Ne is.

Szerintem se, köszönöm!


Ami fontos, hogy lássuk a saját bűneinek. A magyarok bűne nem ugyan az, mint a németeké volt, csak részben.
A mi fő bűnünk egész más, mint a németeké, ami a nemzetet meghatározza.

Ti mit tartotok annak, ismerve a történelmet?

Én nem gondolkodtam azon soha, hogy mi a főbűnünk, de azt, hogy mi volt nagyon súlyos, végzetes döntés nemzeti szinten azt írtam. Az ellenreformációval való megalkuvás.
üdv
ex

én a féltékenységet, irigységet, széthúzást.
azt, hogy nem tudunk örülni egy jó ötletnek, ha nem tőlünk származik, és ahelyett, hogy segítenénk kibontakozni, mindent megteszünk, hogy megakadályozzuk azt.

de kérdezd meg, Péter, azt is, hogy mit tartunk a magyarok erősségének.
üdv
nX

Kedves Nx!
Ne várd meg Péter kérdését, mert engem már furdall a kíváncsiság.
A negatív oldalt jól összefoglaltad, én még hozzátenném az üzemszerű pesszimizmust.
De lássuk az erősségeket!
üdv
ex

a hihetetlen munkabírást, a módszerességet
és a kreativitást, ami a szakmai részt illeti.
és a vidéki embereknél a barátságosságot, szívbéli melegséget.

és te? ti?

A kreativitást, probléma megoldó képességet megerősítem. A vidéki emberek szívét is.
A módszeresség nem jellemző, sőt ez egy kicsit ellentétes is a kreativitással. A módszeresség sokkal inkább jellemző a németekre.
A hihetetlen munkabírásról pedig éppen mostanság szokik le a magyar. A munkakerülés kezd divatba jönni. A nem olyan régen Magyarországra jellemző képzett munkaerő tömeg is elillanó félben van. Vállalkozói körökből mindenfelől dolgozni képes munkaerő hiányról panaszkodnak.
üdv
ex

és te?

Tulajdonképpen azzal, hogy elmondtam mivel értek egyet és mivel nem, én is elmondtam a véleményemet.
Az igazán érdekes az, hogy hol esett a fejsze a vízbe, mert arra pontra kell vissza menni a kivezető utat megkeresni. Mint mondtam, szerintemez ez az ellenrteformáció volt, de erre a gondolatra még nem reagált senki.
üdv
ex

Mi a magyarok erőssége?


Kedves Ex!

Az ellenreformáció miért mehetett végbe? Ha az ország látta, hogy bizonyos dolgok nem jók és ez terjedt is, ill. egyre többen látták, hogy mi a jó út, akkor még is hogyan lett lehetséges, hogy visszaforduljanak jó irányok?

A magyarok fő bűne, hogy csak akkor fognak össze, csak akkor számítanak egymásnak, ha nagyon nagy a baj.
Ennélkül képesek fillérekért egymást eladni, akár idegen országok főembereinek is.
Ez történt szerintem az ellenreformáció idején, ez történt a monarchiában (talán még ez volt a leglájtosabb), ez történt az oroszok esetében.
Emiatt nem bízik a magyar ember abban, hogy az EU-ban kint lévő magyar emberek az ő érdekeit fogják képvisleni, mert sajnos kevés a hazafi. (Nem "hogy is hívják azt a nőt?"-re gondolok)
Olyan emberre, akinek fontosabb az ország sorsa, mint saját előre jutása, saját neve, dicsősége. Tudom, hogy vannak azért ilyen emberek magyarországon, na ők a pozitívumok számomra.

"A bukás okai
Annak okait keresve, hogy a rekatolizáció miért tudta célkitűzéseit végül is megvalósítani gyakorlatilag ugyanazokkal az eszközökkel, melyek a reformáció első évszázadában teljesen eredménytelennek bizonyultak, elsősorban a protestantizmuson belül időközben végbement hitbeli változásokra kell felhívni a figyelmet. Mert miközben a katolikusok egyre nagyobb erőfeszítéseket tettek szellemi erejük növelésére, a protestánsok egyre több téren estek ki saját szellemi erősségükből.

A protestantizmusnak már kezdettől fogva súlyos tehertétele volt, hogy elutasított olyan biblikus szellemi igazságokat, mint a hitből történő felnőttkori vízkeresztség és a nyelveken szólás. A XVI. század végétől azonban további szellemi fegyverek hulltak ki a kezükből. A reformáció első nemzedékeinek élő hite a későbbiek során mindinkább vallásos tradícióvá merevedett, amelyet az újabb nemzedékek már családi hagyományként kaptak, és nem személyes döntés nyomán. Ezzel párhuzamosan az 1580-as évektől egyre erősebbekké váltak a felekezeti kötelékek. Végérvényesen szétvált és egymás ellen fordult az evangélikus és református irányzat. Negatív fordulatot vett a zsidósághoz való viszony is. Míg 1563-ban a bibliafordító Károli Gáspár még nagy rokonszenvvel nyilatkozott egyik könyvében a zsidókról, az 1570-es évek végétől az országgyűlés a protestánsok beleegyezésével számos zsidóellenes törvényt hozott.

Megdöbbentő módon épp a nagy erejű katolikus ellentámadás kibontakozásával egy időben, a XVII. század első évtizedeiben kezdtek felhagyni a protestánsok a démonűzés gyakorlatával, ami pedig a kezdetektől fogva szerves részét képezte az evangélikus és református hitgyakorlatnak. Bornemisza Péter evangélikus püspök például 1578-ban terjedelmes kötetet jelentetett meg a démonok és a démonűzés kérdéséről, Ördögi kisértetek (azaz kísértések) címmel. A benne szereplő számos leírás jól mutatja, hogy mennyire bevett, általánosan elterjedt és egyébként Bornemisza által is támogatott gyakorlat volt a démonűzés a protestánsok körében.

Feltűnő, hogy az említett szellemi változások legfőképpen hitük természetfeletti vonatkozásaitól fosztották meg a protestánsokat. Ezt követően azonban – a XVII. századtól – a rekatolizációval folytatott küzdelemben már megtapasztalták ennek súlyos következményeit. Szembesülniük kellett azzal, hogy a természetfeletti erőkkel kapcsolatos bibliai hit hiányát nem tudják ellensúlyozni a társadalmi téren elért addigi látványos eredmények sem. "
http://www.ujexodus.hu/index.php?cikk=46

üdv
ex

akkor a pünkösdi mozgalmak a letéteményesei a magyarság felemelkedésének
nem értek ezzel egyet, nagyon nem



ez nem a magyarság lehúzása volt ex, hanem a református felekezeté, így már értem miért ellenkezel annyira attól, hogy magyar légy

szeretnélek megkérni, hogy ha lehet: ezt PRIVÁTBAN folytassátok...

(ismertek, nem magam miatt...)

imádkozok, fürdetek, imádkozok és részletesen írok privátba, ex-től csak annyit kérek törölje azt az írását, de ez csak egy kérés, amit az Úr kezébe teszek