Gál Péter:
A New Age -- keresztény szemmel
http://www.communio.hu/ppek/k407.htm
(Részlet – Tanúságtételek – A pokolból szabadulva)
21.
Az Úr oltalmában
Mintegy két év telt el azóta, hogy imádkozni és böjtölni kezdtem másokért.
A böjtölések idején, vagy közvetlen utána gyakran kisebb, nagyobb kellemetlenségek értek.
Lépten nyomon koccanások az autóval, vagy egy igen nehéz böjt esetében a családom karambolozott igen súlyosan.
Mindezek ellenére nem mondtam le a böjtös imádságokról, mert úgy éreztem ezek a legkedvesebbek az Úr számára, hiszen kifejezzük szeretetünket és lemondanitudásunkat másokért.
Tapasztalataim szerint ezeknél az imáknál az Úr rendszerint teljesíti kéréseinket.
Egy alkalommal elmondtam egy lelki atyának gondjaimat.
Ô megáldotta az autót, a lakást, és kért Istentôl ôrzôangyalokat, akik vigyáznak rám, a családomra, a házra, az autóra.
Ettôl kezdve megszűnt minden koccanás és egyéb baleset.
Az Úr kicsiny dolgokban is tud gondoskodni.
Elôfordult, hogy a munkahelyemen hiába kerestem valamilyen aktát, amelyen dolgozni akartam, sehol sem találtam. Imádkozni is kezdtem ezért, de nem került elô, ám megakadt a szemem az éppen aznap határidôs feladaton, amelyet sürgôsen meg kellett csinálnom. Amikor az készen lett, az Úr megmutatta, hogy a másik irat, amit kerestem, végig ott volt az orromelôtt, de megvédett attól, hogy a határidôs feladattal elkéssem.
Egyszer az Úr eszembe juttatta, egy ismerôsöm tanúságtételét, aki a fájdalmát felajánlotta az Istennek valakiért, és a fájdalmai megszűntek. Egy alkalommal a gyermek súlyos fejfájásról panaszkodott.Ajánld fel az Úrnak azért, akiért ma kiemelten imádkozol. Amikor megtette a felajánlást, azonnal elmúltak a fájdalmai.
Ahogy változott a szemléletem, úgy változott az emberekhez való viszonyom is.
Már nem vártam el a környezetemtôl, hogy mindenki tökéletes legyen, ne ejtsen semmi hibát.
Kezdtem szeretni az embereket a hibáikkal együtt.
A gyermekemen is észrevettem néha a türelmetlenséget, kishitűséget, szorongást.
Ô ilyenkor mindig a gyermekeknek írt Bibliát vette a kezébe, és hamarosan meg is nyugodott.
Kezdetben én is ezt a gyönyörűen illusztrált, a gyermekek számára is könnyen érthetô könyvet olvastam el, mert eleinte semmihez nem volt elég türelmem -- a Bibliához különösen nem a gonosz hatásaként.
A gyermek-Biblia engem is megnyugtatott.
Ez volt az elsô szentkönyv, amely felkeltette bennem az igényt az Evangélium olvasására.
Az Isten gyakran finoman késztetett, megmutatta, hol segíthetek.
És én boldogan kezdtem cselekedni a jót, nem törôdve azzal, hogy sokan bolondnak néznek.
És minél többet adtam, annál inkább gondoskodott rólunk Isten. Soha nem fogyott ki a pénztárcám, mindig jött valahonnan pótlás. A családom szükséglete mindig megvolt.
Összeszedtem a felesleges ruhákat, cipôket, elajándékoztam ôket, vagy a kuka mellé raktam a kis csomagokat.
A maradék kenyeret sem dobtam ki ezután.
Az apró ajándékok egy-két órán belül eltűntek az utcáról.
Igyekeztem kevésbé pazarlón, beosztóbban élni, hogy több jusson a rászorultaknak. Visszatértem tehát a régi, gyermekkori, szeretô, naiv énemhez, amit a sok gúnyolódás miatt gondosan magamba rejtettem. Én végre igazán boldog vagyok!
(folytatás következik) >>>