Istennek szánták oda.

És mivel már az elején elrontották azt sem tudják milyen lenne az új emberük azt hiszik olyan mint most.
--
Pedig ha hagyták volna hogy az Úr munkálja ki az akarást az engedelmességet és a vele való életet.
Bizony nem cserélnék el a mostani életükkel azt a bensőséges kapcsolatot Istennel amit Fián keresztül kaphatnának.
Ehhez viszont teljes odaadás kell az Úr Jézusnak.

1Kor 6,17 A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.

Nem lehet külön élni, és ha már együtt élünk vele, neki kell vezetnie minket és nem nekünk Őt.

Az ilyen önmagukat vezető emberek is megtapasztalják néha hogy van vezetés.
Akkor amikor tehetetlenek és rá szorulnak Megváltójukra, és meglátják szabadítását.
De rögtőn utána már ki is veszik az irányítás kezéből, és elfeledkeznek róla hogy bizony ott ahol ők már tehetetlenek voltak az Úr segített rajtuk.

Miért ne tudná ezt minden percben megtenni?
Azért mert nem engedik.
Az Úr nem azért jött hogy utánunk kullogjon bár ezt is megteszi hiszen a lábait is megmosta tanítványainak de ha elfogadjuk hogy most már Ő vezesse életünket bizony mindenünké válhat.

Megértjük mennyire fontos életünkben és Jézus függök leszünk. Már nem kell semmi csak Ő.
--