Gál Péter:
A New Age -- keresztény szemmel
http://www.communio.hu/ppek/k407.htm
(Részlet – Tanúságtételek – A pokolból szabadulva)
27.
Félelem nélküli élet -- tanulságok
Az Istenben élés azzal jár, hogy szűnnek félelmeink.
Elmúlnak a szorongások, a rettegések mindentôl: a sötéttôl, a rossz emberektôl, a jövôtôl.
Rábízom magam az Úrra, és megoldódnak a problémák.
Isten vezetésével élni csodálatos.
Hogy már eléggé ,,le vagyok zárva'' a gonoszlelkekkel szemben, az két év elteltével, Karácsonykor derült ki.
Ez volt az én Uram karácsonyi ajándéka. Ekkor ugyanis egy agykontrollos ismerôsöm felhívott. Küldtem neked telefon üzenetet az agykontroll segítségével -- mondta. Megkaptad? Nem -- mondtam -- de csak késôbb értettem meg: az üzenet azért nem érkezett meg hozzám, mert az Úr lezárt!
Mivel az agykontroll a gonosz lelkek üzenetközvetítésével működik, nem juthat el hozzám az üzenet, ha le vagyok zárva.
Ez volt a bizonyíték arra, hogy az Úr ad védelmet.
A betegség az Úristentôl való eltávolodásunkat jelzi. Nem az a megoldás, hogy agyonmérgezzük a szervezetünket, hanem az, hogy észrevegyük: távol vagyok Tôled Uram!
Mivel nyitottam a rossz felé?
Böjtöléseinket többnyire a beteg emberek gyógyulásáért ajánlottuk fel. Jézus Krisztust, az egyedüli gyógyítót kértük, hogy szabadítsa meg szeretteinket a gonosztól, a betegségektôl.
Számos böjtölésünk és naponta visszatérô imánk meghallgatásra talált. Néha napok, máskor hetek, hónapok múltával tapasztaltuk Isten irgalmát.
Imáim végén gyakran kérem az Urat, hogy figyelmeztessen, kiért kell még imádkoznom. Egy alkalommal egy kedves ismerôsöm arcát villantotta fel. A késztetés olyan erôs volt, hogy böjtölni kezdtem érte, bár csak sejtettem, hogy mi a baj vele. Utólag tudtam meg, hogy ezekben a napokban öngyilkos lett, de még idôben rátaláltak, és így megmenekült. Egy másik ismerôsért hetek óta imádkoztam, bár nem tudtam, hogy miért kell. A férje a napokban halt meg tragikus körülmények között. Azért kellett tehát imádkoznom, hogy el tudja viselni a csapást, amely érni fogja.
Egy régi betegségünk volt a pikkelysömör, amely köztudottan gyógyíthatatlan.
Hiába kértem a gyógyító-szabadító Jézus Krisztust, hogy szabadítson meg bennünket ettôl a betegségtôl, nem múlt el, csak akkor, amikor betartottuk a teljes növényi étrendet. Gyakran kértem Istent, hogy én elviselem a szigorú diétát, de legalább a gyereken segítsen. Ne kelljen szegénynek egész életén keresztül lemondania minden jó falatról.
Ekkor Isten azt a jelenetet juttatta eszembe, amelyet Gárdonyi Géza: Az Isten rabjai című könyvében a gyermek Szent Margitról olvastam. Ô a kezébe vette a vízzel telt poharat, keresztet rajzolt rá, és az Úr áldását kérte. Ettôl kezdve minden ételünkre és italunkra keresztet vetettünk.
Kértük az Urat, hogy áldja meg, és segítsen, hogy ez az étel ne ártson nekünk.
Már másnapra meggyógyultunk, a pikkelysömör eltűnt a bôrünkrôl.
Úgy tűnik, hogy a kemény növényi étrend, a túl erôs diéta csak a gonosz akarata, hogy a Földön minél több önsanyargatással, minél inkább megkötözötten és félelemben éljünk, hiszen az Isten áldásával elfogyasztott étel nem válhat kárunkra.
Ekkor értettem meg azt is, hogy bár látszólag a diétától gyógyul meg a rákos, az asztmás vagy szénanáthás beteg, valójában, Isten könyörületérôl van szó.
Ô gyógyítja meg a szenvedôt, látva kitartását, szenvedését és élni akarását.
Évek óta elôször ehettünk túrót, tejfölt, majonézes ételeket, és semmi bajunk nem lett tôle, pedig néhány hete még elég volt néhány falat túró vagy sajt, hogypikkelysömörös sebekkel legyen tele a fejbôrünk...
(folytatás következik) >>>