Bibliatanulmányozó hét "morzsái"
Az áldás mindig Istentől jön, Tőle kell kapni és továbbadni. Ha a szolgáló önállóan teljesíti a szolgálatot, rutinból, anélkül, hogy belső kapcsolata lenne Istennel, akkor a zsebe üres, nincs mit adnia…
Ha nincs rendben felfelé, az élő Istennel a kapcsolat, akkor vízszintesen is minden inogni kezd, és nincs rendben.
Luther félt a prédikálástól, nem szívesen csinálta; fellépett nála az önsajnálat, s egyszer ezt mondta felettesének: „Meghalok, ha tovább kell csinálnom!” A válasz ez volt: „Istennek nagy dolgai vannak, odafenn is szükség van okos emberekre.”
Háromféle látás fordul elő a hívőknél:
- Azt látja, ami nincs, és nem is lesz (Pl. Mózes erősnek látja magát, hogy megszabadítsa Isten népét)
- Azt se látja, amit Isten mutat neki (Körülveszi Mózest Isten kijelentéssel – Mózes azt sem akarja meglátni.)
- A hívő (pl. Mózes) látja a láthatatlant.
A házasság a hűség ígéretével kezdődik.
Isten azt akarja, hogy ha valamit ígértünk, azt be is tartsuk.
Mennyi mindent mondunk egész nap, és Isten minden szavunkat komolyan veszi!
Minden gondolatunkról, szavunkról számadással tartozunk Istennek (nem csak a meggondoltról, hanem a meggondolatlanul kimondottról is) !
A világot betöltő sok nyomorúság láttán, fel szokták tenni a kérdést:
„Hol van Isten? Miért nem tesz semmit?”
A mi Istenünk nem tétlen, de tökéletesen igazságos. Nekünk adta át a felelősséget ezért a világért! -> 1Mózes 26-28.
Isten felelősséget ruházott az emberre. Így ha emberek éhhalált halnak, az a bűnünk, önzésünk következménye.
Az önsajnálat ellenszere (gyógyszere) a
hálaadás!
(Folyt.)