Literaty írta:
Kedves Lucius!
....
Személyes kérdésem lenne:
Kedves Lucius!
Tudod, hogy van örök életed és minden bűnöd bocsánatot nyert?
Van üdvbizonyosságod?
Megtisztultál Krisztus vére által egyszer és mindenkorra?
Ez a legfontosabb kérdés, mert el teologizál az ember, de ez még nem ment meg. A te személyes életeddel mi van, Ki neked Jézus krisztus és az Ő áldozata? Nem teológiailag kérdem, hanem személyes alapra helyezve.
Kitérek a személyes kérdésekre előbb;
Igen, tudom, hogy lehetséges az örök élet. Ebben reménykedem, hogy talán azok közt számláltatok, akik sosem halnak meg.
Hiszem, hogy a bűneinket, így aztán az enyémet is, Isten hajlandó elfelejteni, átnézni azokon. Ergo megbocsájtja, Jézusra tekintve.
Üdvbizonyság?
Sokan sokféleként használják. Ha pontosítod, erre is kitérek.
Megtisztulni, szellemileg lehetséges, a Krisztus vére által. A test még rabságban van. Mivel a test a bűn fogságában van a szellem olykor megbukik.
A Bibliában a „hústest” néha a tökéletlen embert képviseli mint a lázadó Ádám bűnös leszármazottját (Efézus 2:3; Zsoltárok 51:7; Róma 5:12). Ádámtól kapott örökségünk szülte ’a hústest gyengeségét’ (Róma 6:19). És Pál így figyelmeztetett: „az elmének a hústestre való irányítása halált jelent” (Róma 8:6). „Az elmének a hústestre való irányítása” azt jelenti, hogy az embert a bukott hústest kívánságai irányítják és hajtják (1János 2:16). Ha tehát megpróbálunk Isten kedvében járni, állandó küzdelem áll fenn a szellemiségünk és bűnös természetünk között, amely könyörtelenül nyomást gyakorol ránk, hogy „a hústest cselekedeteit” vigyük véghez (Galácia 5:17–23; 1Péter 2:11). Pál, miután beszélt erről a benne zajló, fájdalmas összeütközésről, felkiáltott: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve e halálnak?” (Róma 7:24). Vajon Pál a kísértés védtelen áldozata volt? A Biblia határozottan nemmel felel erre a kérdésre.
Ha egyszer megtisztultam, balgaság és beképzeltség lenne azt mondanom, hogy mindenkorra. Lehet (bár nem szeretném) még ma, v. holnap teszek valamit amivel elveszíthetem ezt a státuszom. Amíg élek, nem mondhatom; Nah! Kész! Révbe értem… naponta meg kell őrizni, és folyamatosan tenni, hogy a megváltás értéke valós maradhasson számomra.
(Azért írtam így körbe, mert egy sima igen, nem, jelen esetben nem fejezi ki azt amiben hiszek.) Hiszem, hogy a váltság felszabadítja az embert egyszer s mindenkorra. (ha meg tudja ezt őrizni.)
--------
Aztán;
Nem óhajtottam el teológizálni…
(bár nem is szeretem ezt a szót, nem a valóságot adja vissza Teo, isten, lógia, tanulmány, tudomány, ismeret. Isten nem tehető górcső alá, vagy mikroszkóp alá. Jobban kedvelem az Isten ismeret megfogalmazást, bizonyára erre gondoltál… azt viszont tartom, hogy bizonyos dolgokat érdemes közelről megvizsgálni úgy hogy annak feltáruljanak a körülményei, mert így nagyobb, több ismeretre tehetünk szert.)
Maradok a névnél, nem óhajtok ezen lovagolni szóval nem azért…
Mi az ami ránk maradt?
Több héber irat, ezeknél ugye nincs gond, mert ott a név.
