Örülök Tulip a higgadt válaszodnak, így van szépsége a dolgokról beszélgetni.

A példabeszédekhez hozzátenném, hogy nem alapvető Ige, megközelítése különböző oldalról történhet.
Ha az irodalmi formát vesszük alapul, nem biztos hogy azt az eredményt kapjuk mint ahogy az egyházagyák latin átfordítás révén párhuzamot láttak.
Az újf. a héberhez közelebbi. A Károli követte a latint és a felkenetést használja.
Nem biztos, hogy itt fekete fehér alapon kéne gondolkodni erről a konkrét helyről, vagy az egyik téved vagy a másik. Krisztus ott van az ószövetségben, de nem minden konkrétan mint önkijelentés, vagy tipus(ilyen azért van bőven), hanem a progresszivitás folyamatában elvezet Őhozzá.

Krisztus önkijelentéséről vannak más egyértelmű világos igehelyek, melyek azonosítják Őt mint örökkévaló teremtő Istent. Ezekkel nem tudnak a jt-i igazából mit kezdeni, és bizony az újvilág fordításukban a hamísítástól sem riadnak vissza.

Most csak beugrottam. Köszönöm szépen az eddig elhangzottakat, mindenkinek. Vissza térek rá...


Kedves Literaty!
Az aláhuzott rész különösen érdekel!

Nem tudom, hogy mit ír elő ilyenkor az iratlan szabály.
Mármint fórumra vonatkozóan. ha tudod tárgyilagosan megjelölni a helyeket, akkor itt. Ha valamilyen oknál fogva mégsem, akkor szívesen venném privátban, vagy e-mailra.

Már ha időd engedi, és van kedved ezzel a résszel foglalkozni.
Én sok időt töltök el azzal, hogy ÚVF. (W.T. társulat) kiadványát ellenőrizzem.
szóval nagyon érdekel, hogy hol fordulnak elő ezek a hamísitások, és miben nyílvánulnak meg!

Kedves Lucius, nagyon részletesen nem írok, vannak akik sok energát belefektettek ebbe. Egy darabot bemásolok,
főleg Néhány linket tenné ide, talán segítség:

A Biblia (Magyar Bibliatanács) A félrevezető Új Világ fordítás
János 1:1 – „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige.”
Ez világosan kijelenti, hogy Jézus (az Ige) Isten.
(Újvf.)János 1:1 – „Kezdetben volt a Szó és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt.”
A változtatás révén a Tanúk tagadhatják Jézus Isten voltát, mondván, hogy csak isten(isteni), de nem az Isten.
Kolossé 1:16 – „Mert benne [Jézusban] teremtetett minden ... minden általa és reá nézve teremtetett.”
Ez azt tanítja, hogy Jézus minden Teremtője, tehát ő maga nem lehet teremtmény.
(Újvf.)Kolossé 1:16 – „mert általa teremtetett minden más az egekben és a földön. ... Minden más őáltala és érte teremtetett.”
A „más” szó az eredeti görög szövegből hiányzik, de így a Tanúk Jézust az első teremtett lénynek nevezhetik.
Zsidók 1:8 – „de a Fiúról így szól: A te trónusod örökké megáll, ó Isten.”
Figyeld meg, hogy itt az Atya Isten szólítja Istennek Jézust, a Fiút!
(Újvf.)Zsidók 1:8 – „De a Fiúra vonatkozóan: Az Isten a trónod örökkön-örökké...”
A szórendi változtatás elrejti a tényt: Jézus (a Fiú) Istennek van nevezve.


http://www.apologia.hu/pdf/nwt-app12.pdf
http://www.apologia.hu/books/nwt.html
http://209.85.129.132/search?q=cache:gQ ... =firefox-a

http://www.exjt.hu/kq6.html

Kicsit visszalapozol, ill, olvasol, pont arról volt szó, hogy Ján 1.1-ben Szó van.
(egy-két napja)
Hoztam pár fordítást, ahol más fordítók ugyancsak hasonló fogalmazást használtak. Tehát a gondolat ami ÚVF-ben olvasható nem az őrtorony társulat gondolata.
Mondjuk a M.B.T. -vel nem tudok mit kezdeni Ők egy hivatalos nyilatkozatban együttesen elutasítják oszt jóvan. ’Aztán hogy milyen csoport érdekek mozognak a háttérben, erre inkább ne térjünk ki. (mert nem az a célom a fórumozással, hogy nézeteket állásokat döntsek, hanem a beszélgetés a Bibliáról, és főleg arról, akitől származik… Mivel nem vagyok önátadott tanú, nem is érzem feladatomnak megvédeni a másik társulatot sem. )

(megjegyzem: én szívesen fektetek ezekbe energiát, mert ha látni akarom, hogyan működik a fa, hát felkaparom a földet, hogy meglássam a gyökereket. A hitem, Az életem múlhat apróságokon. Szóval kapargatok, ha időm van….)

ÚVF.
(HÉBEREK 1:8-9)
„8 De a Fiúról: „Az Isten a trónod örökkön-örökké, és királyságod jogara az egyenesség jogara. 9 Szeretted az igazságosságot, és gyűlölted a törvénytelenséget. Ezért kent fel az Isten, a te Istened, az ujjongás olajával társaidnál inkább.””


HKB (Károli)
Heb 1:8 Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.
Heb 1:9 Szeretted az igazságot és gyûlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.

