|
Kedves Eeyore!
Meg kell mondanom, kissé indulatossá tett az általad idézett-szerzett (?) írás. Lehet, hogy egy óra múlva már nem ezt írnám, vagy semmit nem írnék, de hadd legyen ez ennek az órának a pillanatfelvétele.
Nem volt módomban Graham könyvét elolvasni, meg nem is tartom jó ötletnek, hogy idehozzuk saját olvasmányainkat, és rákényszerítsük a többi fórumozót annak elolvasására, ami bennünket foglalkoztat.
De ez az idézet, amennyiben az egyáltalán, annyi bántó megfogalmazást tartalmaz, hogy azt nem hagyhatom figyelmen kívül.
Ezt mondod mindjárt az elején:
Az alkoholista jellemtorzulásának lényege Graham szerint, hogy önmaga kisistenévé válik, az egója gyermeteg módon hatalmasra tágul. Mivel általában igen fiatalon kezdődő probléma, ez befolyásolja a pályaválasztást is; ezért lehet a művészek, színészek, írók között jóval több szeszfüggő, mint a társ. egészében; mivel itt sokkal nagyobb az esély az énkiterjesztésre, a magamutogatásra, mint pl. egy postásnál. (7 Nobel-díjas am. íróból 5 alkoholista volt stb.) A kényszeres önmegvalósítás hihetetlenül ambíciózussá teszi a függőket, törtetőek és sokszor sikeresek is.
(Családi érintettségből, de mert a logikának is szeretnék érvényt szerezni) kérdezem, hogy érted:
-az alkoholista azért lesz művész, hogy saját kisistenévé válhasson?
Vagy inkább így:
-az alkoholista saját kisistenévé válik, aztán művész lesz, hogy ezt a kedvtelését legjobban gyakorolhassa?
Az a bántó, hogy akárhogy is gondolod, azt feltételezed, hogy a művészi pálya választását sok esetben az alkoholizmus motiválja. Ez bántó a művészek felé. És bántó az alkoholisták felé, mert kétségbe vonod, hogy őket valóban önzetlenül érdekelheti a művészet.
Jellemző a szinte görcsös hatalomvágy, és ez automatikusan együttjár a HATALOMMAL VALÓ VISSZAÉLÉSSEL is; mert ha valaki nem él vissza a hatalmával, akkor miért is van neki?
Ez jellemző az alkoholisták között is, meg a színjózanok között is.
Másképp:
Ez is jellemző az alkoholisták között, meg ennek az ellenkezője: a hatalomtól, a felelősségtől való menekülés is.
A társadalmi játékszabályokat minden lelkiismeretfurdalás nélkül áthágják. Erőszakosak, agresszívek, olyan mértékben, ahogy azt egy józan el sem tudja képzelni. Krónikus hazudozók, csalók. Rosszindulatúak, a siker érdekében bárkit felhasználnak és bárkin átgázolnak. Hűtlenek, csapodárak, árulók; megtagadhatják a saját családjukat is. Jellemző még mások mocskolása, gyalázása, hosszú bosszúhadjáratok folytatása a képzelt vagy valós ellenségek ellen, és még sok más.
Úgynevezett Jekyll és Hyde típusúvá válnak: mintha két különböző személyiség lakna bennük: hol bűbájosak, kedvesek, hol elviselhetetlenül, indokolatlanul agresszívek. Szeszélyesek, kiszámíthatatlanok, gyakori az emlékezetkiesés. Megalománok, luxuskiadásokra szórják a pénzt, hogy ezzel is bizonyítsák önmaguk jelentőségét. Sokkal elegánsabban, gondosabban öltözködnek, mint a józanok; a piperkőc külsővel, a makulátlanul ragyogó otthonnal kompenzálják az iszákosságot.
Itt már azt kell feltételeznem, hogy aki ezt írta, azt csak a személyes bosszúvágy hajtotta. Bizonyára nem volt más eszköze elégtételt venni valamelyik alkoholista ellenségén. Ezt is ugyanolyan gyilkos indulatnak tartom, mint a fentebbieket.
A nyálmirigyek megduzzadása miatt gyakran mókusarcuk lesz.
Ez aranyos, csak ellentmondásban áll ezzel a másik állítással:
Ez a könyv nem az árokparti szenilis hajléktalanok ivászatairól szól, hanem azokról a szeszfüggőkről, akikről senki sem gyanítja, hogy azok. …
...
Sokkal jobban bírják az ivást, mint a nem függők; nem hánynak, nem lesznek rosszul, nem alszanak el nagy mennyiségektől sem. Gyermekeik ilyen környezetben felnőve súlyosan károsodnak, bűnözésre is hajlamosakká válhatnak. A hajlam öröklődik. Sok más jellemzőt is leír a könyv, de most nem érdekes. A két legfontosabb és legrosszabb jellemző, azt hiszem, az erőszakosság és a hatalomvágy. Ha valaki ERŐSZAKOSAN, HARCIASAN MEGALOMÁN, akkor fennáll a gyanú, hogy a tudata módosult valamitől.
Az alkoholizmus természetesen borzalmas pusztításokat okoz, ugyanúgy, mint az a gőg, amely azt feltételezi, hogy ő soha nem lesz érintett. De nem ártana szétválasztani az embert és a bűnét, különben fennáll annak a veszélye, hogy Isten székébe ülünk.
Hadd mondjam el egyik élményemet. Az egyik iszákosmentő misszióban tapasztaltam meg, szabadult-visszaeső-szabadult… alkoholistákkal, hogy ahogy ott voltak, és ahogy Jézusról beszéltek, mint tétova, esetlen, teljesen kiszolgáltatott emberek, nehezen megtalált szavakkal, akkor megértettem, mit jelent Jézus szava: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, mert ilyeneké a mennyek országa…”
Semmilyen középosztálybeli, válogatott keresztyén, tökéletes, kulturált gyülekezetben nem éreztem így, ilyen élesen, hogy én is valami hasonlóra vágyom.
Üdv: n.
|