Maradt ránk, még görög, és latin. (azért ezeket jelölöm, mert akkor ezeken a nyelveken íródott, azaz másolták..)
i.sz. háromszázban kezdték el fordítani az LXX azaz Septuagintát, a fordításokban már a Κύριος (Kü´ri•osz) és θεός (The•osz´) szóval adták vissza az Isten nevét. Szóval Codex Sinaticus, és Codes Alaxandrinus, és Vaticanus-ban már ezek szerepelnek. (Fontos iratok, de, jelenleg mélyebbre kell nyúlni.)
De! azért itt van 300 év azaz még több a Sept-hez képest. (mi itt a jelenben alig 400 év alatt teljesen kitöröltük az Isten nevét.)
Ez azt jelenti, hogy a Septuagitában nem volt ott az Isteni név?1944-ben W.G. Waddel egy ilyen papiruszt terecs felfedezésének során LXXP. Fuad 266) publikált a Journal of Theological Studies-ben (45 évf.) Ezzel kapcsolatban számos tanulmány jelent meg, (kurt Aland, és f.L. Cross)
http://www.thoughts.com/letusreason/blog/the-divine-name-in-ancient-greek-versions-164214/ v.
http://www.thoughts.com/letusreason/blog/the-septuagint-and-gods-name-yhwh-jhvh-169019/
És még sok dolog, amik nincsenek publikálva interneten…. Szóval nem mondhatjuk, hogy a név maga nem szerepelt. Vagy legalább is azt, hogy jelenlegi ismereteink szerint..
Mondjuk, hozhatnék még sok embert, akik jelen területen szakembernek számítanak, és tanulmányaikat, és azok kritikai kiadását…. pl. Paul Kahle… és mások… sosem érnék a végére.
A papirusz darabkák alapján reprodukáltak némi írásszöveget amiből még többet lehet megtudni..
Ezen papirusz (LXXP. Fuad 266) Mózes ötödik könyvének egy része, amiben a
Septuaginta fordításban kavadratikus héber betűkkel írták az isteni nevet tetrargrammával. Mintegy 400 évvel korábban, mint az előbb említett kódexek.
Mikor is keletkezett az LXX?
Mikorról való a fellelt lelet?
Használja-e az Isteni nevet?
Ezek olyan kérdések, amik tisztázásának során a társulattól függetlenül is eljutok egy következtetésre, gondolatra.
(És ilyesmiken nagyon elgondolkodom, egy-két irat megnézése nem adhat kellő alapot egy vélemény megalapozásához. A tudomány ennél jóval többet követel. És megszüli az Exegézist, aminek keretén belül parafrázisban fellelhetőek a szemantikai azonosságok.)
Nah! De eddig csak a dokumentációs résszel foglalkoztam a teljesség igénye nélkül és nem léptem előrébb.
Sokat szoktam gondolkodni ezeken a dolgokon, örömöm lelem nem csak ezek átgondolásában, hanem olykor egy-egy felismerésben is. (számomra felismerések (ZSOLTÁROK 119:97).)
Azt tudom, hogy az arám argumentumot abban az időben nem igazán beszélték… (Gondolok itt arra a részre, mikor megfeszítve Atyjához kiált, és páran azt hiszik, hogy Illést hívja.) Szóval ebből következtetve, és még pár dologból, korábbi időkből is. Az arámi, mint olyan keveseknek volt érthető, ekkor már a hébert beszélték. (Ahhoz viszont ragaszkodtak, ha maguk közt voltak. Olyan szinten, hogy erre egy külön dallamos beszédet is kifejlesztettek, mikor az írásokat idézik, de ez már népi, vallási hagyománnyá vált..)
Azt is tudom, hogy a tekercseket időről-időre átírták, nagyon szigorú ellenőrzés mellett. (a korábbit pedig eltemették) egy nagyon hagyománytisztelő népről van tehát szó, amit megfertőztek a talmudi tanok. (Jézus nem egy alkalommal utal is ezekre, mikor úgy fogalmaz; megmondatott ekkor az írásokra utal, mégis a talmudi magyarázatokra mutat rá (megmondták nektek… stb gondolattal.) és világosan elkülöníti, amikor azt mondja; megvan írva.. ekkor határozottan a Biblia szavára és hitelességére utal.