A 9. versben azt olvasom ’társaid felett’ Vegyük alapul, hogy a 8. versben pedig maga Isten nevezi Istennek a fiút, akkor, ha vannak társai, akkor viszont sok isten van? Vagy ha egy, és a fiúnak vannak társai, akkor azok, mint testvérek, és a Fiú az első a legidősebb.
Viszont itt megent elakadok, ha az angyalokhoz viszonyítja, akkor nem Isten, hanem Isteni.
(Amúgy a korai latinban valóban ott van egy felkiáltás? A görög iratokban valóban így szerepel? )

Megtudnád jelölni azt a görög szöveget, amiben nem szerepel a ’más’
Nem megyek messzire, ide a fejezet elejére. (Károli.) 1:2 ’aki által a világot is teremtette,’
v. 1.4. ’az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál’
Azon gondolkodom, hogy Pál miért emlegeti folyamatosan, következetességnek látszó kontextusban az angyalokkal?
Mert nagyon azt véli sugallni, hogy a Fiú is angyal, bár azok közt a legnagyobb a legkiválóbb…


1Co 8:6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitõl van a mindenség, mi is õ benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is õ általa.
Ebben a versben is külön kezeli.
1. Akitől van
2. Aki által
Heb 1:2 A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,


Szóval itt állok, és mindenhol azt olvasom, hogy a Logosz-t Maga Isten hozta Létre (mondjuk úgy, hogy szülte, mert ez nagyon jól jelzi a szoros kapcsolatukat. Mégis folyton azt látom, hogy valami kezdettel rendelkezik valaki.) Valamint, hogy ez a személy kisebb, mint Isten, mégis nagyobb, mint az angyalok…


Hát… megnéztem az első linket, és megszaladt bennem a vér.
Rögtön jézus jutott eszembe. Mikor felolvasta Ézsaiás könyvéből a rá vonatkozó próféciát.
És azon gondolkodtam, hogy vajon Görögül olvasta?
Biztos nem. Hiszen egy zsinagógában tette, ők pedig ragaszkodtak a saját nyelvükhöz.
Nos, itt mármint amit felolvasott nem kevesebbszer mint 3 alkalommal fordul elő az Isteni név.

Aztán a második gondolatom nagyra becsült Károli G. volt. A Tótfalusi Aranyos kiadásban a tizparancsolatnál végig a Jehova alakot, nevet használja…

Majd átugrottam gondolatban a Vatikábanban is ahol az egyik elhunyt pápa sírján áll egy angyal szobor a homlokán az isteni név héberül, és görögül…
Szóval…. Nem értem. Ha egyszer használta az emberiség, és maga Jézus mondja; kihirdettem a neved. Miért ez az nagy ellenkezés?
Talán mert már összekapcsolták Isten nevét egy csoporttal? És ha a csoport munkája, tevékenysége nem tetszik akkor már a név sem?

Az Isten neve teljesen független ettől, már létezett Ádám idejében, és segítségül hívták, és Jézus is mutatja ’Mi atyánk…. Szenteltessék meg a neved’ …

Nah látod! Ezért szeretek emberekkel beszélgetni, és nem hivatalos tényeket cáfolgatni.
Mert inkább beszélgetek a golgota gyülekezet egyik tagjával, mint annak hivatalos nézetével.
(gondolok itt apologia.hu c. műsorra, közel sem következetes, és tárgyszerű. Nah mindegy.)
Persze, szükséges, mint érv, hogy megmutassuk, mit gondolunk… De, kevés az érzések kifejezésére.

Ezt az exj. Pedig nem kellett volna…
Mert én meg exref voltam, és ha összehordanék, mindent mennyire lenne hiteles?

Érted ugye?
Aki meg van sértve, vagy bántva érzi magát, vagy van félnivalója nem biztos, hogy minden esetben az igazat mondja. (és ezt most se pro se kontra nem mondtam. Exjt vagy más gyülekezet vallás gyalázkodásában nem vagyok partner.)
Ha pedig felmerül a kérdés, hogy akkor mit keresek itt? Embereket, akik őszinte hittel és érzéssel vannak Isten iránt. Őket keresem, ezért járkálok fórumokba, hogy velük beszélgessek.

Ezen átlépve, és felejtve utóbbit.
Köszönöm, hogy kifejtetted nézeted, még gondolkodom azon, és keresgélek..

Zsidókhoz írt levél 1.
10. És (mert tovább ír a Fiúról, hogy ne legyen kétség!) : Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek; 11. Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
12. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
13. Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
14. Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?

MINDEN azért történik és MINDENKI azt szolgálja, hogy az üdvösséget öröklők eljussanak végül ahhoz az királyi székhez, amin az Atya és a Fiú ül, az egy Örök és Igaz Isten!

Lucius, Jézus Krisztus 100%-ban isteni. Ezt irigyelték Tőle a korabeli írástudók és főpapok, ezért irigységből ki is végeztették.

A 100%-ban isteni pedig azt jelenti, hogy Ő ISTEN MAGA!

És Jézus Krisztus 100%-ban emberi, ebben teljesen megegyezik velünk. Ugyan azokkal a feltételekkel élt, mint mi. Amikor Istenségét bemutatta itt a földön (pl. bűnt bocsájtott), mindig MÁSOK JAVÁRA tette ezt.

az a fránya "i" betű megint...

Kedves Lucius!

Nem is az Istennév az Ószövetségben és a fordításban a probléma, hanem amikor a görögből önkényesen az Újszöv.-ben még csak nem is Jézus szavait ismételve az újvilág ford. ezt használja. Sehol egy görög kézirat, töredék a 5000 közül amelyik a küriost így hozná. Amikor ezt a szót szabadon váltogatják(tetszés szerint) pótolva az Istennévvel a fordításban minden régészeti alap nélkül ez bizony önkényesség és hamisítás. Jézus Kürios, Isten Kürios mikor használható a JHWH?
Még Jézus szavait sem lehet így átfordítani, feltételezve, hiába héberül olvasott, akkor sem tehető ez, ha Jézus szavairól nem maradt fenn arám, vagy héber irat.
A fordítás az fordítás nem pedig feltételezés.

Egyébként amikor Jézus héber tekercset olvasott ott sem ezt olvasta, mert a zsidók nem használták, hanem az Úr, Örökkévaló szóval pótolták.

A másik egy óriási teológiai tévedés, miszerint Jézus, vagy az apostolok küldetése e névnek a helyreállítása lett volna. Senkinek nem probléma amikor az Isten alatt természetesen JHWH értünk.
A zsidók problémája az volt amikor Jézus beazonosította magát az Istennel.
Erre több utalás van a Bibliában.

Személyes kérdésem lenne:
Kedves Lucius!
Tudod, hogy van örök életed és minden bűnöd bocsánatot nyert?
Van üdvbizonyosságod?
Megtisztultál Krisztus vére által egyszer és mindenkorra?
Ez a legfontosabb kérdés, mert el teologizál az ember, de ez még nem ment meg. A te személyes életeddel mi van, Ki neked Jézus krisztus és az Ő áldozata? Nem teológiailag kérdem, hanem személyes alapra helyezve.

