Nem, nem ismerjük egymást személyesen, de az egyik témánál, szóba került a neved, és személyesebbnek éreztem.
Különben tényleg fontos, hogy abból induljunk ki ami bennünket foglalkoztat.

Én azt gondolom, hogy úgy vagyok Isten = Krisztus munka társa, mint egy hőmérő munkatársa az orvosnak, ha jól jelez, akkor jó, ha nem jelez akkor használhatatlan.
Azért vagyok itt és most, hogy jelzést közvetítsek.
Az emberek között pedig, hogy az ő problémájukra legyek érzékeny.
Érzékennyé a szeretet tesz és ha ez meghidegül, mert magammal vagyok elfoglalva (sokszor előfordul, kérnem kell segítsen Ő, hogy ne így legyen)
akkor nem veszem észre mi a más problémája.
Azt gondolom ez a gondoskodás.

Azért is kérdeztem, mert a lelki fejlődésünkre nézve fontos, hogy tisztán lássunk.

Én is csak arról tudok bizonyságot tenni, hogy egyedül csak a Jézus szeretetéből táplálkozó cselekedetünk lehet tiszta, mert ami ezen kívüli motiváció, az félrevezető, és erőből való lesz. Volt idő, amikor ez nem volt számomra világos, de jó ebben is az Úrra figyelni.

A szüleim kihozatalával kapcsolatban még csak annyit, hogy természetesen nyitottak vagyunk bármely megoldásra, ami az Úrtól jön. A feltételek adottak, csak ő tudja, miért nem kapták meg elsőre a tartózkodási engedélyt.
Lelki szempontból fontos ez, mert nem az Úr útján jártak idáig, és imádkozunk, reménykedünk, hogy a - bűntől megterhelt állapotra nézve – egy új fizikai változás mellet, a lelki változás is bekövetkezik.
(A Krisztus szeretete vezérel ebben bennünket, de sajnos ennek egyik gátja éppen az én kishitűségem is, amiben még formálódnom kell.)

A szüleiddel kapcsolatban felmerült egy gondolat, lehet, hogy téves.
Az idős fát nehéz átültetni, talán nem is lehet, esetleg az a tény, hogy nem véglegesen vannak itt nekik a jobb megoldás, még akkor is, ha ti ezt véglegesnek tartjátok.
Isten a szívek és a vesék vizsgálója, és bennem is sokszor olyan rejtetten vannak dolgok, hogy amíg Ő a bányászásban annyira felszínre nem hozza, hogy értelemmel felérem, fel sem tűnik.
Nem tudom nem túl bonyolult e (amit írok)?
A mindenekben hálát adjatok, sokszor az én görcseimet csökkenti a dolgokkal kapcsolatban, és így sikerül elvezetnie az igazságaira, mert azt akarom keresni , már mint Isten igazságát.

Hogy téves lenne-e, azt még korai lenne eldönteni.

”Az idős fát nehéz átültetni” gondolatodat is folyamatosan szemelőt tartjuk, de jelenleg a távoli gondoskodásnak nem látjuk semmi más lehetőségét. Ha otthonmaradnak, nem tudok minden héten hazaszaladni, hogy segítségükre legyek. Valószínűleg, itt is többször lesz majd szükségük segítségünkre, mint amennyit megengedi majd az időnk.
A döntésben rengeteg fontos dolog van még, amivel nem szeretném tehelni a fórumot.
Jelenleg ezt az utat látjuk, és több minden szól az itt maradásuk mellett, de természetesen csak addig látjuk ezt így, amíg az Úr nem mutat mást ebben.
Valóban hálát adunk Istennek, hogy jelenleg van lehetőségünk ezt a segítséget megadni Nekik. Előző hozzászólásomban említettem, hogy nem csak egyszerű gondoskodásnak, hanem szolgálatnak is tekintjük ezt.
Ettől függetlenül tudjuk, hogy a megtérésük idejének, -helyének terve nem a mi, hanem az Úr kezében van.

