Szerintem ez érdekes téma. Lehetne róla beszélgetni. Azt mondta valaki, akinek adok a véleményére, hogy önző vagyok, és azóta gondolkodom ezen.
Az ember felelős saját magáért ugyanúgy, mint a körülötte lévő emberekért. Mikortól önzés, ha az ember odafigyel magára, és mikortól felelősségteljes gondolkodás?

Horatius azt mondta erről, hogy

"Fuscusom hidd el, aki tiszta szívű
s bűntelen, nem kell soha dárda annak
mérgezett nyíllal teli puzdra sem kell
majd az ilyennek
..."

Az új munkahelyemen megkérdezték tőlem, hogy "Te olyan kedves vagy mindenkihez, nem tapostak még beléd?" Most akkor kell az a puzdra, vagy nem? Jó lenne, ha nem kéne. A Neander-völgy viszont sajnos közelebb van hozzánk, mint hinnénk. Hogy éli meg azt egy hívő, ha kénytelen belemenni a farkastörvények diktálta ronda hétköznapi csatározásokba? Vagy nem kénytelen? De akkor meg nem figyelt oda saját magára, pedigugye felelős.. .

Ezen gondolkodom mostanában.

Kedves Kamilla!

Nagyon érdekes ez a téma, valóban. Vajon miért nem érdekel mégsem senkit? Ezen gondolkodom mostanában.
Ennyire önzetlenek lennénk? Vagy ennyire önzőek?
Ha jobban elgondolkodom, nekem most templomot kéne takarítanom például. Ehelyett fáj a hátam, ahelyett, hogy amellett fájna. Ez önzés?

n.

Szia!

Ha az Úr indít/hív/küld a templomtakarításra, akkor a testi fájdalmakon túl boldoggá akar tenni ebben a szolgálatban.
Ha emberek utasítására/kényszerére mennél, akkor ne menj, mert rosszabb lesz, mint most...

Péter

Üdvözletem!
Én például tisztában szeretek lenni (mégha nem is mindig sikerül) azzal, mekkora nagyméretű (XXXXXXL-es ) ÖNZŐ vagyok - de akár Ti is lemérhetitek a következőkön:
pl. nézzétek meg milyen rövid idő alatt mennyi betűt ide nyomtam a Fórumba. Tiszta önzés= azzal foglalkozom, ami nekem esik jól...és hogy Nektek hogyan esik - hát azt kevésbé kísérem figyelemmel...
vagy: amikor vasárnaponta a napi Igéből prédikálok: önző vagyok, mert lusta vagyok "személyes(=gyülire szabott)" Igét keresni - beérem a "késszel" . És abban is azt igyekszem kikeresni, ami nekem(!) tetszik, hozzám áll közel (ahelyett, hogy komoly exegetikai munkával felderíteném a nekem esetleg "nem szimpi" részek üzenetét is...
és folytathatnám még a sort...
---------------
((Csak utóiratként: és nézd meg, kedves Kamilla - nem Neked válaszolok - a Te kérdésedre - hanem magamat tolom a középpontba . Hát nem ez az ÖNZÉS?!))

.


---Hát... van benne valami... ?

Komolyra véve, igaz ami igaz; az ÖN-zést talán a legnehezebb feladnunk,-
vagyis "halálba adni" Ro 6 szerint.- Minden bajnak, rossznak körülöttünk,
bennünk az: "ÖN" az oka.- Az egész természeti emberünk teljes egészé-
ben ÖN....

--Ha viszont felfedezzük magunkban, (nem könnyű észrevenni!) a lelki
emberünknek mégiscsak az a DOLGA, hogy legyűrjük...legalábbis fel-
vegyük ellene a harcot.- A tudott, de ki nem írtott önzés konkoly módra
viselkedik... minden jót kiírt.-

-A legnehezebb megítélni: hol kezdődik, meddig tart az egészséges és
létfenntartó, és hol a határ, ahol semmiféleképpen nem engedhetünk neki
teret.--- Ez szép eszmefuttatás így... és csak a gyakorlatban, az adott,
egyes helyzetben lehet eldönteni, mennyit engedhetek meg neki.-

-Pld. az a bizonyos: hátfájás... Bizony annak a mértékétől függ, hogy
mennyire fáj.- Lehet, hogy még mozdulni is alig tudok,--- akkor nem önt-
hetem nyakon egy "kegyes" malaszttal... - Ha viszont fáj, de mondhatni,
fájdogál... ami mellett még meg tudom fogni a seprőt, vagy porszívót a
templom-takarításhoz, - akkor egyértelmű, hogy le kell gyűrni és nem
engedni neki.-

-Pál ap. Timóteusnak írt leveleiben számtalanszor használja az "egészsé-
ges", józan kifejezéseket,- érdemes ebből a szempontból átolvasni.-
Pláne,-- amikor azt írja,- "élj egy kevés borral"... gyengélkedő gyomrod-
ra tekintettel ! - Hát nem kedves ? Mint egy jó apa, aki gondoskodó... de
ezzel nem "részegeskedésre" buzdítja...

-Valahogy így gondolom feldolgozni a gyakorlatban.--- Persze, ... amikor
nem győzöm sorolni a hibáimat, - de egyuttal a piedesztálra állítom ma-
gamat,- az az ÖNZÉS teteje. (Meg amikor "ennyit" beszélek,-
holott rövidebben is el lehetne mondani a lényeget !.... )


L.

Érdekes dolgokat írtatok. József: most először szólítottál meg itt a fórumon, tökjó, most megtisztelve érzem magam. Loisz: pont azt írtad le, ami szeirntem is a lényeg, hogy meddig kötelező - egészséges - még megbocsátható, és hol kezdődik a csúnyaronda. Hogy lehet ugyanaz a dolog mindenkinek kutya kötelessége (odafigyelni magamra) és a keresztény ember minden bajának forrása? Kicsit nehéz kérdés .

-Szerintem ez olyan probléma, mint: a napi egy pohár vörösbor egészség,
ugyanebből napi egy - két liter - részegeskedés, vagyis önrontás...

-Nem gondolod ?

-És most minden kegyeskedés nélkül azt kell mondanom,- hogy a helyes
"mérték" megtalálása egyedül Isten Lelke segítségével lehetséges.-

-Nem lelkiismeretet mondok, - az nem egészen megbízható ! - Hanem,
amikor az ujjászületett ember kapja Isten Lelkét.-- Belülről jön a "tanítás"
és nem is megfogalmazható egységesen, egy kalap alá véve,-- hanem
ahány eset, helyzet, - annyiszor és annyiféleképpen megítélve lehet, kell
dönteni. -

-Ha mégis mindenáron akarok valami mércét felállítani, azt mondom:
Szeretet.- "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Ha ezt tartom szem-
előtt,- biztosan segít a helyes mérték megtalálásában... És amikor már
"tudom", mit kellene tennem (az alma nagyobbik felét adni a másiknak ) - akkor kell ujabb isteni segítség, hogy meg is "tud-
jam" cselekedni....

--Ilyen egyszerű, - - vagyis nem is olyan egyszerű,- de nem le-
hetetlen. -

-Azért, ha vitatod, - csak mondd, hátha előbbre, vagy közelebb jutunk
a baj forrásához ?


L.

Kedves Loisz,

Nem vitatom, egyetértek veled. Egy újabb dolog, amiről kiderül, hogy nincs rá recept. .

L.