Kedves Figyelő, innen indultunk ki:
Erika írta:
Mint hivatásos mezőgazdász, csak halkan megjegyzem, a mi vidékünkön előbb jön az alapos talajművelés, aztán tudni kell, milyen talajba milyen vetőmag való.
Az eszmecserénk eredménye:
figyelő írta:
Már megbocsáss, de többször megfigyeltem; mesteri módon értesz mást, mint ami az üzenet. Mintha egy flamand szöveggel találkozva, annak értelmét tibeti szótárral próbálnád megfejteni. Vagy, mint amikor valaki nagyon szomjas, de a rendelkezésre álló tiszta vízbe elektrolízissel "hatol" be, s tűl azon, hogy a felgyülemlő hidrogén miatt robbanásveszélyt idéz elő - még szomjhalállal is fenyegeti magát.
De, hogy ne érjen vád a mellébeszélésben, az általad értelmezett dolgok felől, hát nézzük.
Az ember családja nem missziói feladat vagy evangélizálási terep.
Nagyon igaz, amit mond Jézus: "Senki sem próféta a saját hazájában/házában". A világias hozzáállás ugyanis legyint: "Ugyan már, ez ne beszéljen, hisz ismerjük.. Ha meg hallgatnak rá, az nem azért van, mert "szentírás a szava" - hanem megnyitották a szívüket.
A zsidó családokban egyébként is fő helyen szerepel(t) a gyermekek hitben nevelése, a Tóra ismeretének mindenek feletti forszírozása.
Családjaink, "keresztyén utánpótlásunk" is azért olyan erőtlenek, mert hittant csinálunk keresztyénség helyett, konfirmációra készítünk élő istenkapcsolat-építés helyett.
Kedves Figyelő, lehet, hogy én teljesen mást értettem, amit mondani akartál, de ez talán nem véletlen, és talán nem is értettelek én téged annyira félre. Arra akartam rámutatni, hogy Jézus példázatában csupán arról van szó, hogy az a bizonyos mag eshet különböző fajta talajra. De nem arról, hogy az Erika által emlegetett talajművelést ne végezzük el, és az egy haszontalan, felesleges cselekedet. És itt követem Net-et, aki a másik topic-ban a centripetális fertilitás kifejezéssel villogott, hát én itt a falszifikáció borzasztóan komolynak látszó kifejezését alkalmazom, mellyel állításodat akarom megdönteni.
A falszifikáció azt jelenti, hogy egy tudományos állítás mindaddig igaz, amíg annak az ellenkezőjéről nem sikerül példát mutatni. Ha a te állításoddal szemben fel tudok mutatni olyan esetet, amikor lelki talajt művelünk, és ennek látható eredménye is van, már meg is vagy cáfolva.
Így én éppen arra próbáltam rávilágítani, hogy a családban igenis folyik az un. talaj előkészítés, a mélyművelés, a gyomtalanítás, porhanyósítás, és a tápanyag bevitele, aminek egy fő célja van, hogy minél inkább alkalmas legyen az a gyermeki lelki talaj az ige befogadására, majd ha eljön annak az ideje, és abból minél szebb gyümölcsökkel teli élet sarjaddzon, hogy irodalmian fejezzem ki magam.
Tehát falszifikációt alkalmaztam, miszerint egy esetben, a családban, a gyereknevelésnél bizonyosan hasznos dolog a lelki talajművelés. Ha ez a családi talajművelés természetes velejárója az életünknek, hát miért ne műveljük a lelki talajokat másoknál is?
Aminthogy a gyermeki talaj előkészítése természetes egy családban, számomra hasonlóképpen természetes általában az emberek lelkének talajának előkészítése is, hiszen akkor mi végre mondta volna Jézus, hogy menjetek, és tegyetek tanítványokká minden népeket?! Ha ő úgy gondolta volna, hogy egy a talaj megváltoztathatatlanul köves, abban mag nem fokad meg, akkor nyilván nem mutatta volna meg számtalan módját a lelki talajművelésnek, nem mutatta volna számtalan példázatában, hogy a megkövesedett lelkű embereket miként lehet a saját példával, útmutatással, önfeláldozással, alázattal termékeny, érző, hús szívű emberekké változtatni.
Nyilván lehet találni olyan igerészt is, amelyben azt mondja az evangélium, hogyha nem fogadják el a tanítást, menj el, és még a lábadról is verd le a port. Ez azt jelenti, hogy ne légy erőszakos térítő. Ugyanakkor annak a szívnek, a talajnak a mélyművelését, tápláló munkálását hasonlóképpen kell végezni, ahogy Erika mondta. Szerintem.
Azért az egy elkóborolt juhért érte kell menni. A dolog nem úgy működik, hogy ott egy pogány, odaállok vele szembe, felolvasom neki az igét. Ha az megfogta őt, akkor jó volt a talaj, ha meg nem, akkor nem.
Továbbmegyek! Te magad is ezen lelki talaj mélyművelését végzed, amikor a kedves irodalmadból okulásként részeket gépelsz be nekünk, másoknak, amikor könyvet ajándékozol az embereknek. A példákon, példázatokon keresztül próbálod megvilágítani, hogy miről is beszélsz, mire is gondolsz, amikor Isten igéjét előhozod. Porhanyósítod, táplálod azt a talajt.
És itt most befejezem, mert még azt mondják egyesek, hogy elég már a szószátyárkodásból…!