Kedves Luciusz,

(Lehet, hogy elkerülte a figyelmed az én hsz-em az előző oldalon van, ha időd engedi reagálj majd kérlek)

A Mi Atyánkot idézted - szerintem az egy elég ütős ellenérv, hogy pont ebben az imádságban, ami egyfajta "mintaimádság", tehát Jézus imádkozni tanítja a tanítványokat, és abban nem hangzik el a Jehova név. Ha valóban így kellene szólítani Istent, akkor alap lett volna, hogy ebben az imádságban elhangozzon ez a megszólítás.

Talán túlságosan is leszűkítjük, keretbe záruk Istent, ha egy néven akarjuk csak szólítani. Úgy gondolom, hogy ez is egy Isteni jellemvonás, hogy egy névvel el sem mondható.
Jézusnak is több neve van!
Immánuel = Velünk az Isten,
Mihály arkangyal = Mikáél, jelentése = "Kicsoda olyan mint Isten"
Arkangyal = angyalok fejedelme (más szóhasználattal = Seregek Ura!) tehát ez maga Jézus.
Az Atya Istent is említik Jahve-ként, Elohim-ként. (Tudtommal pont ebből adódik a JHWH tetragramm kiejétse körüli probléma, hogy a zsidók annyira szentnek tekintették Isten nevét, hogy féltek kimondani, és emiatt a JHWH mássalhangzóiba olvasták bele az Elohim magánhangzóit, és így jön ki a ma Jehovaként említett név.)

Galata 6,4 pedig pont a Szentlélek bennünk való megnyilvánulásaként említi, hogy Istent Atyánknak szólíthatjuk. Ez sokkal bensőségesebb, hiszen a szüleinket sem a keresztnevükön szólítjuk, és nem azért mert ezzel bántani akarjuk őket. Nem. Ez egy még bensőségesebb dolog, csak egy valakit hívok Apának, Anyának, és sok embert Istvánnak meg nem tom minek.

Üdv:
Indu

Kitérek a személyes kérdésekre előbb;
Igen, tudom, hogy lehetséges az örök élet. Ebben reménykedem, hogy talán azok közt számláltatok, akik sosem halnak meg.

Hiszem, hogy a bűneinket, így aztán az enyémet is, Isten hajlandó elfelejteni, átnézni azokon. Ergo megbocsájtja, Jézusra tekintve.

Üdvbizonyság?
Sokan sokféleként használják. Ha pontosítod, erre is kitérek.

Megtisztulni, szellemileg lehetséges, a Krisztus vére által. A test még rabságban van. Mivel a test a bűn fogságában van a szellem olykor megbukik.

A Bibliában a „hústest” néha a tökéletlen embert képviseli mint a lázadó Ádám bűnös leszármazottját (Efézus 2:3; Zsoltárok 51:7; Róma 5:12). Ádámtól kapott örökségünk szülte ’a hústest gyengeségét’ (Róma 6:19). És Pál így figyelmeztetett: „az elmének a hústestre való irányítása halált jelent” (Róma 8:6). „Az elmének a hústestre való irányítása” azt jelenti, hogy az embert a bukott hústest kívánságai irányítják és hajtják (1János 2:16). Ha tehát megpróbálunk Isten kedvében járni, állandó küzdelem áll fenn a szellemiségünk és bűnös természetünk között, amely könyörtelenül nyomást gyakorol ránk, hogy „a hústest cselekedeteit” vigyük véghez (Galácia 5:17–23; 1Péter 2:11). Pál, miután beszélt erről a benne zajló, fájdalmas összeütközésről, felkiáltott: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve e halálnak?” (Róma 7:24). Vajon Pál a kísértés védtelen áldozata volt? A Biblia határozottan nemmel felel erre a kérdésre.

Ha egyszer megtisztultam, balgaság és beképzeltség lenne azt mondanom, hogy mindenkorra. Lehet (bár nem szeretném) még ma, v. holnap teszek valamit amivel elveszíthetem ezt a státuszom. Amíg élek, nem mondhatom; Nah! Kész! Révbe értem… naponta meg kell őrizni, és folyamatosan tenni, hogy a megváltás értéke valós maradhasson számomra.
(Azért írtam így körbe, mert egy sima igen, nem, jelen esetben nem fejezi ki azt amiben hiszek.) Hiszem, hogy a váltság felszabadítja az embert egyszer s mindenkorra. (ha meg tudja ezt őrizni.)

--------

Aztán;
Nem óhajtottam el teológizálni… (bár nem is szeretem ezt a szót, nem a valóságot adja vissza Teo, isten, lógia, tanulmány, tudomány, ismeret. Isten nem tehető górcső alá, vagy mikroszkóp alá. Jobban kedvelem az Isten ismeret megfogalmazást, bizonyára erre gondoltál… azt viszont tartom, hogy bizonyos dolgokat érdemes közelről megvizsgálni úgy hogy annak feltáruljanak a körülményei, mert így nagyobb, több ismeretre tehetünk szert.)
Maradok a névnél, nem óhajtok ezen lovagolni szóval nem azért…

Mi az ami ránk maradt?
Több héber irat, ezeknél ugye nincs gond, mert ott a név.
Maradt ránk, még görög, és latin. (azért ezeket jelölöm, mert akkor ezeken a nyelveken íródott, azaz másolták..)
i.sz. háromszázban kezdték el fordítani az LXX azaz Septuagintát, a fordításokban már a Κύριος (Kü´ri•osz) és θεός (The•osz´) szóval adták vissza az Isten nevét. Szóval Codex Sinaticus, és Codes Alaxandrinus, és Vaticanus-ban már ezek szerepelnek. (Fontos iratok, de, jelenleg mélyebbre kell nyúlni.)

