Szerintem az egyháznak a fontos, sokakat érintő aktuálpolitikai kérdésekben állást kell foglalnia, viszont nem lenne szabad, hogy ez az állásfoglalás egyoldalú legyen.
Sokak úgy tekintenek az elmúlt pár hét eseményeire, a Szabadság téri randalírozásra, mint egy nagy, dicsőséges forradalomra. Ezt az illúziót szerintem csak a HírTV próbálta a nézőkkel elhitetni. Császár "Forradalmár" Attila nyálcsorgatva tudósított az eseményekről, a megszólaltatott tüntetőknek, meghívott vendégeknek nemzethalál víziója volt (ez egyházon belül is gyakran előfordul). Az ORTT meg is büntette emiatt a HírTV-t (
http://index.hu/kultur/media/ortt1219/).
Úgy hallottam, hogy múlt pénteken például elmaradtak a budapesti teológián a délutáni órák, hogy lehessen menni "tüntetni" a Kossuth térre. Istentiszteleteken, református oktatási intézményekben burkoltabb vagy nyílt célzások hangzanak el arra, hogy a miniszterelnöknek le kellene mondania, már megint hazudott a baloldal, és hasonlóak.
Természetesen a Református Közéleti és Kulturális Központ a leghatározottabban elítél mindenféle erőszakot. Hiszen ez a dolga, egy egyházi szerv nem támogathatja - hivatalosan - a vandál pusztítást.
Az már csak hab a tortán, hogy a hétvégén megjelent egy honlapon a gyanúsítottak bírósági eljárásában ítélkező bírók és ügyészek neve, címe telefonszáma.
Az megint csak más kérdés, hogy igazán senkit nem érdekel, hogy mit gondol az egyház a politikai kérdésekről. Egyrészt érdemben semmilyen állami vezetővel nem tudunk megegyezni, másrészt december 5. előtt minden pap és lelkész minden szószékről az igen mellett foglalt állást. Mégis tudjuk, mi lett a népszavazás végeredménye. A Reformátusok Lapjában is bájos illusztrációk jelentek meg, például pálcika emberek, akiknek a feje helyett az elcsatolt országrészek térképe volt rajzolva és egymás kezét fogták.