"... Tudom, azt mondják, nem túl sikeres az Egyház. Csökken a létszám. Más vallások, vagy éppen az ateizmus felé fordulnak az emberek. Sorolhatjuk itt a negatív tényezőket, jelzőket. A lelkészeket nem tartják semmibe. A közösségi életet, egyéb vezetőket sem. Az, hogy egy társadalom istentelenné válik, az nem Istent minősíti, hanem a társadalomban élő embereket...

Szeressétek Istent, az Egyházát! Ez a mi dolgunk. Hogy részesei lehetünk, az pedig kegyelem."

Soós Szilárd - megvanirva hu

"Steven Gerrard azt mondta, hogy Isten adja az embernek a tehetséget, ami azonban kemény munka nélkül semmit sem ér.
Úgy éreztem, ez rólam szól. Keményen dolgoztam a tehetségem mellett és most itt vagyok.”

Szoboszlai Dominik futballista (internetről)

Szabados Ádám:

"Nem az a kérdés, hogy kereszténynek vallom-e magam, hanem hogy az vagyok-e.

Nem az a kérdés, hogy hiszek-e Istenben, hanem hogy rábízom-e az életemet Krisztusra.

Nem az a kérdés, hogy melyik keresztény közösségbe járok, hanem hogy melyikhez tartozom.

Nem az a kérdés, hogy hova megyek istentiszteletre, hanem hogy milyen szívvel tisztelem ott Istent.

Nem az a kérdés, hogy milyen a dicsőítés, hanem hogy dicsőíti-e Istent az, ahogyan részt veszek benne.

Nem az a kérdés, hogy milyen az igehirdetés, hanem hogy mit kezdek Isten igéjével.

Nem az a kérdés, hogy hogyan fogadnak engem a közösségben, hanem hogy én szeretem-e őket.

Nem az a kérdés, hogy milyen lelki ajándékom van, hanem hogy szeretetből szolgálok-e másokat.

Nem az a kérdés, hogy megdicsérnek-e, hanem hogy dicsérik-e értem Krisztust.

Nem az a kérdés, hogy hogyan érkeztem a gyülekezetbe, hanem hogy végül hogyan jövök el onnan."

(internetről - divinity blog)

"Leonard Ravenhill írja Why Revival Tarries („Miért késik az ébredés?”) c. könyvében, hogy az emberek alapvetően három kategóriába sorolhatók:
vannak azok, akik félnek,
azok, akik nem tudnak eleget ahhoz, hogy féljenek,
és végül azok, akik ismerik a Bibliájukat."

(internetről, 777blog)

Horváth.Mihály: A jégkorszak küszöbén
- részlet -

"... Ha van egy valaha jól működő cég, amelyik nem tud újra és újra megújulni, már meg is kezdődött számára a lejtmenet. Philip Kotler szerint könnyen kialakulnak a dinoszaurusz cégek (már halottak, csak még nem tudják), amelyek a hajdani múlt dicsfényéből szeretnének megélni, pedig valójában az egykori virágzó szakasz nyereségét pumpálják vissza a cégbe a fennmaradás érdekében. Kotler így fogalmaz: a gyártó beleszeret a termékébe, nem látja tőle a világ változását, így megmarad egy bizonyos szinten, míg a többiek elhúznak mellette. Már csak idő kérdése, hogy a dinoszauruszok számára beköszöntsön a jégkorszak.

Én úgy érzékelem, hogy az egyház szempontjából is küszöbön áll a jégkorszak. Nagy kérdés, hogy meg tud-e felelni az egyház a modern ember által irányába támasztott kihívásoknak, és tud-e utat mutatni a XXI. századi embereket érő új kihívások közepette, vagy csak a múltját tudja előhívni, hogy igazolja fontosságát, létét. Két út létezik: Az egyik a dinoszauruszoké, amelyik nem épp kecsegtető véget vetít előre. A másik az ébredező medvéé, amelyik képes felébredni a téliálomból, és meglátni a nap fénysugarait. Bízom benne, hogy az új presbitériumok megválasztása is az ébredést fogja szolgálni. Reménység szerint az új presbiterek nem csupán elfoglalnak egy-egy helyet, hanem helyt is állnak, és azon munkálkodnak, hogy a gyülekezetek, az egyház meg tudjon felelni a világ kihívásainak.