Igen, az írástudók, már az isteni név átiratát használták, vagyis azt, amit gyártottak hozzá ’Adonáj’
Farizeus volt Jézus? Világos, hogy nem.
Miért olvasta volna, tehát úgy ahogy akkor volt szokás?
Jézus nem egyszer szó szerint idézi a Bibliát.
(Máté 4:10) hivatkozik Mózes által leírtakra.
HKB
Deu 5:9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok,
UVF
5Mózes 5:9) 9 Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra, mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el, . . .
Egyszerűen gondolkodom;
Vajon Jézus nem szó szerint idézte? Ill. hivatkozott arra?
Mivel maga nem tartozott a tévtanírások hirdetői közé, bizonyára nem esett nehezére az Isteni nevet az őt illető helyre tenni, és használni.
Miért tett volna másként? Mikor maga Isten jelenti ki még Mózesnál.. (ezen a néven említsetek.) Exo 3:15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségrõl nemzetségre.
És itt a lényeg, hogy kinek mi a fontos? Lelkiismeret.
(természetesen fél kérdés, hogy mondandóm folytatni tudjam.)
Számomra fontos, és amikor Istenhez szólók (imádkozom) Úgy teszem, ahogy Jézus is mutatta;
Mat 6:9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Kicsit lebontom, hogy érthető legyen nézetem. ((
Közben nézem Indu utóbbi sorait, szóval ahhoz is kapcsolva. ))
Kezdi egy bensőséges megszólítással.
Igen, Isten a Mindenható, Teremtő, Jóságos, Bölcs, könyörületes… sok-sok jelző,
köztük az Atya egy igen erős, szoros lelki viszonyra utal. ’az imát elmondó, nyíltan vállalja Atyját, és magát fiúnak, gyermeknek tartja.’ Én is így, vagy ehhez hasonlóan kezdem, mikor milyen a lelki hangulatom, és indulatom; és mire van szükségem.
Kifejezi, hogy akit ilyen mód megnevezett az a menyekben van, azaz mindenek felett,
szenteltessék meg a neved (A szent szóról, és fogalomról azt hiszem felesleges hosszabban beszélnem, a világon mindenhol egyformán gondolják; makulátlanul tiszta, és annak helyénvaló kezelése az imádatban.) a Te neved.
Bár itt nem hangzik el maga a név. Viszont, korábban annál többször. (nem véletlen, hogy Isten káromlóként megfeszítik. Ezsd 6.11 hagyományaik alapján.)
Miért emeli ki Jézus az Isten nevét? Gondolkodásomban az egyetemleges vita központja nem mi vagyunk. Azaz nem rólunk szól. Természetesen érintve vagyunk, és tudnunk kell, hogy még miről van szó. Világos tehát, hogy az angyalok miatt, akik nem mindentudóak, és mindenhatóak, bár nagyhatalommal és intelligenciával rendelkeznek.
Használni érdemes az Isten nevét.
Egyrészt tudatom a szellem világ ezen személyeivel, hogy kit nevezek Atyámnak (az angyalok örülnek, habár nem az ő örömükért teszem.)
van egy nyomósabb érvem. Sátán! (és ne tessék meglepődni! nem hozzá címzem.
)
Ez a rész neki szól. Az én Atyám, aki Istenem (
Indunak, Éli, kitérek rá.) valós személy, Jehova (ahogy az a magyarban meghonosult.)
Tudja meg tehát, hogy minden szavam a mennyei Atyához szól. Egyetlen imában is tehetek bizonyságot úgy, hogy nincs körülöttem ember, mert ennek a bukottnak, és követőinek mutatom meg, hogy az élet bár ilyen nyomorúságos, és olykor szélsőségesen tűrhetetlen, mégis reménységem van Istenben. (harcos jellemű ember lévén, még ekkor is odavágom neki. A testemen, és a világon uralkodhat időlegesen, de a szellemem felet nem.)
