|
A holnap embere..., Gyurcsány Ferenc, a Főbácsi
Nem olyan anyagból gyúrták Gyurcsány Ferencet, hogy megfutamodjon, ha valahol nemkívánatos személlyé válik. Így hát meddő és naiv igyekezet volt a Tarka Magyar! nevű megmozdulás életrehívói részéről, hogy távol tartsák a jelenlegi kormányfőt a papíron politikamentesnek hirdetett demonstrációtól.
A Moszkva téri mogul olyan, mint a szovjet segítség. Senki sem kér belőle, de jön, nyomul, mindenkinek a lábára taposva. Mit neki egy kis tiltakozás. Végül is ezt a hergelő képességét gyakorolja évek óta. Sőt kimondottan örömét leli abban, ha rá tudja magát lőcsölni olyanokra, akik abszolút nem kérnek belőle. De ha már mindenképpen rászabadítja magát arra a felvonulásra, amelynek szervezői nyomatékosan kérték a politikusokat, ne telepedjenek rá az eseményekre, egyre igazán vigyázhatna. Az alkalomhoz valamelyest illő viseletre.
Egy ország nézte ugyanis fogvacogva szeptember 20-án a tévéfelvételeken, ahogy a még mindig hivatalban lévő miniszterelnök kidagadt nyaki erekkel, ingujjra vetkőzve deklamált a Kossuth téren az általa életre erőszakolt chartás összejövetelen. Az eset nem is érdemelne szót, hisz a pápai gyerek szeret a nép egyszerű szülötteként tündökölni. Csakhát a szeptemberi késő őszi hideg időben talán még Schirilla György is meggondolta volna a lenge hacukát. Olyannyira megmozgatta az eset a média fantáziáját, hogy az egyik kereskedelmi adó még egy úgynevezett stylistet is behívott, véleményezze a legújabb imidzsváltást. De tényleg, miért kellett cirkuszi sarkvidéki fakírt játszania ennek az illetőnek? Eltekintünk a Megfejtéseket kérjük a kiadóba fordulattól. Arra kérünk mindenkit, idézze föl magában, milyen mezben virított a Moszkva tér párduca, midőn neje és Weinek Leonárd szocibarát zuglói polgármester oldalán lejtett át a Lánchídon Budáról Pestre. Na ugye, hogy beugrott! Hát barna bőrkabátban. Az MSZP-távolisággal nem rágalmazható Stop.hu meg is írta, hogy aszongya Gyurcsány barna bőrdzsekiben fogadja a hídon a felvonulókat, a hódolókat vagy valami hasonló. Na mármost Ferenc császár bevonult – törzsétől elegánsan eltartott alsókarral és kisujjal, szokásos, szája szegletében bujkáló huncut mosolyával – a Kossuth Lajosról elnevezett köztérre. És vajh, mit halla nevezett Ferenc? Hát bizony instállom, azt hallá a színész-moderátor ércesen bőgő baritonja által, hogy barna eső esik. És hát, hogy ne legyen pusztába kiáltott szózat az iménti, meg is nyitá az időjárástól aggodalmaskodó színész az ernyőjét, s védőn maga fölé emelé. És ez még semmi, mert a meteorológiai előrejelzés annyira megrémiszté a pódiumon a három őschartás urat, Konrád, Vitányi és Farkasházy testvéreket, hogy abban a minutában lekopírozva a szpíkert, szintúgy kinyiták ernyeiket és fejük fölé lendíték, így oltalmazván magokat az alápotyogó csúnya és barna égi létől. És hát elérkeztünk imígyen ahhoz a ponthoz, ahol is Gy. Ferenc szorult helyzetben kezdte magát érezni. Ott feszített az elődje által bitorolt nevű tér kellős közepén egy fénylő barna bőrdzsekiben. Ha abban áll ki egy-két ezer megmaradt lelkes híve elé beszédét megtartani, néhány hithű nyugdíjas tán meg is tántorodik ijedtében, hogy szeretett pártelnöküket máris elérte az aláhulló barna veszedelem, undorító színével megfestvén a felsőtestét óvó-fedő bőrkabátot. A jobbindulatúak azt vélelmezték volna, hogy hőn szeretett miniszterelnökük mintegy demonstrálni akarja a szélsőséges ordas eszmék károkozását. De hátha arra gondolnak majd a tiszteletemre és szeretetemre felsorakozott hívek, hogy én is rabja lettem a felforgató ideológiáknak, és beálltam a barnaingesek közé – hasított belé a kétely Gy. Ferencbe. Még az is eszébe ötölhetett, hogy egyszerűen balfék hülyének fogják nézni, mint aki barna zubbonyban és barna nadrágban akarja lehordani a barna földig a barna inges nácikat. Így aztán gondolt egyet: kényszerűen levette a gyanús színezetű felsőruházati terméket, és dacolva a jeges szellőkkel, egy szál ingben szónokolt.