De! azért itt van 300 év azaz még több a Sept-hez képest. (mi itt a jelenben alig 400 év alatt teljesen kitöröltük az Isten nevét.)
Ez azt jelenti, hogy a Septuagitában nem volt ott az Isteni név?1944-ben W.G. Waddel egy ilyen papiruszt terecs felfedezésének során LXXP. Fuad 266) publikált a Journal of Theological Studies-ben (45 évf.) Ezzel kapcsolatban számos tanulmány jelent meg, (kurt Aland, és f.L. Cross) http://www.thoughts.com/letusreason/blog/the-divine-name-in-ancient-greek-versions-164214/ v. http://www.thoughts.com/letusreason/blog/the-septuagint-and-gods-name-yhwh-jhvh-169019/
És még sok dolog, amik nincsenek publikálva interneten…. Szóval nem mondhatjuk, hogy a név maga nem szerepelt. Vagy legalább is azt, hogy jelenlegi ismereteink szerint..
Mondjuk, hozhatnék még sok embert, akik jelen területen szakembernek számítanak, és tanulmányaikat, és azok kritikai kiadását…. pl. Paul Kahle… és mások… sosem érnék a végére.
A papirusz darabkák alapján reprodukáltak némi írásszöveget amiből még többet lehet megtudni..
Ezen papirusz (LXXP. Fuad 266) Mózes ötödik könyvének egy része, amiben a Septuaginta fordításban kavadratikus héber betűkkel írták az isteni nevet tetrargrammával. Mintegy 400 évvel korábban, mint az előbb említett kódexek.

Mikor is keletkezett az LXX?
Mikorról való a fellelt lelet?
Használja-e az Isteni nevet?
Ezek olyan kérdések, amik tisztázásának során a társulattól függetlenül is eljutok egy következtetésre, gondolatra.
(És ilyesmiken nagyon elgondolkodom, egy-két irat megnézése nem adhat kellő alapot egy vélemény megalapozásához. A tudomány ennél jóval többet követel. És megszüli az Exegézist, aminek keretén belül parafrázisban fellelhetőek a szemantikai azonosságok.)
Nah! De eddig csak a dokumentációs résszel foglalkoztam a teljesség igénye nélkül és nem léptem előrébb.

Sokat szoktam gondolkodni ezeken a dolgokon, örömöm lelem nem csak ezek átgondolásában, hanem olykor egy-egy felismerésben is. (számomra felismerések (ZSOLTÁROK 119:97).)
Azt tudom, hogy az arám argumentumot abban az időben nem igazán beszélték… (Gondolok itt arra a részre, mikor megfeszítve Atyjához kiált, és páran azt hiszik, hogy Illést hívja.) Szóval ebből következtetve, és még pár dologból, korábbi időkből is. Az arámi, mint olyan keveseknek volt érthető, ekkor már a hébert beszélték. (Ahhoz viszont ragaszkodtak, ha maguk közt voltak. Olyan szinten, hogy erre egy külön dallamos beszédet is kifejlesztettek, mikor az írásokat idézik, de ez már népi, vallási hagyománnyá vált..)
Azt is tudom, hogy a tekercseket időről-időre átírták, nagyon szigorú ellenőrzés mellett. (a korábbit pedig eltemették) egy nagyon hagyománytisztelő népről van tehát szó, amit megfertőztek a talmudi tanok. (Jézus nem egy alkalommal utal is ezekre, mikor úgy fogalmaz; megmondatott ekkor az írásokra utal, mégis a talmudi magyarázatokra mutat rá (megmondták nektek… stb gondolattal.) és világosan elkülöníti, amikor azt mondja; megvan írva.. ekkor határozottan a Biblia szavára és hitelességére utal.

Igen, az írástudók, már az isteni név átiratát használták, vagyis azt, amit gyártottak hozzá ’Adonáj’
Farizeus volt Jézus? Világos, hogy nem.
Miért olvasta volna, tehát úgy ahogy akkor volt szokás?
Jézus nem egyszer szó szerint idézi a Bibliát.
(Máté 4:10) hivatkozik Mózes által leírtakra.
HKB
Deu 5:9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok,
UVF
5Mózes 5:9) 9 Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra, mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el, . . .

Egyszerűen gondolkodom;
Vajon Jézus nem szó szerint idézte? Ill. hivatkozott arra?
Mivel maga nem tartozott a tévtanírások hirdetői közé, bizonyára nem esett nehezére az Isteni nevet az őt illető helyre tenni, és használni.

Miért tett volna másként? Mikor maga Isten jelenti ki még Mózesnál.. (ezen a néven említsetek.) Exo 3:15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségrõl nemzetségre.

És itt a lényeg, hogy kinek mi a fontos? Lelkiismeret. (természetesen fél kérdés, hogy mondandóm folytatni tudjam.)
Számomra fontos, és amikor Istenhez szólók (imádkozom) Úgy teszem, ahogy Jézus is mutatta;
Mat 6:9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Kicsit lebontom, hogy érthető legyen nézetem. (( Közben nézem Indu utóbbi sorait, szóval ahhoz is kapcsolva. ))
Kezdi egy bensőséges megszólítással.
Igen, Isten a Mindenható, Teremtő, Jóságos, Bölcs, könyörületes… sok-sok jelző, köztük az Atya egy igen erős, szoros lelki viszonyra utal. ’az imát elmondó, nyíltan vállalja Atyját, és magát fiúnak, gyermeknek tartja.’ Én is így, vagy ehhez hasonlóan kezdem, mikor milyen a lelki hangulatom, és indulatom; és mire van szükségem.
Kifejezi, hogy akit ilyen mód megnevezett az a menyekben van, azaz mindenek felett,
szenteltessék meg a neved (A szent szóról, és fogalomról azt hiszem felesleges hosszabban beszélnem, a világon mindenhol egyformán gondolják; makulátlanul tiszta, és annak helyénvaló kezelése az imádatban.) a Te neved. Bár itt nem hangzik el maga a név. Viszont, korábban annál többször. (nem véletlen, hogy Isten káromlóként megfeszítik. Ezsd 6.11 hagyományaik alapján.)
Miért emeli ki Jézus az Isten nevét? Gondolkodásomban az egyetemleges vita központja nem mi vagyunk. Azaz nem rólunk szól. Természetesen érintve vagyunk, és tudnunk kell, hogy még miről van szó. Világos tehát, hogy az angyalok miatt, akik nem mindentudóak, és mindenhatóak, bár nagyhatalommal és intelligenciával rendelkeznek.
Használni érdemes az Isten nevét. Egyrészt tudatom a szellem világ ezen személyeivel, hogy kit nevezek Atyámnak (az angyalok örülnek, habár nem az ő örömükért teszem.)
van egy nyomósabb érvem. Sátán! (és ne tessék meglepődni! nem hozzá címzem. )Ez a rész neki szól. Az én Atyám, aki Istenem (Indunak, Éli, kitérek rá.) valós személy, Jehova (ahogy az a magyarban meghonosult.) Tudja meg tehát, hogy minden szavam a mennyei Atyához szól. Egyetlen imában is tehetek bizonyságot úgy, hogy nincs körülöttem ember, mert ennek a bukottnak, és követőinek mutatom meg, hogy az élet bár ilyen nyomorúságos, és olykor szélsőségesen tűrhetetlen, mégis reménységem van Istenben. (harcos jellemű ember lévén, még ekkor is odavágom neki. A testemen, és a világon uralkodhat időlegesen, de a szellemem felet nem.)