Elohim, a héberben egy közfőnév jellegű mutató szó. Általában a legfőbb lényre utal, magára Istenre. Bár mint fejedelmi többest jelöl, a héberben nem ritka, ha más hamis istenségre is használják. Pl. Bír 16.23-ban Dágon istenére, vagy akár 1Móz 42:30 Egyiptom urának (’adhó-né’) fejedelmi többesei.
A Jehova név, a héber havah, igéből, mint műveltető ige, előidézi, hogy legyen, származik.
A nevet már Ádám idejében is használták, habár nem feltétlen őszinte tisztelettel. Tudták, hogy ez a neve. Tették anélkül, hogy értelmét kutatták volna. (1Móz 4:6)
Mózesnál, Isten feltárja a név jelentését is.
Ami a Teremtő tulajdonságára utal, (2Móz 3:14)
Mint megmentő, harcos, könyörületes, féltékeny, szerető, v. vezető…. (2Móz 15:1 – Isten tulajdonságairól énekelnek… 15:3)
Ekkor (mikor Mózes által feltárta) értették meg, és érthetjük mi is. (aztán úgy gondolták, hogy annyi tulajdonságot nem lehet egyetlen fogalom alá betuszkolni, és kapóra jött az Isten nevét hiába… azaz káromlás céljából, feleslegesen, vagy esküdözés… [Jézus is beszélt erről, mikor azt mondja az igen, legyen igen, és a nem, pedig nem. Felesleges esküdözni.] és elkezdték később az Adonáj olvasatot használni, és magával a névvel annyit mertek tenni, hogy az újabbkeletű héber irásban felpontozták az új fogalomhoz megfelelően, és legyártották hozzá, a ’haja’, ’hove’, Jihje’ volt, van lesz. Igealakok együttest, olvasatát JHVH.
A mondat szerkezet, és tartalma határozza meg, hogy mikor, kire utal. (önmagában azonban, nem jelöli pontosan Istent.)
Jézus esetében, mikor halál tusájában felkiált. Sokakban felmerül, hogy miért nem az Isteni nevet használja? És jogos a kérdés, ha az olyan fontos.
Szerintem azért, mert még ekkor is leckét adott, és tanított. Mivel az írásokból idézet ekkor is. Dávid zsoltárából, ami így kezdődik; Zsolt 22 rész kezdése.
’Miért vagy távol megmentésemtől’
(Zsoltárok 26:9) 9 Ne vedd el lelkemet a bűnösökkel, Életemet a vérbűnös emberekkel,
(Héberek 5:7) 7 Testének napjaiban Krisztus könyörgésekkel és kérésekkel, erős kiáltásokkal és könnyekkel járult Ahhoz, aki képes kimenteni őt a halálból, és kedvező meghallgatásra talált istenfélelméért.
Még mindig azon van, hogy feltárja, és utolsó szavaival is értésünkre adja, hogy Ki az akitől várható a megmentés, ki az aki törődik velünk, mégha úgy is érezzük, mintha elhagyott volna..
Röviden; (Sosem tudok röviden…
)
Világos, hogy egy gyermek azt mondja apjának; Édesapám! Vagy más bensőséges megszólítás. Viszont, mikor apjáról beszél, akkor mondja; Apám, aki Lajos… Apámhoz szólók, aki…
Hogy félreértés nélkül világos legyen mindenki számára, ki kinek a fia, és ki az Atya.
Igen, tudom… Vallásos körökben azt mondjuk; Isten, így nagybetűvel, mint főnév, és mint olyan névhelyettesítő főnév. És mindenki előtt világos, hogy kiről van szó. És úgy is van rendjén, hogy a megszólítás mindig szerető kedves bensőséges őszinte viszonyunkat tárja fel.
Szóval nincs az ellen senkinek kifogása, még J.T. sem ha úgy kezdődik egy ima. (Mi több ők maguk is így kezdik…)
Én szomorúan nézem, hogy Isten neve eltűnik a világból.
Ki mondja meg kiről beszélünk?
Hogyan adom meg a tiszteletet, az imádatot, ha elfelejtem az egyedüli nevet, amit Ő maga adott magának, hogy ezen a néven tiszteljük.
