Iványi T.né
Fohász esőért, Ahhoz, Aki a szélnek sulyt szerzett
Jób 28.
Szellők a széles, keskeny utakon....
Kellemes, kedves és pajkos szelek,
Szószék bíborát lebegtetők.
A padban fáradt, tikkadt emberek.
Nyelvük kiszáradt, ajkuk elepedt,
Álmos-szomjasan várják az esőt.
A szél menetrend szerint kavarog...
Keveri az utszéli szemetet.
Leveri a tavalyi levelet.
Nagy bűnbánattal zizeg az avar.
Megbök egynehány kevély kalapot,
Ha az Úr előtt magát megadott
Alázattal köszönni nem akar.
Azt hirdetjük, hogy drága szent vetés
a mindennapi igehirdetés.
Tökéletes a menete- váza.
Kínos, pontos készület az ára.
A hallgatók mind megcsodálják,
Magnóra veszik, sztenografálják,
Száll az Ige reggel, este, délben,
De jajj, nincsen, nincsen suly a szélben.
A parázna csak parázna marad.
Csak felhajtják a boros poharat.
Az okos szüzeket kinevetik,
Jairus lányát eltemetik.
Tolongnak hamis próféták után:
A hű sáfárnak készül a horog -
S a naini ifjú - csinos huligán-
Gitárszó mellett sírba tántorog.
Illés szolgája parancstól űzve,
Rovom a Kármelt engedelmesen.
Várok az ígért viharra, tűzre,
De nincs felhő egy tenyérnyi sem.
A nyáj züllik szerte a világban, Akháb iszik, Jézabel kéjeleg-
S az Isten - áldott hívő családban
Se születnek meg már a gyermekek.
Uram, küldj esőt
Bennünket verdesőt!
Uram, küldj vihart,
Zúgó zivatart!
Uram, küdd Igéd, irts, pusztíts, pörölj,
Szavad legyen sziklazúzó- pöröly.
Hatezer voltos lángod cikázzon!
Vagy ha ez kevés,
Jöjjön jégverés,
De a szavakban szóljon az Isten!
Sáros fertőből, talpra segítsen,
Sebet gyógyítson, életet adjon,
Holt berkeinkben, hogy új fakadjon,
Új fű, új virág, zöldellő vetés!
Uram, könyörülj, jöjjön ébredés,
Hadd legyen szent az igehirdetés!
|