Elohim, a héberben egy közfőnév jellegű mutató szó. Általában a legfőbb lényre utal, magára Istenre. Bár mint fejedelmi többest jelöl, a héberben nem ritka, ha más hamis istenségre is használják. Pl. Bír 16.23-ban Dágon istenére, vagy akár 1Móz 42:30 Egyiptom urának (’adhó-né’) fejedelmi többesei.
A Jehova név, a héber havah, igéből, mint műveltető ige, előidézi, hogy legyen, származik.
A nevet már Ádám idejében is használták, habár nem feltétlen őszinte tisztelettel. Tudták, hogy ez a neve. Tették anélkül, hogy értelmét kutatták volna. (1Móz 4:6)
Mózesnál, Isten feltárja a név jelentését is. Ami a Teremtő tulajdonságára utal, (2Móz 3:14)
Mint megmentő, harcos, könyörületes, féltékeny, szerető, v. vezető…. (2Móz 15:1 – Isten tulajdonságairól énekelnek… 15:3)
Ekkor (mikor Mózes által feltárta) értették meg, és érthetjük mi is. (aztán úgy gondolták, hogy annyi tulajdonságot nem lehet egyetlen fogalom alá betuszkolni, és kapóra jött az Isten nevét hiába… azaz káromlás céljából, feleslegesen, vagy esküdözés… [Jézus is beszélt erről, mikor azt mondja az igen, legyen igen, és a nem, pedig nem. Felesleges esküdözni.] és elkezdték később az Adonáj olvasatot használni, és magával a névvel annyit mertek tenni, hogy az újabbkeletű héber irásban felpontozták az új fogalomhoz megfelelően, és legyártották hozzá, a ’haja’, ’hove’, Jihje’ volt, van lesz. Igealakok együttest, olvasatát JHVH.

A mondat szerkezet, és tartalma határozza meg, hogy mikor, kire utal. (önmagában azonban, nem jelöli pontosan Istent.)
Jézus esetében, mikor halál tusájában felkiált. Sokakban felmerül, hogy miért nem az Isteni nevet használja? És jogos a kérdés, ha az olyan fontos.
Szerintem azért, mert még ekkor is leckét adott, és tanított. Mivel az írásokból idézet ekkor is. Dávid zsoltárából, ami így kezdődik; Zsolt 22 rész kezdése.
’Miért vagy távol megmentésemtől’
(Zsoltárok 26:9) 9 Ne vedd el lelkemet a bűnösökkel, Életemet a vérbűnös emberekkel,
(Héberek 5:7) 7 Testének napjaiban Krisztus könyörgésekkel és kérésekkel, erős kiáltásokkal és könnyekkel járult Ahhoz, aki képes kimenteni őt a halálból, és kedvező meghallgatásra talált istenfélelméért.
Még mindig azon van, hogy feltárja, és utolsó szavaival is értésünkre adja, hogy Ki az akitől várható a megmentés, ki az aki törődik velünk, mégha úgy is érezzük, mintha elhagyott volna..

Röviden; (Sosem tudok röviden… ) Világos, hogy egy gyermek azt mondja apjának; Édesapám! Vagy más bensőséges megszólítás. Viszont, mikor apjáról beszél, akkor mondja; Apám, aki Lajos… Apámhoz szólók, aki…
Hogy félreértés nélkül világos legyen mindenki számára, ki kinek a fia, és ki az Atya.

Igen, tudom… Vallásos körökben azt mondjuk; Isten, így nagybetűvel, mint főnév, és mint olyan névhelyettesítő főnév. És mindenki előtt világos, hogy kiről van szó. És úgy is van rendjén, hogy a megszólítás mindig szerető kedves bensőséges őszinte viszonyunkat tárja fel.
Szóval nincs az ellen senkinek kifogása, még J.T. sem ha úgy kezdődik egy ima. (Mi több ők maguk is így kezdik…)

Én szomorúan nézem, hogy Isten neve eltűnik a világból.
Ki mondja meg kiről beszélünk?
Hogyan adom meg a tiszteletet, az imádatot, ha elfelejtem az egyedüli nevet, amit Ő maga adott magának, hogy ezen a néven tiszteljük.
Mert a vége az lesz, (2Mózes 5:2) 2 A fáraó azonban így felelt: „Ki az a Jehova, hogy hallgassak a szavára. . .
Egyrészt nem ismerte, másrészt magát tartotta istennek.

(nem büszkélkedésből, sok, korai iratot van alkalmam megtekinteni, megnézni, és látom… )
Jézus küldetése első sorban nem az volt, hogy csak erre helyezze a hangsúlyt. Szóval én sem óhajtom ezt senkibe súlykolni…
Több dolgot is tett. Helyre állított téves tanokat, és a gondolatokat a helyes írányba terelte. majd megmutatta, hogy milyen lesz az Ő Királysága, és nem utolsó sorban meghalt, mint váltság a bűnökért.

