Drága Semi!

Akkor jól eltaláltad, mert ez szép, hatütemű sorokból áll.

bóbita bóbita táncol körbenaz angyalok ülnek
tátitt tátiti tátá / tátiti tátiti tátá.

Ha valami célom volt ezzel a verssel, hát végképp nem az, hogy a ritmusáról oktassak ki bárkit.

Ma reggel nagy öröm ért: Találkoztam Ágival, vagyis Jennyvel, tudjátok, aki régebben volt Jenny, aztán váltott Ágnesre. És kisvakond volt a képe . Épp munkába ment. Jól van, dolgozik, államvizsgázik, ahogy elmesélte, nem unatkozik mostanában sem.

Elkezdtem olvasni Libby Purves Hogyan ne legyünk tökéletes család című könyvét. Itt volt már az ideje. Magamra ismertem az összes ott szereplő rossz példában. Majomanyuka vagyok, aki úgy sürgölődik, mint a kotlós, akinek csak egy csibéje van (ez állítólag egy régi szólásmondás). Tücsi jövő héttől elkezd táncolni (végre találtunk egy helyet, ahol bemehetek vele az edzésekre, mert az eddigi próbálkozások ezen a ponton buktak meg), most van beiratkozás, még két hónapig járhat a nyári szünet előtt. Rettentő lelkes, én pedig már el is képzeltem, milyen gyönyörű lesz, amikor a táncbemutató végén spárgázik a színpadon csillámos hajzselével meg mindennel, és majd mekkora csokor virágot viszünk neki. Felnőtt edzés is indul, remélem, "idősebbek is elkezdhetik" kategóriában. Ha úgy alakul, hogy én is el tudok kezdeni járni, az garancia lesz arra, hogy nem a saját elfojtott vágyaimat tunkolom le a gyerekem torkán. Egy nagyon kedves, sajnos elég távoli ismerősöm, Kiss Judit Ágnes naplójában elolvastam, hogy mindenki, aki egyházi iskolába járt, allergiás lesz a vallásra, és megriadtam, mert emlékszem, hogy réges-régen én is voltam allergiás mindenféle szentszövegre, most meg nem vagyok. Lehet, hogy kopik az őszinte izém? Remélem, nem. Hétvégén lesz egy kórustalálkozó, amire meghívták a mi énekkarunkat is. Elsőre azt mondtam, nem megyek, nem azért járok az énekkarba, hogy más hülye énekkaroknak bizonygassam, milyen jók is vagyunk mi. Meg különben is sok, főleg Tücsinek sok anya nélkül. Aztán megemlítődött, hogy afrancba, pedig kellenék, és ez hatott. Gyuri jófej volt, azt írta, menjek nyugodtan, ellesznek ők Tücsivel. Tudom, hogy el is lesznek.

Vasárnap aranyos dolog történt. Délután találkoztunk a játszótéren a lelkészünkkel és a családjával, ahol kulturáltan együtt játszótereztünk. Aztán hazamentem, és elolvastam a délelőtti prédikációt (délelőtt ugyanis lent voltam a gyerekeknél, a prédikációt pedig mindig írásban is osztogatják, és Anyukám szerzett nekem egyet), és kiderült, hogy a Mária-Márta története kapcsán arról volt szó, hogy nem kéne beleveszni az aktivitásba, mert az a másikra való odafigyelés nélkül a legjobb szándék mellett is nulla. Sokkal fontosabb figyelni mindig, fölfele is, meg keresztbe is, meg a másikemberre. És ehhez az illusztráció az volt, hogy például mikor a lelkészcsalád találkozik a hívekkel az utcán, milyen szomorú, hogy mindenki csak magáról mesél nekik, és eszükbe sem jut érdeklődést mutatni irántuk. Persze, mikor találkoztunk, ők nem tudták, hogy én nem tudom, miről szólt a prédika aznap.

ja, nem is gondoltam, hogy kioktatnál, csak somolyogtam magamon egyet

Fogyókúrázni próbálok, és elkeserítően lassan haladok. Elmúltak már azok az idők, mikor az ember nem eszik egy hétig, és újra rendben van minden . Már emberemlékezet óta nem eszem édességet, se kenyeret, se semmiféle pékárut, és mégis, mikor ma reggel felpróbáltam a szép nadrágomat, nem tudtam begombolni. És a legszörnyűbb az, hogy volt idő, mikor én minden nap abban jártam dolgozni! És ennél is szörnyűbb, hogy már akkor is kövérnek éreztem magam . Mi ebből a tanulság? Minden rossznál van még rosszabb. Vagy valami ilyesmi. .
Tündinek tegnap jó sűrű napja volt. Délelőtt voltak az állatkertben az ovival, és későn értek vissza, alig tudtak aludni egy kicsit, aztán a Nagyi vitte énekkarra, ahova egyszercsak én is megérkeztem, és még utána mentünk a táncra beiratkozni. És pont sikerült egy edzés legelejére odaérnünk, úgyhogy még héttől fél nyolcig fél órát bemelegített. És nagyon megdicsérték, hogy hogy igyekszik és milyen ügyes. Mondtam neki, hogy ha lehet, én is fogok járni, erre ő: Ilyen kövér létedre? Nem láttad, hogy ott mindenki vékony volt? A szemtelen mindenit. Azon gondolkodtam el tegnap hazafele a buszon, hogy vajon mit fog szólni nagy korában, ha meglátja ezt a naplót. Lehet, hogy nem volt jogom ennyi mindent leírni róla mindenkinek? Húha.

