Kedves Nemosinex,
Annyira jókat írsz, alig tudok hozzászólni...
nemosineX írta:
Ugyanakkor érthető, hogy a meg nem tértnek fáj, ha azt látja, hogy a hívők, meglehet hangyányival sem jobbak nála, mégis boldog bizonyosságuk van. És éppen ennek a boldog bizonyosságnak a hiánya az, ami igazán elválasztja a meg nem tértet tőlük. De én ebben is Isten végtelen kegyelmét látom, ahogy elülteti a szívében a vágyakozást, ahogy ráirányítja a figyelmét, hogy nem a jóság az, amit hajszolnia kell, ahogy nyugtalanságot ad a szívébe egészen addig, amíg nem szembesül a testi és lelki dolgok szétválasztására irányuló kérdéssel: „Van-e örök életem?”
Köszönöm, hogy ezt így megfogalmaztad.
Nekem az egész dologban az volt a legkeményebb, amikor rájöttem arra, hogy Istennek nem kellek, mert nem vagyok jó. Hiába szeretem, hiszek benne, és hiába szeret Ő engem végtelenül, nem kellek neki, mert nem vagyok méltó hozzá. Pedig nagyon igyekeztem, de sehogy sem akart sikerülni... Emlékszem, ahogy láttam másokat "boldog bizonyosságban" élni - akkor nem tudtam, mitől - ott álltam és nem értettem, az én életem miért nem ilyen? Miért van a szívemben az állandó nyugtalanság, mit keresek még, miért érzem magam ennyire elveszettnek?
Olvastam a Bibliát, sőt jártam hittanra is, mégsem értettem meg a lényeget. Aztán beszélgettem keresztényekkel, akik egyszerűen közölték, hogy Jézus azért halt meg, hogy megváltson, és a bűneim többé ne válasszanak el Istentől. Hogy senki nem jó - egyedül az Isten - és mindenki elveszett addig, amíg ezt a váltságot el nem fogadja. Én nem értettem, hogy ha valaki rendes ember, jószándékú, akkor ez miért nem elég? De elfogadtam, hogy ezt nem én döntöm el. Ha Isten - az egyedül JÓ - így intézi a dolgait, akkor az bizonyosan így helyes.
És hozzátenném, nagyon rafinált is, mert megvárta, amíg ezt elfogadom, és csak aztán engedte, hogy megértsem: nem az a lényeg, hogy mennyire vagyok jó, mert pontosan úgy kellek neki, amilyen vagyok. És nem azért adta a kegyelmet, mert hiszek benne - mert azt is tőle kaptam - hanem egyedül Jézus érdeméért.
Jó dolog ez a boldog bizonyosság
hálás lehetek Neki örök életemben.
Shannon