Manti írta:
Igen Kedves Kavics! Köszönöm a soraidat, hisz én is ezen gondolatok mentén tudom megélni reformárusságomat.
Mi keresztények testvérek vagyunk Jézus Krisztusban. Őt küldte számunkra egyetlen útként, amely hozzá vezethet a mi Teremtő Istenünk. Miért volt erre szükség? Nyílván azért, mert a régi szövetséget már nem tartották be. Elszaporodott a bűn, a csalás, a lopás, a paráznaság. Az Isten tanításait félremagyarázták, kisajátították. Sajátos csoportok alakultak ki. Voltak, akiket felemelve a lekvárból azt hangoztatták, én különb vagyok, mint te, én ki vagyok választva, én meg vagyok térve. Pedig Ő minden gyermekét egyformán szereti. Ítéletét pedig egyedül tetteinkkel, életünkkel tudjuk befolyásolni.
Kötött velünk egy Új Szövetséget Ez a lényeg! Persze vannak már az általunk is kitárgyalt felekezeti eltérések. Vannak hitviták. Ezeket mi gyarló földi emberek hoztuk létre, tartjuk fenn. Ha valaki elfogadja Őt, először is meg kell ismernie mit is akar, amihez felajánlja, hogy társul csatlakozhatunk? Semmi esetre sem azt, hogy sok kis elaprózott egyházként, majd egyházon belül csoportként éljünk. Ez nyilvánvalóan nem Isteni akarat, akkor viszont kié? Kedves Erika, akinek Istentől vezérelt szeretetteljes sorai, több hozzászólásában is elért hozzám, most a beidézett olvasmányaival sem tudott „megtéríteni”. Odamenni egy Bartha Ferihez, a nagy fűzfa alá, megtérni? Hát nem semmi! Ki ő, hogy ilyent megengedhet magának (ma már ismertek egyházi berkekben is vitatott nézetei)? Mint az egykori szegény pápa, büdös lábakat mosni és csókolgatni? Brrrr.
Manti
Hajrá, Manti!
Én javaslom, hogy állj ki az igazságod mellett. Ne hagyd magad. Két okból is:
1. Ha igazad van, akkor megerősödsz benne, és talán a többieket is elgondolkoztatod.
2. Ha nincs igazad, akkor előbb-utóbb fény derül rá, és a többiek is jobban megtanulják a meggyőzés módszereit.
3. Talán én sem vagyok megtérve, de eddig tökéletesen egyetértek veled, és jól esik, hogy nem egyedül állok most az egyszer egy oldalon.