Feladata a megváltás volt. (és itt elkalandozok, kicsit, hogy Isten előre tudta, hogy az ember bűnbe fog esni? Gondolok itt előző egyik hsz-ra. Ha ez így lenne, akkor Isten maga alkotta a gonoszt, és nem tett semmit, hogy elkerülje. És itt már Jakab sorai tombolnak a fejemben…
Jas 1:13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, õ maga pedig senkit sem kísért.
Még csak, mint passzív közreműködője sem lehet, mert ebben az esetben Ő maga lenne a gonosz.

Viszont, van egy másik gondolatom, amiben azt gondolom, hogy Isten mindent jónak teremtet, és nem volt kíváncsi arra, hogy mi lesz a jövőben.
És ez még illik is hozzá.
Miért?
Mert nem turkál a teremtmények életében, ha arra nem kérik fel, vagy oka nincs. Mint egy nagyon jó barát, aki tiszteletben tartja táskánkat, nem nyúl abba, míg fel nem hatalmazzuk arra. (Ádám tettét, és kérését is tiszteletben tartotta, ha nem kellek, hát menj! De annak halál a vége. ) Természetesen, mikor az ember eltért, és Isten ellen szegült, ekkor ellensége lett. És mint ilyen joggal néz annak jövőjébe.) Ekkor születik a megváltás gondolata, akitől pedig az ötlet van, és a kivitelezés maga Isten. ((Márk 10:18) 18 Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.) aki pedig felvállalja a szerepet Jézus. Ő az egyetlen, akinek a sorsa eleve elrendelt, a kezdettől (az ember bűnbeesésének kezdetétől.) És ahogy Indu is említi, olyan nevet kapott ezt követően, és olyan felmagasztalásban volt része, hogy nevére minden térd meghajlik.Isten mindent Fiának adott, egyet kivéve. Az Ima meghallgatásának jogát. Ezt a jogot megtartotta magának, hogy tudassa velünk, szavaink nem lényegtelenek számára.Ehhez képest, elfelejtjük, és szándékosan nem használjuk annak a nevét, akinek mindent köszönhetünk.

Hozzá teszem, nem abban kell kimerülnie az Isten iránti imádatnak, hogy folyton a nevét hajtogatjuk.. Viszont kellő helyen, megfelelő tisztelettel, illik arról megemlékezni.
A Biblia arra hivatott, hogy felkeltse és fenntartsa az emberekben a hitet, és tudassa, hogy mi miért van, és kiben van a megváltásunk és ki által. Ezért aztán nem győzi hangsúlyozni annak lényegi szerepét, és az igaz Isten nevét.

Sokan mondogatják, Jehova, Jehova… és nincs mögötte semmi. A kimondot szónak akkor van hatalma, és akkor éri el célját, ha az öszinte, és hitből fakad. Ekkor nyilik meg az út, maga Jézus, aki Atyjának akarata szerint tud, és fog is tenni azokért akik;
Psa 99:6 Mózes és Áron az ő papjaival, és Sámuel az õ nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá õket.
Rom 10:12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik õt segítségül hívják.

Elnézést a hosszabb szövegért. Időnként elszalad velem az a bizony ló
És ugyancsak, elnézést, hogy most az Isteni névvel foglalkoztam, csak azon akadtunk fenn, hogy szerepelt-e vagy sem… stb. és van-e értelme, és hogyan.

Csak rész dolgokat van módunk egymással tudatni, mert mégis csak egy fórum, és komplexebb kivitelben komolyabb tanulmányokat kéne összehozni ahhoz, egy-egy kérdésben nézetünket kicsit szélesebben tudjuk feltárni.

Amikor imádkozni tanítja őket, akkor nem a szövegben van a fő hangsúly, hanem a belső indíttatásban, és a célszemély hozzánk való viszonyában.
A minta ima egyfajta váz. Ez szerepeljen a mondandók közt.
1 mit a legfontosabb? Isen.
2. Mi a legfőbb vágyunk? Az ő uralkodása
3. Hogyan? Az egész világegyetemre vonatkozóan, a menny és föld.
4. táplálék? Szellemi szükséglet. (Boldogok akik felismerik lelki szegénységüket, mert ővék a mennyek országa.)
5. A bűneik megbocsájtása? Amiként Ő (Isten) megbocsájt, alkalmazzuk mi magunk is egymához való viszonyunkban. És olyan készséggel ahogyan Isten teszi. Valamint úgy ahogy Ő. Isten amikor megbocsájt, egyben el is felejti.
6. örizzen meg a gonosztól? (jézus azt mondta; ’Simon! Simon! Kikért titteket a Sátán…’ Egy másik alkalommal pedig azt, ’Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem őrizd meg őket a gonosztól’) A védelmet kérni kell.
7. mert Övé az ország és a hatalom a dicsőség, az imádat jogos célszemélye. Ezzel elismerve, hogy ki a Szuverén Úr, és kihez vagyunk lojálisak.

Ezek a fő szempontok. De, ahogy egy másik alakalommal beszéltem az indulatról, fontos része az imához az is.

Mivel az ima Istenhez szól, természetes, hogy bensőséges hangulatban tesszük. Vagy elkeseredve, olykor nem átlátva a világ rostáján, Akár felkiáltásokkal. Istenem! Mire vársz még? (türelmetlen gyermek nem gondolja át.)

Természetesen semmi nem zárja ki, hogy Istent, több címmel illessük, Mózes a nyitó sorokban azt mondja Elohim, Csak ezt követően hozza szóba Isten nevét. Mások más címekkel illetik, de itt a szövegkörnyezet világosan utal a címzett személyre.

Ahogy előbb is mondtam másik hsz-ben nincs kifogásom, fenntartásom az Isten megszólításával. Én max annyit teszek, hogy ezekhez a bensőséges megszólításokhoz hozzá teszem minden kétséget kizáróan, hogy valójában ki az én Atyám….

Azon kívül felfigyeltem itt pár dologra amit megemlítesz.
Igen, a bibliában nem szokatlan, hogy egy-egy személynek, helynek stb.. többféle megemlítése van.
Talán kifejthetnéd, hogy mi alapján Hoztad összefüggésbe Jézus és Mihályt?!
Ha időd engedi, örülnék meglátásod közlésének.