Mert a vége az lesz, (2Mózes 5:2) 2 A fáraó azonban így felelt: „Ki az a Jehova, hogy hallgassak a szavára. . .
Egyrészt nem ismerte, másrészt magát tartotta istennek.
(nem büszkélkedésből, sok, korai iratot van alkalmam megtekinteni, megnézni, és látom… )
Jézus küldetése első sorban nem az volt, hogy csak erre helyezze a hangsúlyt. Szóval én sem óhajtom ezt senkibe súlykolni…
Több dolgot is tett. Helyre állított téves tanokat, és a gondolatokat a helyes írányba terelte. majd megmutatta, hogy milyen lesz az Ő Királysága, és nem utolsó sorban meghalt, mint váltság a bűnökért.
Feladata a megváltás volt. (és itt elkalandozok, kicsit, hogy Isten előre tudta, hogy az ember bűnbe fog esni?
Gondolok itt előző egyik hsz-ra. Ha ez így lenne, akkor Isten maga alkotta a gonoszt, és nem tett semmit, hogy elkerülje. És itt már Jakab sorai tombolnak a fejemben…
Jas 1:13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, õ maga pedig senkit sem kísért.
Még csak, mint passzív közreműködője sem lehet, mert ebben az esetben Ő maga lenne a gonosz.
Viszont, van egy másik gondolatom, amiben azt gondolom, hogy Isten mindent jónak teremtet, és nem volt kíváncsi arra, hogy mi lesz a jövőben.
És ez még illik is hozzá.
Miért?
Mert nem turkál a teremtmények életében, ha arra nem kérik fel, vagy oka nincs. Mint egy nagyon jó barát, aki tiszteletben tartja táskánkat, nem nyúl abba, míg fel nem hatalmazzuk arra. (Ádám tettét, és kérését is tiszteletben tartotta, ha nem kellek, hát menj! De annak halál a vége. )
Természetesen, mikor az ember eltért, és Isten ellen szegült, ekkor ellensége lett. És mint ilyen joggal néz annak jövőjébe.)
Ekkor születik a megváltás gondolata, akitől pedig az ötlet van, és a kivitelezés maga Isten. ((Márk 10:18) 18 Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.) aki pedig felvállalja a szerepet Jézus. Ő az egyetlen, akinek a sorsa eleve elrendelt, a kezdettől (az ember bűnbeesésének kezdetétől.)
És ahogy Indu is említi, olyan nevet kapott ezt követően, és olyan felmagasztalásban volt része, hogy nevére minden térd meghajlik.Isten mindent Fiának adott, egyet kivéve. Az Ima meghallgatásának jogát. Ezt a jogot megtartotta magának, hogy tudassa velünk, szavaink nem lényegtelenek számára.Ehhez képest, elfelejtjük, és szándékosan nem használjuk annak a nevét, akinek mindent köszönhetünk.
Hozzá teszem, nem abban kell kimerülnie az Isten iránti imádatnak, hogy folyton a nevét hajtogatjuk.. Viszont kellő helyen, megfelelő tisztelettel, illik arról megemlékezni.
A Biblia arra hivatott, hogy felkeltse és fenntartsa az emberekben a hitet, és tudassa, hogy mi miért van, és kiben van a megváltásunk és ki által. Ezért aztán nem győzi hangsúlyozni annak lényegi szerepét, és az igaz Isten nevét.
Sokan mondogatják, Jehova, Jehova… és nincs mögötte semmi. A kimondot szónak akkor van hatalma, és akkor éri el célját, ha az öszinte, és hitből fakad. Ekkor nyilik meg az út, maga Jézus, aki Atyjának akarata szerint tud, és fog is tenni azokért akik;
Psa 99:6 Mózes és Áron az ő papjaival, és Sámuel az õ nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá õket.
Rom 10:12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik õt segítségül hívják.
Elnézést a hosszabb szövegért. Időnként elszalad velem az a bizony ló
És ugyancsak, elnézést, hogy most az Isteni névvel foglalkoztam, csak azon akadtunk fenn, hogy szerepelt-e vagy sem… stb. és van-e értelme, és hogyan.