Anti írta:
Kedves Literáti!
Teljesen igazad van, hogy a lényeg a szövetségi viszony! A kérdésem nem a szövetségi viszonyról szólt, hanem arról, hogy a szövetségi viszony létrejöttét, azaz magát az esküvőt, mint egyedi és egyszeri alkalmat, hogyan lehetne a legtökéletesebben, szövetség tökéletességéhez illően megcsinálni?
Várom javaslataidat!
Üdv!
Anti
Szia Anti!
Nos, erre nem nagyon tudok érdemlegeset mondani, mert hát a keresztyén felekezetekben is, ahány ház annyi szokás.
A lényegen nem változtat.Nem a keret(liturgia) a lényeg.Persze nem felesleges. Hanem a keretben a szövetségi viszony valóságának akarása.
Sokkal inkább gond ma az esküvő mint eskü: "Isten engem úgy segéljen" mondat kimondatása. Akár a többszöri házasodásnál is(válást követően).
Ma sajnos teljesen általános a keresztyének között is a válás és újraházasodás egyházi szemhunyással is, sőt, az újboli házasság megkötése, egyházi beleegyezéssel.
Nem jó tendencia.(nyílván nem a szélsőséges esetekről van szó, amikor a válás, újraházasodás e miatt következik be)
Mert ez nem csak házasságtörés, hanem eskütörés is Istennek mondva e szavakat.
Valószínű, hogy ez már nem csak az egyén felelősége, hanem az egyház, gyülekezeté is.