A XXI. század beköszöntött már több mint két évtizede. A sok-sok éve ismételt mondatok sajnos sokszor már nagyon porosak, kiüresedtek, és nem érdeklik a jelenkor emberét. Vegyük észre, hogy a felgyorsult világban mennyire megváltoztak az emberek igényei. A mai ember nem ér rá, neki minden gyorsan és most kell, de az is röviden, mert túl sokáig nem tud koncentrálni semmire, legyen az írott szöveg, vagy hallott beszéd. De ugyanakkor a Teremtő által beleültetett vágy ott van mindenkiben, mely sokszor tudat alatt is arra sarkallja az embert, hogy valami módon kapcsolatba lépjen és megismerje az Istent. Az egyház számára nagyon lényeges kérdés, hogy tud-e azonnali, adekvát válaszokat adni a XXI. század emberének, és irányt mutatni a káoszban? Oly módon teszi-e, ami érthető, és be is fogadható? Hiába még a legjobb tartalom is, ha az elavult formák miatt senki nem veszi le az árut a polcról. De hiába a legcsillogóbb, legtrendibb csomagolás, ha az áru minősége lesilányított, mert a vásárló többé nem tér vissza, keres valami mást a nagy kínálatból. A dohos porszag „eladhatatlanná” teszi az evangéliumot is. Az elsilányult tartalom, a kiüresedett kegyes szavak maximum tranzitegyházat hoznak létre, ahova betérnek ugyan, de rövidesen tovább is állnak az emberek, mert minőségre vágynak. Izgalmas állatok lehettek a dinoszauruszok, mostanság divatba is hozták őket, de végül mégiscsak egy kihalt fajról van szó. Én inkább az ébredésért imádkozom."

forrás: internet, megvanirva hu

"... A hajléktalanok között igen nagy számban vannak egykori állami gondozottak, akik nem kapták meg az alapot az önálló életvitelhez, nekik nagyon nehéz történeteik vannak. Jött egyszer egy fiatalember, kérdeztem, mi lett a pénzzel, amit akkor kapott, amikor kikerült az állami gondozásból. „Ó, az már sok évvel ezelőtt volt, (X forintot kaptam)...” – mondta. És mi lett vele? „Egy hónapig mindenki a barátom volt” – válaszolta.
A nulláról kellett tehát elkezdenie építkezni..."

K. B., MMSZ (internetről)

Bella Violetta: Kritika, árulás, reformáció
(részletek)

"A reformáció mindenképp szembesít egy kérdéssel: hogy bírjuk a kritikát?...

A legnagyobb vezetők cégektől a politikáig máig tartanak maguknak olyan „udvari bolondot”, olyan bizalmist, aki meg meri nekik mondani azt is, amit más nem. Szembesít. Közel tartják magukhoz a legerősebb kritikát, mert tudják, hogy szükségük van rá ahhoz, hogy tanuljanak, fejlődjenek, ne veszítsék el a fókuszt, ne merüljenek el a saját személyi kultuszukban.

Van-e a reformátori örökségből még bátorságunk a kritikához, és gerincünk állni is azt ha kell? Tartunk-e udvari bolondokat? Nehéz tanulni visszajelzés nélkül, nehéz a jobbra való tanítás anélkül, hogy valamire ki ne mondanánk, hogy rossz, vagy legalábbis töredékes, messze nem ideális...

Ha mi nem tesszük ezeket, majd támad vele kívülről más. Ahogy Luther is rájött, amikor félremagyarázták a téziseit: ha nem ő irányítja a kommunikációt, azt ellene fordítják...

Úgy hiszem, jobb az Isten munkájában benne lenni és vele mozdulni és lélegezni, mint félelemből benne maradni emberi megalkuvásokban. Az elégedetlenség nem árulás, hanem haszon, ha az nem valami személyes dolog, hanem a Biblia alapján áll."

internetről (megvanirva hu)

"... A kutatások szerint az ókori emberek étkezési szokásai nagyon eltértek a miénktől. Nem volt ekkora bőség, gyakran főzés nélkül, nyersen fogyasztották az ételeket, étkezésüket jobban meghatározták az évszakok. Húst alig ettek, csak a gazdagabbak fogyasztottak ünnepi alkalmakon...
Gyümölcsből az ókorban kevesebbet fogyasztottak, mint gondolnánk..."

internetről (magyarkurir hu)

"... Az nagy baj, ha a hülyeség szorgalommal párosul.

Én már nem hiszek a szólamoknak, az ünnepi beszédek szónokainak. Nem hiszek a történelmi megemlékezéseknek. Mindegyik azzal végződik, hogy azért mondjuk, hogy soha többé ne forduljon elő, és az utódok, utókor megtanulják és értsék, és józanul, meg ésszel, és egyáltalán...

... Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni belőle!

Tényleg megtanultuk a múlt eseményeiből, hogy elkerüljük, és soha többé ne történhessen meg? Semmit nem tanultunk...

Legszívesebben azt mondanám, hogy az utolsó kapcsolja le a villanyt!

