A Máté 5.33-37 ugyanezt a kérdést tárgyalja, minta Jakab 5 is:
5,33 "Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. 5,34 Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, 5,35 se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; 5,36 de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 5,37 Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van."
Az esküről ír és az igenről és a nemről, ahogy az ártalad bemásolt igerészben, a Jakab levélben.
Tovább értelmezhető az ige a Korintusiakhoz írt második levélben. Az 1.17-22 részben knkrétan részletezi az általad feltett kérdést:
"Pál megokolja látogatásának elhalasztását
1,12 Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. 1,13 Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni, 1,14 ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján. 1,15 Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. 1,16 Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. 1,17 Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az "igen" egyszersmind "nem" is? 1,18 Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem". 1,19 Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"-né is meg "nem"-mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne. 1,20 Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. 1,21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. 1,22 Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe."
|