Erről a hozzászólásról van szó:
Idézet:
Nagyon könnyedén bagatellizálod a totális kommunista diktatúrát. Nem kellene. Ez egy kőkemény diktatúra volt, még ha puhának is nevezték azt, no meg gulyáskommunizmusnak. Amint nemet mondtál arra, amit a párttitkár akart, már véged is volt. Ha a rendszert csak a legenyhébb módon kritizálni merted, már röpültél is, és nem volt sehol állásod. Ha kritikádnak hangot mertél adni mondjuk az utcán, először összevertek ott helyben, majd börtönbe kerültél, és kirúgtak mindenhonnan.
Az anyagiakról annyit, hogy a nyugati egyházaknak nem vették el a vagyonát a kommunisták, és akik templomba akartak menni, azok atrocitások, megfélemlítés nélkül tehették azt. A nyugaton ha nem is járnak annyian templomba, mint régen, azért a középosztály még tudja, hogy hol lakik a Jóisten, és támogatja az egyházát. Egyáltalán nyugaton erős a középosztály. Nem az a tendencia, amit nálunk a balliberális politikai tábor képvisel, hogy a középrétegből sajtolják ki a lelket, és az egyre inkább lefelé csúszik. Nem véletlen az, hogy nem a hollandok kapnak tőlünk adományokat, hanem ők segítenek bennünket.
Ugyanakkor az európai egyházaknál is észrevehető, hogy a templomba járók száma csökken. A szekularizációnak rengeteg oka van. A 68–as szellemiség hatásától kezdve egészen a napi bulvárosodásig, a modern ember atomizálásáig, a fogyasztó társadalom kialakulásáig.
Mindezek ellenére végig megmaradt az egyházi oktatás rendszer, amely nagyon jól megmutatkozik a nyugat erkölcsi erején még mindig. Nyugaton a Gyurcsány egy napig nem lehetne miniszterelnök, ezt csak nálunk a kommunisták által végletesen lezüllesztett erkölcsű országban lehet megtenni. Persze nyugaton is volt, van léleknyomorítás. Ennek ellenére a liberálisok által szőnyegbombázás alatt tartott Németországban járva minden kis falu bejáratánál az első tábla az, hogy mikor, és hol lehet istentiszteletre menni. Náluk a néphülyítő bulvár, például az RTL műsora még undorítóbb a mienknél, és mégis erősödik az egyház, mert nem lett leölve, mint nálunk.
Azt, hogy az épületeink egy töredékében, amelyeket a szüleink, őseink építettek, bent maradhattak a papok, még nem jelenti azt, hogy lehetett templomba járni. Az oktatást gyakorlatilag elvették az egyházaktól. Az egyetemektől le egészen a falusi kisiskoláig harcoltak a klerikális reakció ellen. Ez nem szlogen volt, hanem a napi realitás, a gyerek meg volt bélyegezve mindenféle módon, és csatornán, ha vallásosan volt nevelve. Ez a szellem máig kihat. Nálunk az iskolában úgy néztek az emberre, amikor az iskolai hitoktatásról kérdeztem, mintha marslakó lennék.
Szóval nem szabad elbagatellizálni a kommunizmus vétkeit. Félelemben tartottak bennünket, és csökevényessé zúzták az egyházaink életét. Erőszakkal kiépítették a besúgó rendszerüket, minden kezdeményezésről tudtak, és minden kezdeményezést csírájában fojtottak el. Nyomorba döntötték az egyházainkat mind anyagi, mind szellemi tekintetben, hiszen az anyagiakat elvették, a szellemi tanítóinkat börtönbe csukták, lefokozták, kirúgták. És itt most a többiekről, pl a katolikusokról nem is beszélek, csak a reformátusokról van szó. A teljesen megfélemlített, vezető nélkül maradt hívők sokszor nem is mertek a bajokról beszélni a gyerekeiknek. Féltették azokat a következményektől. Nemzedékek nőttek fel hit nélkül.
A rendszerváltás után ott álltunk egy megnyomorított, nyugdíjasokból álló egyházzal, amelyet sokszor kontraszelektáltak vezettek, de ha hívők voltak a lelkészek, akkor ők már öreg, sokszor csontszegény emberek voltak, akikre az akkor hitre ébredő, gyarapodó emberkék csak legyintettek. Nekik bűzös volt ebbe a nyomorúságos szegénységbe, az öregek képviselte egyházba belépni. Bűzös volt közösséget vállalni velük, és felvenni a keresztet, a terhet, és megpróbálni építeni a közösséget.
Helyette inkább választották a harsány szellemiségű szektákat, kisegyházakat, nem törődve azzal, hogy ez az újdonság valójában mit is leplez, mi van mögötte. Most ezekből a csili-vili, pénzes kis közösségekből mutogatnak ujjal ezek a hirtelen, oda, a kényelmes helyre megtért emberkék, akik nem vállaltak közösséget az őseik tönkrenyomorított egyházával. Nekik a legnagyobb a szájuk. Hirdetik azt, hogy a hívő élet anyagi jóléttel jár, vagy ha nem is erről beszélnek, akkor olyan fontos kérdésekről folyik a szó állandóan, mint felnőtt keresztség, és nyelveken szólás, és a többi. Főleg olyanokról, ami elválaszt más közösségektől.
No comment!