De nem tehetem, mert az lehetetlen, hogy Isten hiába adta oda értünk Jézust, aki a Krisztus. Az nem lehet, hogy ha feltámadt a halálból, akkor hiába hiszünk Neki, és ne tenné meg velünk is ígérete szerint..."

Soós Szilárd: Az emberiség igyekszik - részletek (internetről, megvanirva hu)

"... A felszín, hogy vannak rossz hangulataim – a mély az, hogy Isten szeretetének állandó jelenlétében élek. Nem az az evangélium lényege, hogy én mindig boldog vagyok, hanem az, hogy Isten megtart, akármilyen vagyok is..."

Hegedűs Attila (internetről - Kötőszó blog)

"Nagy a bűnük azoknak, akik bort isznak és vizet prédikálnak; de még nagyobb a bűnük azoknak, akik bort isznak és bort is prédikálnak.

Van egy még nagyobb bűn annál, ha valaki tanítja az Isten törvényét, de nem teszi meg: az, amikor már nem is tanítja."

Farkas Ferenc (forrás: 777blog)

"... Nem kell görcsösen ragaszkodni a formákhoz. A „nyolcadik (kat.) szentség”, a megszokás, az ideológiába taszít minket. Mindenképp szeretném elkerülni, hogy ebbe a hibába essek. Kötődni szeretnék az eredeti ideához, az Isten végtelen szeretetéhez, és ennek formát találni..."

Kovács Zsolt (forrás: 777blog)

"... Mitől elviselhetetlen a farizeusoknak a terhe, akik a törvényt hirdetik, de maguk nem tartják meg, és mitől édes az a teher, amely Jézusnak a terhe, és amely semmit nem vesz el a törvényből, mert a keresztény embernek ugyanúgy érvényben van a Tízparancsolat? Az Isten szeretetének és az embertárs szeretetének a törvénye összefoglalja a parancsokat, de nem törli el azokat.
Azért lesz édes ez az iga és könnyű ez a teher, mert Jézus Krisztusban közénk jött Isten szeretete. És benne felfedezhetjük azt, hogy mi is viszontszerethetjük Istent, és mi is meg vagyunk hívva, hogy ezt a szeretetet, amelyet tapasztaltunk, megéltünk, amellyel találkoztunk Jézus Krisztusban, azt átadjuk egymásnak, felebarátainknak.

Teher nélkül nincs kereszténység, de ha rátalálunk a törvény lényegére, Isten szeretetére, akkor ez a teher édessé válik..."

Farkas Ferenc (forrás: 777blog)

"Az ember úgy él, mint a csónakban az evezős: háttal ül a célnak, úgy halad előre. Amit lát, az az út- és időszakasz, amelyet már megtett. Ez a Kierkegaard-tól származó metafora plasztikusan érzékelteti, hogy az ószövetségi (zsidó) időszemléletből kiinduló keresztyén ember szeme előtt sem a jövő van, hanem a múlt. De ha nem lát előre, honnan tudja, merre kell evezni?

Ahogy a híres Cambridge–Oxford evezősversenyeken sokszor láttuk a tévében, a nyolc evezőssel szemben ül a csónak végén a kormányos, aki vezényli a legénységet, és irányban tartja a járművet. A keresztyén evezőssel szemben is ül valaki a csónakban – akinek az arcáról és szájáról le tudja olvasni az irányt; aki az evezőst a háta mögött levő cél felé vezeti. Hitünk szerint ő Jézus..."

Faggyas Sándor (reformatus hu)

"... A keresztyénség narratíváját mégsem tudom, és nem is akarom egynek tekinteni csak a sok közül. Nem olyan ez, mintha a narratívák tömbházából az ötödiken lakó narratíva leszólna a másodidon lakónak, hogy „figyelj, most egy darabig én következem, hadd profitáljak én is valamicskét!” Bár sokat dolgoznak azon, hogy ezt lássuk, van egy hatalom, mely minden más hatalmat és értelmet felülhalad. Ennek a hatalomnak a neve pedig Isten.

Ha van lehetősége a kiteljesedett és boldog életnek, semmiképp nem tudnám elválasztani Isten jelenlététől. Attól a perctől fogva, mikor az ember szívvel-lélekkel, vagyis józan ésszel és teljes elköteleződéssel követi Jézus példáját a kegyelemben, irgalomban, az igazság ismeretében és szeretetben, olyan világban élhetne, amire zsigerileg vágyik. Örökké nyugtalan és elégedetlen szíve végre megnyugodhat. De akkor mi lesz a vagyonnal, hatalommal?..."

Erlitz Anita: Narratívák és narrátorok - részlet (megvanirva hu)