figyelő írta:
Ki tudja miért, de belém hasított: milyen szép is lenne, ha halott poraiból újjáéledne a Parókia fórum..
Miért hagytuk hogy így legyen? Nem az Úrtól való dolog volt?
A parázs, a tűz is kialszik, ha nincs, aki táplálja.
Pedig milyen emlékezetes fórumtalálkozók is létrejöttek? Általában tizenvalahányan fordultunk elő benne. Emlékszem, valahol Budán is összejöttünk, ménkű nagy havazás ellenére.
Sokan ott vannak lelki, és/vagy "virtuális szemeim" előtt. Fony pl. sosem vált "élő személlyé". De Indu, Péter, Exrefis és a többiek hiány, elmúlása "elhalttá" tesznek bennem egy érző valamit. (Persze amputált végtaggal is lehet még élni...)
És hát Erika, Erika és Erika!
Az egésznek anyja és motorja volt - a jelek szerint mindhiába. Bocsánat érte!
Sosem felejtem el, a számomra többféle nagylelkűségét. No, és a vendéglátása, ott Kassán, mint fórumtalin - ugyancsak zavarba ejtő.
Ha sosem is találkozunk többet, se itt, se a valódi létben is - legyetek áldottak!
Na igen, azok a bizonyos fórumtalik..
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
Számomra a legemlékezetesebb a Tagyospusztai hétvége volt, talán Húsvét előtt egy héttel... az éjszakába nyúló beszélgetések - krumplipucolással egybekötve -, a lányok kedvessége az ágyba hozott reggelivel, a passió-olvasással, a Környei Istentisztelettel, Sajó kockapoénjaival, Manó "arcképével"...
Néhányan fent vagyunk Facebookon, és többé-kevésbé tartjuk a kapcsolatot. Van, akivel többször is találkoztam, van, aki az esküvőjére is meghívott (és van, akivel együtt utaztam erre az esküvőre).
Nekem meghatározó időszak volt a régi Parókia fórum és chat... és hiányolom ezt a fajta közösséget...