Kedves minnie0 !
Most találtam rá leveledre,- mert pár év óta csak tallózgatva járok az oldalra, él-e még ? - Erikát kivéve, aki hűségesen kitart olvasni valóval
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
-
-Nagyon együtt érzek Veled és szívesen leveleznék a problémádról, ha gondolod,...
igei alapon, akár nyíltan, akár magánban.
Most csak egy mondatodra utalok, amiben Isten akaratát kétkedve fogadod: "és ha nem akarja ?" ...
Gondolom, ismered azt a részt, amit Pál ap. leírt a maga életéből.- Gyógyulási kérését nem adta meg Isten, és azt felelte: "Elég néked az én kegyelmem." - Erről hosszan és mélyebben kellene beszélni, de én most csak röviden azért idéztem, hogy nagyon nagy oka volt annak, amiért nem gyógyította meg, hanem meghagyta a tövist.- Tudjuk.
Ezért nagyon fontos, hogy az okát, vagy a célját keressük a szenvedéseknek, és az Ő akaratának. - Keresztyén hívőként az iránta való bizalmunk mércéje, ha a célját keressük.-
Az Ő célja velünk mindig a legjobb,- nekünk meg az, ha megajándékozhat a célja megértésével.- Hiszen Ő a Vigasztaló és a Szabadító !
-A legutóbbi időben éppen én is átestem egy ilyen nagy próbán.- Hála az Úrnak, a legnagyobb megpróbáltatásban egyszer csak megajándékozott a cél megértésével, meglátásával- és teljes békességet adott, majd szabadítást is.
Kedves Testvérem! Ha rábukkansz levelemre és akarod folytatni, szívesen válaszolok.
Az Úr áldjon meg.
Szeretettel
Loisz