Bocsánat nem azt gondoltam, hogy helytelen az amit tesztek, én csak a szülők érzésére mondtam, lehet, hogy nekik ez nem is rossz állapot.
Valamiért ezt engedi meg Isten, valamiért ebben a helyzetben vagyok most én, te, és a többiek akikkel kapcsolatban vagyunk.
Azt kérem megértsük, mire akar ezzel tanítani, mit kell tennünk, hogy ne a zúgolódás felé, hanem a hálaadás felé mozduljak.
A próbákat a mi javunkra engedi, és csak annyira próbál amennyire Ő jónak tartja.
Bocsánat, ha olyant írtam amit beavatkozásnak lehet értékelni, nem ez vezetett.
Magda aki szeret

Bocsánat, ha olyant írtam amit beavatkozásnak lehet értékelni, nem ez vezetett.
Magda aki szeret[/quote]

Kedves Magda!
Nem kell bocsánatot kérned, mert egy percig sem éreztem beavatkozásnak, amit írtál. Jól értettem.
Nem vagyok a fogalmazás mestere, csak ecsetelni próbáltam a helyzetet, amit mi is úgy élünk meg, mint egy tanulási folyamatot.
Nem akarok versengeni, de én kérek bocsánatot, hogy többre sikeredet a legutóbbi hozzászólásom, mint amit valójában gondoltam. )

Pedig milyen jó, ha versengünk. a tiszteletadásban, csak annyira elfajult nemzetség vagyunk, hogy a világ értékítélete (legalább is nálam) mindég belopja magát.
Aztán figyelmeztet az Úr és jön a tisztálkodás.
Gondolom ezt is így gyakoroljuk, mert itt nyitottabbak vagyunk mint szemtől-szemben, megint csak én gondolom az eddigi tapasztalatok fényében.
Szüleid megismerhetőek?

Szüleid megismerhetőek?[/quote]]

Bele a közepébe...
Hogyan értsem kérdésedet?

Szó szerint.

Ja..., így IGEN.

http://www.hit.amigo.hu/bemutato/sziget.pps

Pár órával későbbi hozzáfűzésem:

Nekem nagyon tetszett.
Megnézted?
Vártam, a konkretizálásod a megismeréssel kaocsolatban.
Ha már ez a téma kettőnkre korlátozódik.
Annak is örülnék, ha a világban a magukat hívőknek mondok gyakorolnák az udvariasság elemi szebályait, már csak a felnövekvők érdekében is.
Mondhatnám úgy is, hogy bár mit teszek az Úr Jézus nevében az Atya Isten dicsőségére, mert ha nem akkor bármit teszek az semmi, mert az Úr mondja, nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
Bocs, hogy hosszú lett a rövidből.

Olyan emberekről, akikkel csak utazáskor találkozunk "csak", van e gondoskodási kötelezettségünk?
Egyáltalán a gondoskodás kötelezettség e?
Ja a magát megváltott embernek mondóra gondolok mindég

Vártam, a konkretizálásod a megismeréssel kaocsolatban.
Gondoltam ott leszel a találkozón.

Megnéztem, nekem is tetszett.
Megkérdezhetem, hogy miért szeretnél megismerkedni szüleimmel?

Békesség Istentől!
Zoli

Persze, hogy megkérdezheted.
Írtad, szeretnéd, ha érdeklődnének Isten dolgai iránt, és esetleg a korombelivel (akit már csak ez érdekel ) tudnának beszélgetni erről
M

A napokban, bennem is éppen ez fogalmazódott meg, hogy nem könnyű prófétának lenni ezen a területen, és jól jönne egy kis segítség, amire – hála legyen az Úrnak-, nem kellett sokat várni.

FM írta:

Persze, hogy megkérdezheted.
Írtad, szeretnéd, ha érdeklődnének Isten dolgai iránt, és esetleg a korombelivel (akit már csak ez érdekel :*: ) tudnának beszélgetni erről
M

Egy kicsit , mert – erdélyiként-, egy-két testvért leszámítva, még nem igazán szoktam meg az idősebb testvérekkel való tegezést. Gép előtt, hamarabb belehet sétálni egy ilyen szituációba. ???