Fony írta:
GABRIEL777 írta:
Fony írta:
A világnézet és a hit különválasztása pedig paradoxon.
Számomra nem.
Bármikor képes vagyok úgy átadni magam imában Istennek,hogy a "teljes"
világnézetem "elfelejtem"és csak azt tartom valóságnak amit ott abban a pillanatban Isten mond.
Ha erre nem lennék képes akkor a világnézetem lenne a legnagyobb akadálya annak,hogy Istent megismerhessem.
"...Ha erre nem lennék képes..." - mondod.
Vagyis te váltod meg saját magad, hogy Isten elé járulhass?
Látod, ez a paradoxon.
Te mondtad ki.
Ez a fajta "világnézeted" a legnagyobb akadálya, hogy Istent megismerhesd.
A szabadakarat a hívő esetében is működik,ezért természetessen a hívő is választhatja Istent vagy foggal,körömmel ragaszkodhat az eddigi világnézethez.
Amikor az ember lelke tisztúl a Szentlélek álltal,akkor a régi világnézete folyamatossan átalakul,ez pedig csak úgy lehetséges ha az ember számára fontossabb az,hogy mit hall Istentől a lelkében,mint az,hogy ragaszkodjon foggal-körömmel a világnézetéhez.
Sok embert pedig valóban az tart távól Istentől,hogy
erőssen kötődik a régi világnézetéhez,ezért nem képes az új ismereteket átvenni.
Aki viszont képes arra,hogy ne ragaszkodjon a régi világnézetéhez foggal,körömmel az az új ísmereteket is könnyebben befogadja.
Hozzá tenném,hogy minden ember képes természetesen arra,hogy a régi világnézetéről lemondjon,de nem egyforma mértékben.
Minnél "tudatlanabbul"járulunk Isten elé,annál könyebben tud tanítani minket,"minnél erötlenebbek vagunk annál erősebb tud bennünk lenni Isten"
Ezt pont olyan,mint amikor valaki megtanul valamit a gyakorlatban valakítől helytelenűl,majd akad egy olyan tanító aki az illetőt a helyes gyakorlatra akarja megtanítani.
Akkor ennek a tanítónak sokkal nehezebb a dolga ezzel a tanítvánnyal,mint azzal aki még nem tudott semmit.
Mivel nem csak az új helyes technikát kell megtanítania neki hanem a régi rossz berögzüléseket is "el kell felejtetni"vele.