Máté ev. 6:1-4

"Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.
Amikor tehát adomámyt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.
Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."

................ .....................................

MIKULÁS, AZ EREDETI

Miklós pap ma este tele zsebbel
nem pihenget otthon vánkoson:
átosonva álmos városon,
kis kunyhókba lopva be-beleskel.

Nem füstöl a kémény? Lám, üres az asztal?
Zsebbe nyúl, mert itt az alkalom:
pénzt hajít be gyorsan ablakon,
s már cinkos mosollyal messze nyargal.

Virradatra végre hazatér:
erszény lapos, ám szíve csurig.
Térdein meg majdnem elszundít,
templomba még éppen odaér.

Hirdet Igét, mondanak imát,
mindenki oly boldog és vidám ma!
Sok szegény szívéből száll a hála,
mint akik nagy csodát éltek át.

(Sz.J.)