Árvai Emil:
HOLOKAUSZT

Szörnyű, hogy ilyen,
hogy ez megtörténhet.

Te és én, mi ketten
sose legyünk
a tettesek között.

Kirekesztett, vagy üldözött vad
ne legyen senki
temiattad.

Mikor pedig
az üldözött-sors
épp rád esik,
rosszal a rosszat
ne viszonozzad,
tán fáj nekik.

NAPRAFORGÓ-VERS

Fordul a Föld, fordul a fény,
száz virág forog a Napra,
fiatalon könnyű fejjel még
aranyló koszorút tartva.

Nincs köztük lenézett, különc vagy sztár,
nem lóg ki egy sem a sorból;
szívük az éltető fény rabja már,
s éretten is neki hódol

csak fejük, elnehezedve.
Hálával hajtják meg maguk;
koszorú hervad, aratás kezdete
eljő, s befelé vezet az út,

az utolsó út, be a raktárba.
Sajtolnak belőlük arany olajat;
folyékony aranyuk száz konyha várja.
Fény-tánca nyárnak: szép emlék marad.

Árvai Emil verse