Lucius!
A Septuaginta(LXX) csak az Ószövetség+ apokrifok. Héberről görögre átfordítva Alexandriai zsidó írástudók által Kr.e.
Mondtam, hogy ezzel nincs gond.
Én az Újszövetségről beszéltem.

Értelek.
Akkor mégis csak vegyük elő apológia. http://www.apologia.hu/books/nwt.htmloldalt és az abban szereplő dolgot, és ebből az 1. „Jehova” Isten bekezdés. (ezen belül pedig, http://www.apologia.hu/books/nwt-app12.html )
Mivel látom, egyetértesz azzal (amivel részemről nincs gond. Hiszen mind úgy jutunk előrébb, hogy megvizsgálva, egyetértve, magunkévá tesszük. [Amúgy Szalai András a Golgota gyülekezetből…] )

Bizonyára nem olvasta el figyelmesen a bevezetőt, azaz a függelékben szereplő sorokat. Ahol maguk J.T. Vagyis az Őrtorony társulat azt mondja; Helyre állítottuk…[habár hivatkozik arra, mégsem érti, vagy úgy tesz.] (hogy számszerűen hányszor most nem nézek utána.)

És ezen van a lényeg, hamisítás, vagy revideálás?
Mik azok, amiket tudunk, rendelkezésünkre állnak?

Kezdő gondolatként egy fél kérdés; nevezetjük-e Károli G. Hamisítónak? Mert asszonyi-állatot fordít? Vagy, mert a balgát (mint tudatlan) bolondnak adja vissza. És más dolgok miatt, ami korára jellemző nyelvjárás, [ a fenyítést, mint egyértelmű verésnek érti] és gondolkodást tükrözik vissza. Szerintem semmiként sem.
Főleg ha belegondolok, hogy nem volt annyi irata a rendelkezésére amennyi szükséges, és nem volt akkora rálátása (mi itt a jelenben azért mi mégis csak pc-vel dolgozgatunk, és kb 5p alatt megtalálható, ami szükséges. És a zsebemben hordhatok több tucat könyvet, anélkül, hogy lehúzná a zsebem. és számtalan tanulmányok….)
Amúgy pedig nagyszerűen adta vissza az Írások lényegét, (szóval nem félreérteni, nem kritika volt. ) amikor a különböző fogalmakat a magyar nyelvbe adaptálta. Vagy nevezhetjük-e hamisnak azon kiadványokat, amikben már a héber iratokból is eltűnt az isteni név? Nem nevezzük annak, hanem komolyan megvizsgáljuk a miérteket.

Bárki, aki kinyitja UVF és az érintett függeléket elolvassa, magától a kiadóktól halja;(Persze a következő 2.sz. függelékben, amit valamiért nem olvasott el a figyelmes kritika megfogalmazója.)
„Itt következik annak a 237 helynek a listája, ahol a „Jehova” nevet visszaállítottuk”
Nyilván, és nyíltan mondja; helyre állítottuk. Indoklásként megjelöli a forrást, hogy mi alapján gondolták úgy NW, 1565., 1566. o. [/u](mindezek pedig csak a felszin, minden egyes helyen jól megfontolt és átgondolt döntésük van.)[u]Annak elkerülése érdekében, hogy átlépjük a fordítói korlátokat, s már az értelmezés területére tévedjünk, a legnagyobb gonddal fordítottuk az isteni nevet a Keresztény Görög Iratokban, s mindig gondosan figyelembe vettük a Héber Iratokat mint hátteret. A segítségül felhasznált héber fordítások közül kerestünk olyanokat, amelyek alátámasztásul szolgálnak. Mind a 237 esetben, melyben visszaállítottuk Jehova nevét a fordításunk főszövegében, e héber fordítások közül egy vagy több is alátámasztásul szolgált.
(lehet, nekem vannak fogalmi zavaraim a hamisítással kapcsolatban. Számomra a hamisítás, titokban elvégzett másolás, módosítás.. Én viszont azt látom, hogy van egy fordítási változat, aminek eltérését nyíltan felvállalják, és pontosan megjelölik annak alapját. Persze a nyíltan elvégzett hazugság is hazugság… Viszont akinek esze van, és érdekli akkor hamarabb át lát a leplen, mint ahogy az lehullana.)
Habár értelek, hogy minden fordításnak, egyformának, egyöntetűnek kéne lennie.

Ők maguk mondják, hogy mi alapján. A héber iratok alapján….
Ahogy én is hoztam előző hsz- mikor Jézus idézi Mózes sorait; Miért hagyta volna el a név jelentését, vagy kimondását? Ha egyszer szó szerint idéz, világos, hogy kimondta, kimondhatta az Isteni nevet.

Pusztán logikailag;
A görög iratok a héber iratok kiegészítése, folytatása. Bár mi külön kezeljük Jézus szerepe és a történelem, vallás, hit fordulópontja miatt. Ettől még a Biblia szerves része marad a görög iratok.
Szóval nem egy önkényes betoldásról van szó, hanem megalapozott átgondolt, és megfontolt logikailag jól követhető Revideálásról.

Az előzőekben elmondtam, hogy a héber iratokban, és a görög Septuagintában is fellelhető az isteni név. W.T. Kiadói elismerik, hogy az általunk ismert úsz. Iratokban a jelenések könyvét leszámolva nem lelhető fel, nem található meg az Isteni név. A jelenésekben, is mint szó részlet, jah, v. Hallelujah alakokban.
Mi történt, hogy az általunk ismert Újszövetségi görög iratokban mégsem szerepel?

Pár dolgot mintha nem vennénk figyelembe, mint azt, hogy ezen iratok, amik rendelkezéseinkre állnak (világ öröksége, múzeumokban fellelhető korai iratok.) mind másolat.
A korai gyülekezetek úgy növekedtek, mint gomba az eső után, sokasultak… olyan méreteket öltöttek, hogy még Róma is behódolt ez előtt az új vallási nézet előtt, mert már nem győzte irtani őket.
Szóval szaporodtak a másolatok is. És a logika arra enged következtetni, hogy ezek nem betekintő példányok voltak, hanem mindennapos használati tárgyak, mint ahogy mi egyben használjuk az egész Bibliát. Már Pál idejében is így kezelték a héber és görög iratokat.
2Ti 4:13 A felsőruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképen a hártyákat.
(nekem nem egy olyan bibliám van amit rongyosra lapoztam már, nem dobom ki, mert sok dolgot megjelöltem, és mindig szerzek újat.)

