Idézet:
Ma már abban sem értünk egyet, hogy az ember legnagyobb problémáját a bűn szó jelölné meg legpontosabban (arról van persze szó, csak ma már nem lehet az embert ezzel elérni, csupán erőszakoskodni lehet vele), hanem a rettenetes árvaság. Ugyanaz, hiszen a bűn nem morális kategória (még ha azt is csináltak belőle), hanem az ember elszakítottsága Istentől. Erre sokkal fogékonyabb lenne az ember, mégis állandóan a bűnt hallja...
Felemásan beszélsz, mert a Biblia a BŰNRŐL pont azt tanítja, hogy ez egy ÁLLAPOT, az ember LÁZADÓ ÁLLAPOTA Isten ellen. Ez abban mutatkozik meg a leginkább, hogy NEM HISZ a FIÚBAN. Nem BÍZIK BENNE, nem is gondolja létezőnek.
A BŰNÖK, amik ebből fakadnak nagyon is valóságosak. Paráznaság, irigység, lopás, hamis vádak, iszákosság, bálványimádás minden féle formája.
És erről beszélni kell, mert ez a LÁTVÁNYOS, ezt látva jut el oda az ember, hogy találkozhat a kegyelemmel, magával Jézus Krisztussal.
Keresztelő János is így készítette az Úr útját! (más kérdés, hogy ez olyan gyilkos dühöt formált egy asszonyban, hogy börtönbe záratta, majd lefejeztette)
A BŰNRŐL nem tisztán (félig) tanítani, félelem és álszeretet.
Idézet:
Kicsit visszatérek azért még egy kérdés erejéig erre az üdvözülés témára. Krisztus nélkül nincs üdvözülés, mert a világ számára ő hozta el az üdvözülés lehetőségét; de az, hogy ki hogyan ragadja meg ennek a módját, az az Isten titka. Szerintem van olyan, hogy valaki nem tér meg úgy, ahogyan meg van írva az a nagykönyvben: bűnvallás, bűnletétel stb., és mégis él benne a Krisztus. Hiszen akkor hogyan mondaná Jézus azoknak, akik nem is tudják magukról, hogy áldottak, hogy jöjjenek és vele együtt örököljék a földet, hiszen enni adtak az éhezőknek stb.? Vagy hogy magyarázod, hogy azt mondja az írástudóknak (=mai vallásos, hívő emberek), hogy a paráznák és a vámszedők megelőzik őket a mennyeknek országában?
Jób nem találkozott személyesen Jézus Krisztussal, Dávid nem találkozott személyesen Jézus Krisztussal, egyik sem olvasta az Újszövetséget, még is üdvözültek.
Miért?
Mert várták a Megváltót és tudták, hogy saját erejükből, segítség nélkül, Messiás nélkül esélyük sincs az üdvösségre, még akkor sem, ha annyiszor cselekedték az ÚR AKARATÁT.
Ugyan akkor nem üdvözít az, ha kenyeret osztok az éhezőnek, nem üdvözít, ha odaadom az utolsó ruhámat a nyomorultnak.
Ettől nem lesz még békességem az Istennel!
Idézet:
Szerintem van olyan, hogy valaki nem tér meg úgy, ahogyan meg van írva az a nagykönyvben: bűnvallás, bűnletétel stb., és mégis él benne a Krisztus
Ha él benne a Krisztus, akkor TISZTÁN LÁTJA a bűneit, sokkal tisztábban, mint ahogy te utalsz rá, valami féle általánosságban. És ha ÉL BENNE A KRISZTUS (azaz a Szent Lélek már munkálkodik benne) akkor szeretne ettől megszabadulni, szeretne a bűn uralma alól kitörni, akkor VÁGYAKOZIK ISTEN ÚRSÁGÁRA és nem kényszer számára a keresztyén lét, a Krisztus követés, hanem egyedüli megoldás.
És ők úgy cselekszenek jót, hogy már erről fogalmuk sincs, mert a jó cselekedeteik, NEM AZ ÜDVÖSSÉGÜK TÉGLÁI, hanem az Istennek való engedelmességből fakadnak és ŐT dicsérik, HÁLÁBÓL.
Idézet:
Jézus folyamatosan azt mondja nekünk, hogy ne ítéljünk, ne keressük a másiknak a szemében a szálkát. A Hegyi Beszéd egyik fontos újítása is az, hogy rámutat: a személyiség látható felszíne alatt kivétel nélkül mindenki egyformán romlott. Te is lopsz, én is lopok. Te is parázna vagy, én is parázna vagyok. Akkor erre nem az a megoldás, hogy a másikra "bűn"-t kiáltok, majd magamra mutatok, hogy én is ilyen voltam, de íme, engem megszabadított Jézus. Mert nem ettől és nem erre szabadított meg. Nem a bűnnel való foglalatosságra szabadított meg Jézus, hanem az Atyával való kapcsolatot állította helyre. És ezen a szálon lehetne eljutni az emberekhez, valóban eljutni, nemcsak a szavainkat vágni hozzájuk.
Az ítéletet kezdjük MAGUNKON, ezt tanítja az Úr! A romlottság a hívő emberben is benne van, különben nem mondaná az apostol, hogy növekedjünk a kegyelemben és a Jézus Krisztus ismeretében.
A hívő ember ELLENSÉGEI nem a másik ember, hanem a MAGÁBAN IS JELEN LÉVŐ BŰN, az őt is támadó SÁTÁN, az őt is terhelő HALÁL. A hívő ember NEM CSAK a maga bűnei ellen harcol, hanem a világban lévő bűn ellen is. Első renden a sajátjával, hiszen ha itt ér el sikereket, akkor lesz esélye a világban lévő bűn ellen harcolni.
És ezt szavakkal és tettekkel, vagy csenddel és nem cselekvéssel is teszi.