Aktív tag |
 |
Csatlakozott: 2006. okt. 28., szombat 11:15 Hozzászólások: 648
|
Eeyore írta: tulip írta: Az egyre redukálás már csak ixtüs a tortán. :) tulip írta: Tegyük fel két vagy több Isten van. Az időtlenség felől nézve ezek statikus létezők. Az ÉLET fogalma felől nézve viszont dinamikus(ak). Mivel az élet állandó változás, fejlődés. A biológia tankönyvek szerint az élet fogalmát ezekkel a jellemzőkkel lehet meghatározni: minden élő -fejlődik -mozog -táplálkozik -szaporodik -kommunikál a környezetével Nyilván nem egyszerre és nem pihenés nélkül; de ha ezek a tevékenységek megszűnnek, az a halál. Tehát, ha Isten az élet, akkor ezek a jellemzők Őrá is vonatkoznak. Nem, mert ez antropomorfizmus. Isten se nem mozog, se nem szaporodik, se nem táplálkozik, se nem fejlődik, se nem kommunikál a környezetével. Nem mozog, mert hova mehetne, mikor ő minden, nem szaporodik, hiszen már mindene meg van, nem táplálkozik, mert mivel is tenné, mikor rajta kívül nincs semmi, nem fejlődik, mert hova is fejlődne, mikor ő tökéletes, nem kommunikál a környezetével, mivel az nincs neki, mivel ő minden. Giordano Bruno: „Így hát a Világegyetem egy, végtelen, mozdulatlan. egy, mondom, az abszolút lehetőség, egy a valóság, egy a forma vagy lélek, egy az anyag vagy test, egy a tárgy, egy a létező, egy a legnagyobb és legjobb, melyet nem lehet felfogni; ennélfogva határolhatatlan és korlátozhatatlan s ennyiben határtalan és korlátlan, következőleg mozdulatlan. Nincs térbeli mozgása, mert nincs semmi rajta kívül, ahova mehetne, hiszen maga minden. Nem keletkezik: mert nincs más lét, amelyet kívánhatna vagy várhatna, hiszen magában foglal minden létet. Nem múlik el, mert nincs más, amivé változnék, hiszen maga minden. Nem csökkenhet és nem gyarapodhatik, hiszen végtelen; ehhez semmit sem lehet hozzáadni, valamint semmit sem lehet belőle elvenni, mert végtelennek nincsenek hányadrészei. Nem mehet át más mineműségbe, mert nincs külső, amelytől [hatást] szenvedhetne és amely rá hatna. Minthogy továbbá a maga létében minden ellentétet egységbe és harmóniába foglal, s nem lehet hajlandósága más és új léthez, vagy más és más módjához a létnek, azért nem változhatik meg valamelyik tulajdonságára nézve, sem pedig nem lehet benne olyan ellentétes vagy különböző valami, ami őt megváltoztatná, mert benne minden összhangban van. Nem anyag, mert sem nem alakított, sem nem alakítható valami; sem nem határolt, sem nem határolható. Nem forma, mert nem formál és alakít mást, hiszen minden; a legnagyobb, egy, egyetemes. Nem mérhető és nem mérték. Nem fogja át magát, mert nem nagyobb magamagánál. Nem foglaltatik magában, mert nem kisebb magamagánál. Nem hasonlítható össze, mert nem más és más, hanem egy és ugyanaz. Minthogy egy és ugyanaz, nincs más-más léte; minthogy nincs más-más léte, nincsenek más-más részei; s minthogy nincsenek más-más részei, nem összetett. Határ, de oly módon, hogy nem határ; forma, de úgy, hogy nem forma; anyag, de úgy, hogy nem anyag; lélek, de úgy, hogy nem lélek: mert különbség nélkül minden s ennélfogva egy. A Világegyetem egy. ”A tankönyvi felsorolás alapján tehát Isten nem is él, de valójában csak Ő él igazán, hisz minden felsorolás szerinti élőnek ő ad esélyt az életre: Őbenne élünk mozgunk és vagyunk, hatalma szavával fenntartja a mindenséget. S ha a környezetével nem is „tartalmával” kommunikál. E kommunikáció fő mondanivalója Jézus Krisztus. (Zsid1,1.) Aki ráadásul azt is bemutatja, milyen is az igazi időbeli élet. Eeyore írta: Őrá ráadásul egyszerre és állandóan. Ebből viszont az következik, hogy bár Isten a minden, a teljesség, mégis állandóan gyarapodik és bonyolódik. Ez így elég elképzelhetetlen, viszont ha ez az élet alapvető törvényszerűsége, akkor ez a törvényszerűség magából Istenből következik. Vagyis Isten, bár az időtlenség felől nézve statikus - ugyanakkor mégis dinamikus létező, és bár Őbenne nincs változás, vagy a változásnak árnyéka, mégis állandóan változik. Persze, mindez a folyamat, amit írok, csakis az időt figyelembe véve értelmezhető. Már maga a folyamat szó is csak az időbeliségben értelmezhető. Az időt kikapcsolva maradna a változatlanság; de mivel Isten a világot mégiscsak temporálisnak teremtette, ezért tehát Őtőle mégsem idegen a dinamizmus, a változás. A filmhasonlatnál