Gondoltam, nem rondítok bele a Csendes percek topicba, mert ott csupa profi igehirdető áhítata olvasható. Inkább ide írom le ma reggeli elmélkedésemet.
Olvasandó: Márk 15,20-32
Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.") Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!" Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Az evangéliumokat olvasva, látva az akkori emberek reakcióit Jézussal kapcsolatban, mindig megállapítom magamban, hogy 2000 év alatt semmit sem változott az emberiség. Azt kérték ott a kereszt tövében, hogy Jézus szálljon le, és ha ezt megteszi, elhiszik, hogy ő valóban Isten. Pedig pont az ellenkezőjét bizonyította volna ezzel. Ha leszáll a keresztről, azt jelenti: nem bírja elviselni a jogtalan szenvedést, nem bírja elviselni a fájdalmat, az Atyától való elszakadtságot, nem bírja önként teljesíteni az Atya akaratát, nem bírja magára vállalni az emberiség bűneit, nem bír Fiú Isten lenni. Azzal, hogy a kereszten maradt, mindezeket tökéletesen beteljesítette. Ezáltal látszot meg, hogy Ő valóban Isten Fia volt. Persze az emberek ezt akkor sem és ma sem látják be egyszerűen. Sokkal szimpatikusabb egy olyan Isten, aki úgy tesz, ahogy mi kérjük, akkor megy fel és száll le a keresztről, amikor mi akarjuk. Úgy cselekszik, ahogy mi akarjuk. Majd mi emberek megmondjuk, mitől isten az Isten. Ha kell, felteszem a keresztre, ha nem, lehívom a keresztről. Micsoda bálványimádás és Isten-káromlás ez! De hála az ÚRnak, hogy vannak, akik felismerik, hogy Jézus istensége a kereszten mitatkozott meg leginkább. Azzal, hogy a kereszten maradt, elvégezte az Atya akaratát, a megváltás csodáját. Ha lehívjuk a keresztről, megtagadjuk mindezt magunktól. Akkor csak olyan Jézusunk van, aki teljesíti kívánságainkat. A miénket, és nem az Atyáét. Ha egy ilyen Jézust követünk, mi is csak a saját akaratunk és érdekeink körül forgunk. Nem tudjuk követni az Atyát, csak hazugság a szánkból elhangzó "legyen meg a te akaratod" formula. Ha viszont a kereszten függő Jézust és az Ő útját követjük, részesei lehetünk nemcsak a halál, hanem a feltámadás csodájának is. Akinek a Jézusa nem halt meg, azé nem is támadott fel. Adjunk hálát, ha mi már átélhettük a Krisztussal való meghalás és feltámadás csodáját! Kérjük a Szentlelket, hogy általa minél többen megláthassák a kereszten függő, meghaló, majd feltámadó Krisztust!
_________________ ex-JennyT
"Énekelj az ÚRnak, te egész föld!"
|