Kedves Fórumozók!
Azért írok, mert már most tudom, hogy nem fogok tudni elmenni a fórumtalálkozóra.
Áldott, szép, Istenben gazdag együttlétet kívánok nektek!
Gondolkodtam, milyen ajándékot adhatnék nektek, de hát tényleg semmim nincsen. Aztán eszembe jutott, hogy mostanában többször újraolvastam a 91. zsoltárt, ami szerintem a legszebb az összes közül. Ezt a többször elolvasott zsoltárt szeretném tehát küldeni nektek, talán még azzal a kéréssel együtt, hogy ne a kárpit összefércelésével foglalkozzatok.
Szeretettel:
n.
91. zsoltár
Aki a Felséges rejtekében lakik,
a Mindenható árnyékában pihen,
az ezt mondhatja az Úrnak:
Oltalmam és váram,
Istenem, akiben bízom!
Mert ő ment meg téged
a madarász csapdájától,
a pusztító dögvésztől.
tollaival betakar téged,
szárnyai alatt oltalmat találsz,
pajzs és páncél a hűsége.
Nem kell félned a rémségektől éjjel,
sem a suhanó nyíltól nappal,
sem a homályban lopódzó dögvésztől,
sem a délben pusztító ragálytól.
Ha ezren esnek is el melletted,
és tízezren jobbod felől,
téged akkor sem ér el.
A te szemed csak nézi,
és megláthatja a bűnösök bűnhődését.
Ha az Urat tartod oltalmadnak,
a Felségest hajlékodnak,
nem érhet téged baj,
sátradhoz közel sem férhet csapás.
Mert megparancsolja angyalainak,
hogy vigyázzanak rád minden utadon,
kézen fogva vezetnek téged,
hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
Eltaposod az oroszlánt és a viperát,
eltiprod az oroszlánkölyket és a tengeri szörnyet.
Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt,
oltalmazom, mert ismeri nevemet.
Ha kiált hozzám, meghallgatom,
vele leszek a nyomorúságban,
kiragadom onnan és megdicsőítem őt.
Megelégítem hosszú élettel,
gyönyörködhet szabadításomban.
|