---Nagyon jó az illusztráció mert ebben az esetben a lelkész
család is "csak" azt szeretné, hogy "velük" foglalkozzanak ???

-Mária és Márta esete elég nehéz téma...Talán az a lényeg: Mindent a maga idejében.--- Márta talán leülhetett volna egy "kis időre" legalább,
hallgatni, amit Jézus mond... Tényleg tiszteletlenség is, ha a vendéglátó
háziasszony a vendégére "fittyet hányva" azonnal rohan a konyhába, hogy a "traktát készítse."

-Mária meg talán már "megszokta", hogy a testvére majd helytáll az asz-
talra valók készítésében,- elüldögélt Jézus lábainál,- ami a legjobb dolog,
-introvertáltnak lenni... - ha van, aki majd gondoskodik a testiekről....
Bár Jézus neki adott igazat és ez ... elgondolkodtató.

-De, hogy Márta még Jézust is kioktatta,- "szóljon már Máriának, hogy neki segítsen",... erre elakad az ember szava...


L.

Érdekes ez a MáriaMárta-történet . És most következik el az, amit végképp sose hittem volna: mindjárt bibliai témában fogok okoskodni a fórumon. Reszkessetek!

--

... vagy Jézus mosolyogva azt mondja: "hagyjad, ráér, gyere te is, ez most fontos, figyelj".

-Hát persze,- a fantáziánk végtelen... és ez egy dolog.-
A másik komoly: mit mond a Biblia. Az: Isten kijelentése...

-A legfontosabbra jöttél rá ! - A Biblia szívének mondják Ján.3,16 igét:
"Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki HISZ őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Ha a világot szereti Isten,-akkor benne az embert, -- és engem is ! - Igen, szeret az Isten.-

-De hogyan ? Úgy, "hogy az Ő egyszülött Fiát adta" ... mire ? Helyettünk
halálba, amit a bűneinkért nekünk kellett volna elszenvedni.... Miért adta ?
"hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

- Ez egy olyan óriási IGÉRET Istentől, amit alig lehet felfogni,- de HINNI
LEHET ! - Hogyan? Úgy, hogy bizalmat tanusítok Isten iránt, hogy amit
mond: IGAZ.- Bizalommal elhiszem, hogy Isten nem hazudhat !

-Mondja máshol az ige: Adj igazat Istennek és tiéd az igéret.- Hit által !

-"Öt érzékszervünkkel felfoghatjuk a láthatókat.- Hatodik érzékszervünk
a hit, amivel a láthatatlanokat, vagyis mindazt, amit a Bibliában Isten
kijelent és ígér."

(Az ördögök csak azt hiszik, hogy VAN Isten.- és ez nagy különbség!)


--Röviden én így tudom elmondani, hogy mit értek hit alatt.-
De tudok ajánlani egy könyvet, ami bevezet a "hit rejtelmeibe és titkaiba".
Cseri Kálmán: Református hitünk.- Ha még nem ismered, érdemes tanulmányozni.

L.

Köszi, Loisz.

Tündi szombaton a játszón elémállt, és nagyon komolyan azt mondta: "Anya, a szabályokat te sem szedheted meg!"
(amúgy már tudná a g hangot)

Pénteken oviszünet volt, Tündi és Gyuri Apalánya napot tartottak, én pedig dolgoztam. Este meg szabadestét tartottunk, ami azt jelentette, hogy Tündi a mamánál aludt, mi pedig elmentünk szórakozni. Najó: igazából családi eseményre mentünk, a híresember apukámat megnézni. Az jutott eszembe, hogy lehet, hogy nem csak híresember gyerekének lenni nehéz, hanem híresembernek lenni is. Jó hangulatú este volt, ott volt apukám sok ismerőse és barátja. Volt, akit ismertünk már, volt, akivel most ismerkedtünk meg. Megkérdezték tőlem, hogy én voltam-e az, aki nadrágot épített kockából óvodáskorában, és hát igen, ez a hőstett az én nevemhez fűződik. Aztán a hétvége nem épp a lazításról szólt: Szombaton Gyuri kerítést festett az óvodában reggeltől estig. Sajnos nem értek végig, mennek jövő héten is, de a nagy része kész van, és gyönyörű lett. Egész más az oviudvar hangulata. Mi Tündivel a templomtakarítás nevű akción vettünk részt, büszkék lehetünk magunkra.