kamilla írta:
Nahát. Én nem gondoltam, hogy ennek, hogy nem mindenért, hanem midnenben, jelentősége van. Azt hittem, hogy csak régiesen van fogalmazva, aztán kész. Mi a különbség?
Én sem figyeltem oda eddig erre a különbségre.
De ez tényleg tök jó, ha nem csak a régiesség miatt van így fogalmazva a dolog!
Mert akkor ez tényleg azt jelenti, hogy nem kell magamat megerőszakolva annak örülni, mondjuk, ha kiderül, hogy halálos beteg vagyok, vagy ha meghal egy rokonom, stb.
Szóval nem kell, hogy ilyenkor bűntudatom legyen azért, mert ezért a dologért képtelen vagyok hálát adni Istennek. Hanem arról van szó, hogy ilyen körülmények között is fordulhatok Istenhez, és adhatok hálát mondjuk azért, hogy Isten velem van a bánatomban(mert egyedül csak rosszabb lenne). De nem kötelező magáért a bánatért! Őszintén szólva most nagy kő esett le a szívemről.
Meg eszembe jutott az is, amikor Jézus együtt sírt a többiekkel Lázár halála miatt, pedig hát ha valaki, akkor ő tudhatta, hogy Lázár fel fog támadni. És mégis gyászolt. Nem hiszem, hogy csak színészkedett volna, hogy lássák a többiek, hogy milyen együttérző, és hogy ezért jófejnek tartsák.
Szóval ő se örült a halálnak, hanem őszintén fájt neki. A halál szerintem se jó. A jó az a feltámadás.
Gabriel, szerintem nem így akartad ezt a dolgot megfogalmazni. Szóval biztos volt már valakid, aki meghalt, és nagyon fájt a halála. Tehát szerintem nem bűn, ha fájdalmat érzel ilyenkor és nem "keresztényietlen". Hanem természetes. Tehát nyugodtam bevállalhatod.
(Tessék, próbálom egyértelműbbé tenni mindenki számára, hogy nő vagyok
. Remélem jó ehhez ez az új avatár
)