Ami a táncot illeti, hát ez afféle öreges zsörtölődés szerintem, hiszen mint a prédikátor is mondotta volt:
Idézet:
3,4  Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.  
Mindemellett fontosnak tartom a gondolataidat, és egyetértek velük, de például nem értem azt a kifejezést, hogy mit jelent a "világ elegyháziasodik" kifejezésed.
Kedves Rosta!
Általában úgy van, hogy te valami más kottát fogsz a kezedbe, mint én, így nyilván nem lesz harmónikus az énekünk..
A 
világ elegyháziasodása Wim Malgo kifejezése, majd "odafenn" megkérdem; mit értett alatta. Mindenestre, ha az éles határvonalat tologatjuk, már nem mondható meg, hogy ki van kiben..
De mondok egy idevágó példát. Sok évvel ez előtt városi karácsonyt szervezett a helyi református és baptista egyház. Nem tudom, kinek volt az ötlete (vagy esetleg napi "munkakapcsolatban" voltak, s így nem kellett külön értesítés), de jelen volt és felszólalt az SZDSZ akkori elnöke, aki mellesleg körzetünk országggyűési képviselője is volt. Talán me, kell mondanom, hogy nem azért volt ott "érdeklődőként", mert sikeresen megtérni szándékozott....
Ami a tánc "mentegetését" illeti, ékes bizonysága vagy Wim Malgo gondolatmenetének - csak sajnos nem jut el a szívedig/tudatodig...
De hadd mellékeljek egy bizonyságtételt, nehogy azt gondold, elfogult vagyok:
Egy volt tánctanár bizonyságtételéből:”Tánctanár voltam Megtérésem előtt hat évig táncoltam. Moderntánccal kezdtem, majd népi tánccal folytattam. Diszkóba is eljártam. A zene, a tánc nagyon sokat jelentett nekem, mûfajtól függetlenül. Táncolni szerettem és közben „kitomboltam” benne a feszültségemet. Egy jó fárasztó tánc után mindig jobban éreztem magam. Mivel mindegyik mûfaj-csoportba belekóstoltam, így meg-tapasztaltam azt is, hogy függetlenül a zene szövegétől, mindegyik más hatással volt rám. Pl. egy több órás diszkózás után olyanokat mondtam (ital és drog nélkül), amit fényes nappal egészen biztos nem tettem volna. Másnap rájöttem, hogy a hangos diszkózene nem csak örömet okoz, hanem felszabadítja a természetes gátlásaimat, indulataimat. Úgy gondoltam, csökkentenem kell a diszkós alkalmakat, mert baj lehet abból, ahogy viselkedem. A népi táncot szinte sportnak tekintettem. Láttam, hogy sok alkalmat ad a paráznaságra, a mindig más fiú karjában való táncikolás. Mivel jól táncoltam, megkértek, hogy tanítsam meg 11 párnak a szüreti táncot. Nem kis feladatot jelentett a férfi táncosok figyelmét rólam a tánclépések megtanulására terelni. Közben már jártam gyülekezetbe és komolyabban fogtam fel a dolgokat. Az Úr Jézushoz közelebb kerültem, így egyre kevésbé tartottam fontosnak a táncot. Amikor véglegesen Jézus mellett döntöttem, majd bemeritkeztem, akkor lemondtam a tánctanítást, és abbahagytam a táncolást „kárnak és szemétnek” ítélve meg. Azóta többször megtapasztaltam, hogy az Úrral való kapcsolat mindennél jobb és többet ér, és ez zene nélkül is megvalósul!"