Abban az időben kézről-kézre adva másolták. A másolók pedig igyekeztek azokat úgy másolni, ahogy tudásuk és képzetségük engedte.
Itt van pl. Máté evangéliuma. Jelenleg görög másolatok léteznek, viszont van egy közbevető információnk magától Jeromostól, aki a Vulgatába fordította az írásokat. Ő azt mondja, hogy Máté, azaz Lévi aki vámszedőből lett apostol elsőnek írta meg héberül a Krisztusról szóló evangéliumát, Judeában.
Bennem pedig felmerül, ha Máté héberül írta, akkor mit írhatott azokra a helyekre, ahol erős ok van az Isteni név helyreállítására? Bizonyára héberül a héber Isteni nevet írta oda. Nincs tárgyi bizonyíték, mégis a közbevető információ nagy támpontot ad.

Mint ahogy nem egy esetben, ahol az kimondottan szóba kerül.
Pl. (2Tesszalonika 2:2) 2 ne tántorodjatok el egyhamar a józan eszetektől, és ne is engedjétek, hogy felzaklasson titeket valamilyen ihletett kijelentés, szóbeli üzenet vagy levél, amely állítólag tőlünk származik, miszerint Jehova napja itt van.
A héber iratokra alapozva azzal összhangba hozva
(Ézsaiás 13:6) 6 Jajgassatok, mert közel van Jehova napja!. . .
(Sofóniás 1:14) 14 Jehova nagy napja közel van.. . .
Vagyis összhangba hozták a korábbi kijelentésekkel és annak tartalmával, valamint az abban használt névvel.
Ez hazugság lenne? Vagy hamisítás? A héber és görög iratok fontos részei egymásnak, és kijelentéseikben azonosnak kell lenniük.
Origenész is arról beszél, hogy megtalálható az Isteni név, de nem a mai (azaz akkori) betű alakokkal, hanem a korábbi betűformákkal.

Én nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a jövendölést, próféciát, sem ami a hitehagyást vetíti előre Máté 13:24-30; Csel 20:29,30; Kialakul egy helyzet, amikor az ’egyszerű’ olvasónak fel sem tűnik a változtatás, a változás. Mivel nincs mihez viszonyítania. Valamint fel sem merül benne a kérdés, hogy talán össze kéne hasonlítania a szöveget, korábbi szövegekkel, fordításokkal.
Szerintem ez történt az első századokban is, sokan nem tartották érdemesnek a héber nyelvvel bíbelődni, és az Isteni nevet átvenni. Talán úgy gondolták, mint napjaikban is. ’jól tudja mindenki, hogy ki az Isten.’ Valamint a görögben is van erre szó, és azt alkalmazták. Bár időnként még összevont alakokban fel-feltűnik, vagy ha tudósok kikeresik, fellelik, feltárják, felhozzák. Egyszerűen elszáll az emberek füle mellett.

W.T. társulat pedig úgy gondolja, hogy a név visszaállítása az úsz-ban nagymértékben előmozdítja az ihletett Biblia résznek tisztább, világosabb megértését.
És itt bizonyára eltérek sokak nézetétől, véleményétől. Én nem azt nézem, hogy ki mondja, hanem azt, hogy mit. És azt, hogy amit mond, rendelkezik-e kellő alappal?
Ezért aztán megnézek Katolikus, Református, és más egyházak, gyülekezetek írásait és annak értelmi mondanivalóját vizsgálom.

Pl Pál a Rómabeliekhez intézet leveléből. Ma azt olvassuk „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” Róm 10:13.
Joggal merül fel a kérdés. Kit!? Kinek a nevét? Mivel a Bibliában Jézust gyakran „úrnak szólítják”, és az írásszöveg konkrétan ezt mondja: „higgy az Úr jézus krisztusban és idvezülsz”
Miről beszél tehát Pál? Jézusról? Csel 16:31.
Míg a Rómabeliekhez írt soraiban Pál a Jóel 2:32, idézi, és logikus, hogy itt a héberben használatos Isteni névre gondol, és annak illendő szerepelnie, hogy érthető legyen.
Míg a Csel 16:31-ben pedig valóban Jézusról beszél.
A mai fordításokban viszont azt olvassuk mindkét helyen, hogy Úr.

Én kevésbé látom alaptalannak a helyre állításokat, és nem tekintem hamisításnak mivel visszaigazolhatóak korábbi szövegekből…És bár nem maradt ránk olyan irat amiben szerepel az Isteni név, mégis nem egy korai író más munkáikban utalnak arra, hogy az Isteni nevet használták…
Károlinak is volt erre törekvése, ( http://w3.hdsnet.hu/lucius/bib-1.jpg ) pedig J.T. ekkor még sehol sem voltak.

És amikor szóba kerül UVF – kontra más fordítások. A kérdés az, hogy egy J.T. Látunk, vagy magát az írást? Tudunk-e függetlenül, tárgyilagosan úgy állást foglalni hitünkben, hogy hitünk sértetlen maradjon, és lelki épségünk se sérüljön. Mégis az igazágnak, vagy a lehetőségeknek utat engedjünk.

Nincs, olyan írat (korai szövegek) jelenleg amik tartalmazzák az Isteni nevet. Igen, így van.
Van viszont közbevetőleges másodrendű utalások, kijelentések azokból az időkből, amik engednek erre következtetni, és szövegösszefüggésben, mint a Biblia egysége mivolta sem szab annak gátat, hogy ez másként van.
Egyszerűen nem zárható ki.

Van viszont vallási meggyőződés, amiket én tiszteletben tartok minden embernek joga van ahhoz, és ha már Isten tiszteletben tartja az embert, balgaság lenne tőlem, ha másként tennék.

--

Kedves Fony, pont tegnap gondoltam rád, hogy az ilyen értelmetlenné váló vitában milyen buzgón nem veszel részt, remélem jól vagy, áldott ünnepet neked és a családodnak.