Máté Evangyélioma 19. rész 1.-10.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl. És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket. És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza. Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni. Amikor valaki erőteljesen "buzizik", akkor egy dolog nyilvánvaló előttem, Jézus Krisztus még nem gyógyította meg őt.
A képmutatók kísértése Jézus felé , hogy Isten ellent mond-e önmagával. Amikor szeret, akkor nem igazságos és amikor igazságos, akkor nem szeret!
Jézus radikálisan fogalmaz, a házasságot Isten alkotásának tartja, hiszen az ember megosztása két nemre nem emberi találmány, hanem a teremtettségünk része. Isten a házasságot ennek a két különbözőnek az egyé válásában definiálta.
Az érdekes most jön, mert az itt írók körében a meleg házasságok létezése igen csak ritka lehet! Ugye?
Amikor Jézus Krisztus a HŰSÉG tekintetében szintén radikálisan fogalmaz, akkor már a közvetlen tanítványok is (legalább őszintén!) felhorkannak, sőt megkérdőjelezik ennek az Isteni tervnek a teljességét.
És itt jutunk el a lényeghez! Tapasztaltatok hűtlenséget, válást, paráznaságot a gyülekezetetekben? Megkísért TITEKET az a gondolat, hogy a társam talán még sem a társam és jobb lenne egy másik?
Vagy könnyebb a homoszexuálisokkal küzdeni, mint a hűtlenséggel? Hány homoszexuális ismerősötök van és hány olyan, aki hűtlen, aki felrúgta a családi fészket?
Ha egy gyermek olyan családban növekszik, ahol LÁTJA és HALLJA, hogy az apja és anyja (egy férfi és egy nő! és nem x férfi és y nő) TUDJA valóban szeretni egymást (és ezt OTTHON TESZI nem a templomban eljátszva) és látja a szüleitől, hogy nem bálvány imádók, akkor igen nagy az esélye annak, hogy ő maga is természetes úton fog élni a másik nem neki rendelt emberével.