Így történhetett. Aki pedig nem hiszi, járjon utána. De nagyon óvatosan, vigyázva tegye, nehogy kivívja a kormányzati titkosszolgálatok és Szilvásy György felügyelő miniszter rosszalló figyelmét, hogy pártegységet bomlasztó eszméket terjeszt a neoszocializmust építő társadalom körében. A mániákus, szuperszívós pasasra, Gy. Ferencre viszont a környezete, mamelukjai helyében fokozottabban „rákoncentrálnék”. Kitelik tőle, hogy chartás és tarkás hevületében még szenvedélyesebb ruházati hóbortokra, elhajlásokra is képes lehet. Szinte látjuk lelki szemeinkkel, amint spontán megjelenik magánemberként testőrei gyűrűjében. Ám immár nem csupán SA-gyanús barna bőrkabátban s barna naciban páváskodik, hanem felveszi a kedvenc piros-fehér csíkos – vagyis az általa lenyilasozott árpádsávos – nyakravalóját is. Ha pedig különösen jó kedvében találja a szombat reggel, talán még fekete inget is ölt mindehhez a kollekcióhoz, legyen képviselve színvilágilag a másik náci rohambrigád, az SS egyenruhája, no meg a fekete inges Mussolini-fasiszták is.
Persze az is megeshet, hogy sikerül lebeszélni arról az ormótlanságról, hogy olyan helyre tolja oda az arcát, ahol szépen kérték: ne tegye ezt. Akik azonban egy cseppet is kiismerték ezt a kusza személyt, tisztában vannak vele: a világ minden kincséért sem hagyna ki egy ilyen ínycsiklandó zűrkeltést, provokációt. Az álbaloldali krakéler hisztérikusan ügyel, hogy nélküle ne lehessen semmiféle civil megmozdulást tartani. A megosztottság létérdeke, szüksége van rá, mint a halnak az oxigénre. A „szélsőséges” ellentüntetőket pedig úgy kívánja, mint mackó a lépes mézet. A Száll a kakukk fészkére című regényben és filmben az agresszív, őrülten embertelen hatalom megtestesítője a Főnéni. Nálunk Gy. Ferenc a Főbácsi, aki engesztelhetetlen dühvel irt maga körül mindent, ami nem abnormális, hanem sikeres – és nem róla szól. Hát ezért kell neki minden körülmények között ott lennie a Tarka Magyar! felvonulásán. Más oka is van persze, hogy erőnek erejével rátukmálja magát a rendezvényre. Ha nem menne el oda, talán az is előfordulhatna, hogy miután minden parlamenti párt elnöke őelőtte már aláírta a nyilatkozatot, akár még jobboldali besorolású emberek is elsétálnának az Andrássy útra a kérdéses időpontban, „Miért ne?” felkiáltással.
Hát ennek a skandalumnak aztán sürgősen elejét kell venni a Gyurcsány-féle megosztó stratégia értelmében. Hogyisne! A végén még olyan olvasata lenne a történéseknek, hogy a kormányzati agresszivitás, kirekesztés ellen is demonstrálnak a Tarka Magyar! résztvevői. Márpedig a kormányellenes megmozdulások hivatalból feloszlatandók, miután csakis szélsőjobboldali felforgató elemek állhatnak mögöttük. A még hivatalban lévő miniszterelnök gondoskodik róla a jelek szerint, hogy minél kevesebben menjenek el, hisz magára valamit is adó jobboldali polgárnak esze ágában sincsen egy pályán szerepelni a farizeus fiókcézárral. Abban is biztosak lehetünk: mindent elkövet majd azért hű fegyverhordozóival együtt, hogy ne múljon el a nap egy kis szélsőségveszély nélkül. Mi az nekik előteremteni egy kis anyázós-üvegdobálós csoportot, hogy a nagyfőnök halálmegvető bátorsággal dacolhasson a szélsőségekkel a házi smasszerek biztonságos védelmében. Vajon közlik-e majd, hány millió forintba kerül Gyurcsány infantilis erőszakoskodása? Hisz pusztán a kormányfő provokatív jelenléte miatt meg kell sokszorozni a rendőri készültséget a fővárosban. Kiszámolja-e Lendvai Ildikó, hány lélegeztetőkészüléket lehetett volna venni, ha nem akarja a pártelnök-kormányfő a szombati sétáját az Andrássy úton bonyolítani?
A szervezők nem voltak elég következetesek, így amúgy is kissé homályos politikai töltetű mozgalmukat bízvást át is keresztelhetik. Miután a kisebbségi miniszterelnököt nem merték határozottan elutasítani, Tarka Magyar! helyett megjósolhatóan Gyurcsány Tarka lesz a nevük. Azért valami jó is kisülhet mindebből. Például az, hogy nevezett személy azokkal is megunatja magát, akik eddig valami rosszul értelmezett politikai hűségből kitartottak mellette
|