maradva. Statisztikus megközelítés: a filmtekercs. Dinamikus megközelítés: a film. Értelmetlen a filmen levő fogalmakat a filmtekercstől megkövetelni. A teremtés maga is csak a filmen időbeli, a filmtekercs felől időtlen. Jézus, a Szentlélek, és az Atya az egész filmet ismerik, így sehova se bonyolódnak. Az számunkra idő alá rekesztett értelmes lények számára van fenntartva, amiket leírtál. Amiben Jézus is részt vállalt. Istentől valóban nem lehet idegen a dinamizmus, hisz itt vagyunk az időben, dinamikában. Eeyore írta: tulip írta: Vegyük hát az uniójukat. Máris csak egy Isten van. 2=1, ellentmondás, tehát eleve legfeljebb egy van. Tegyük fel egy sincs. Létezik-e valami? Nem. Az ellentmondás, mert akkor a semmi létezik, vagyis létezik a nem létezés, ami lehetetlen. (Nevetséges, de egy mondattal elintézhető a filozófia alapkérdése, hogy miért van inkább a valami, mint a semmi.) Tehát van valami. Bármi legyen, nevezzük Istennek. 0=1 ellentmondás. Vagyis létezik egy Isten, aki mindent magában foglal. (Mivel korlátlan, így persze minden benne van, ami egyáltalán lehetséges. Magyarán, ami lehetséges, az van is.) Minden Őbenne áll fenn. Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Tetszett a Teljességnek, hogy benne lakjon. Őbenne, Őáltala és Őreá nézve teremtetett minden. Én és az Atya egy vagyunk. Az Atyát soha senki nem látta, az egyszülött Isten jelentette ki őt, aki engem látott, látta az Atyát, Őbenne nincs változás. Isten megközelíthetetlen világosságban lakozik. Egeknek egei se fogadhatják be őt, Vagyok. Kedvenc hasonlatom: Az Atya a filmtekercs, s Krisztus rajta a film. Bármelyiket törlöd, a másik is vele vész. (Jn10,30-at így értem.) Jn1,18, Jn1,1-3, Kol1,15-19, stb. Természetesen a Szentlélek se okoz problémát. Hú, hát ezt a gondolatmenet nekem nehéz, nagyon is matematikai. Annyi bizonyos, hogy elvileg, vagy logikailag mégiscsak megengedhető korlátlan számú végtelen Isten létezése. Akkor, ha ezek a végtelen számú végtelen istenek tökéletesen azonosak egymással. Mondjuk úgy, klónok. Már kettő is csak ebben az esetben lehetséges. Nekem tehát a kedvenc hasonlatom az Atya és a Fiú kapcsolatáról az, hogy ők egymás klónjai. Nyilván a Szentlélek szintén. És mi is azért válhatunk az Isten fiaivá, mert Isten a saját Szelleméből adott nekünk. Mi viszont azért nem fogunk mégsem Isten klónjaivá válni, mert Isten fölhasználja hozzánk az egész korlátolt, emiatt egyedi teremtett lelkünket, egyéniségünket, személyiségünket is. Isten tehát a megváltás művével több, számára elvileg, logikailag lehetetlen dolgot is megtett és keresztülvitt, miszerint: bűnössé válni; meghalni; és tőle különböző isteneket teremteni. :) A klónokkal van egy bökkenő. Ha valóban teljesen azonosak, akkor egyszerűen ugyanaz, vagyis egy. Ráadásul a Biblia mást ír a három isteni személyről, amit ír az viszont az általam adott képpel egybehangzó, a megadott igehelyek alapján például. Miért is nincs több Szentlélek? Mert felesleges, időben bármennyi helyen ott tud lenni egyszerre. (Ha ez önellentmondásnak tűnne, hogy akkor mégis több van belőle, van technikai megoldás, a neve időosztásos rendszer, így a klónozás felesleges.) Jézus vagy az Atya klónjairól már nem is beszélve. tulip írta: Kedvenc hasonlatom: Az Atya a filmtekercs, s Krisztus rajta a film. Bármelyiket törlöd, a másik is vele vész. (Jn10,30-at így értem.) Jn1,18, Jn1,1-3, Kol1,15-19, stb. Természetesen a Szentlélek se okoz problémát. Ja, igen, de hát ha a filmet letörlöd, a filmtekercs még nem veszik el. Vagy igen? Nem tudom pontosan: ezek szerint a celluloid nem letörölhető?[/quote]
Nos, az Atyát a tartalom minősíti, így a törléssel lényegében belőle se marad semmi, de ha úgy tetszik égessük el, nyom nélkül...
Visszatérve az antropomorfizmushoz. Isten keze, szeme, füle, szája, stb. se azt jelenti, hogy lennének ilyen testrészei. (Jézusnak vannak, mivel emberi formát vett fel, de most nem erről van szó.) Mégis ezt olvassuk: Aki a szemet teremtette vajon nem lát-e? Aki a fület, vajon nem hall-e? Newtonnal és Xenophanésznek van erre egy-egy frappáns mondása, valami ilyesmi: Mindene szem/lát, mindene fül/hall, mindene kéz is. Magyarán mindenütt jelen van, mindent lát, minden hall, mindent érez. Sokkal jobban, mint bármely teremtett szem, fül, kéz!
|
|