"A moderátorok dolga lenne ebben leállítaniuk, de mint tudjuk tehetetlenek, eszük ágában sincs megvédeni a Biblián alapuló református hitet. Hagyják, hagy szidjátok mint a bokrot."

Kedves Tulip!

Köszönöm a megszólítást! Most ráadásul igazad is van: valóban eszem ágában sincs megvédeni a Biblián alapuló református hitet. Baj lenne, ha nekem kellene megvédeni az Írás igazságát. Sőt, belátom, hogy képtelen és alkalmatlan vagyok rá. Baj az is, hogy te azt hiszed, bajnokként ezt teszed.

Timóteust Isten tette őrállóvá. Így Pál bátran írhatta neki (2Tim4,2skk)– annak veszélye nélkül, hogy képtelenségére és alkalmatlanságára hivatkozva elhárítsa magától - :”Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik...” Ha te magad képtelennek és alkalmatlannak látod a feladata, akkor minek vállaltad?

Úgy látom, te szeretnéd, hogy véleményezzem, cenzúrázzam gondolataidat. De ezt nem teszem.

Pedig ez lenne a feladatod, ha eltértem valahol attól a hittől, mely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott, s amiért harcra, tusakodásra szólít az Ige. (Júd3b) Amúgy címkézésed (bajnok, igazhítű) egyértelmű véleményezés, így önellentmondásba keveredtél. Persze a címkézés egy ősi retorikai fogás, ami érzelmeket penget, az értelmes vita helyett értelmetlen vitatkozásra nyithat ajtót.

Mert ezek "igazhitű" Tulip véleményei és gondolatai a Szentírásról. Egy a sokmillió, vagy milliárdból. Még jó, hogy minden üzenet bal oldalán ott olvasható:XY, csatlakozott, hozzászólások, stb.

Egy moderátornak azért illene megkülönböztetni a Biblia emberektől eredő véleményezését az Biblia véleményének emberi tolmácsolásától. A református hit alapja, hogy a Biblia abszolút igazságot jelent ki, ezt kell benne felismernünk és terjesztenünk. S ellene kell annak állni, aki ezzel szemben – akár igékbe ágyazva – de ellenvéleményt fejt ki. Pál se állt be a sorba Athénben, hanem kimerte mondani, hogy a tudatlanság idejét elnézte az Isten, de most azt parancsolja mindenkinek, hogy térjen meg. Pál nem egy véleményt képviselt a többi millió között, hanem Istent! Az egyetlen igaz véleményt! Az, hogy saját véleményt mondok, az megesik, de erre való az ige, belőle kell kimutatni, hogy az másról szól. Aki persze meg van vele fertőzve, hogy mindenkinek saját olvasata lehet, az képtelen és alkalmatlan a másik eltéréseit az abszolút igazságtól helyre tenni, lévén nem is ismer el csak relatív igazságot.

Ne vedd gúnyolódásnak, de örülök hitednek. És hiszem, hogy hitedet a hétköznapokban ott követik cselekedeteid: az éjt-nappallá tevő imádságok és könyörgések, böjtölések, hogy minél többen meghallják, megértsék és befogadják az Igazságot. Ha meg megtették, akkor megmaradjanak, növekedjenek az Igazságban, a sokféle kísértés között. Mások terheinek hordozása, özvegyek, betegek, árvák meglátogatása, gyámolítása, stb.

Pedig ez így erősen gúnyolódásnak fest. Mint tudjuk Róm7,23kk-ban alapvetően nem azt tesszük, amit akarunk, még megtért állapotunkban sem. Isten például azt parancsolja, hogy szüntelen imádkozzatok. Ehhez nyilván ismerni kell Bibliát, hogy tudjuk miért imádkozzunk. Pál maga kéri az egyik gyülekezetét, hogy imádkozzanak érette, hogy terjedjen az ige, s hogy szabaduljanak meg az alkalmatlan és gonosz emberektől. (2Th3,1-2). A többi említett feladat is parancs. Amit a gyülekezetnek kell végeznie. Az alap: befogadni az Igazságot! Amíg valahol megtűrik az Igazság akárcsak relatívizálását is, ott a parancsokra már nem jut hangsúly. Legfeljebb a relativizálás fényében összekeverik a humanista cselekedetet, a bibliai jó cselekedetekkel. S máris nyitva a kapu a hamis ökumenéhez. Mert legyen világos, az isteni parancs betű szerint látogatásról szól, de lélek szerint ennél sokkal többről. Látogatóba ajándékot illik vinni, ami hívők esetében a Lélek bátorítása. Aki nincs tisztában az Igazsággal, az vajon milyen ajándékot visz? E fórumnak (is) feladata lenne -református portál nevéből adódóan -, hogy minél többen tudatosítsák van az Igazság, hogy azután ezt vihesse ajándékba az, akit Isten erre indít. Mert csak aki Igével megy, arra lesz igaz, hogy aki másokat felüdít maga is üdül. Ahogy nem egy látogató elmondta, hogy a meglátogatott beteg, idős ember hitéről tanúságot téve inkább ő bátorodott fel a látogatás alatt.

Biztosan így van ez, mert igaz hitből jó cselekedetek következnek. Meg szeretet, meg áldozatvállalás. Hogy mindenben a Krisztus neve dicsőíttessék.

Nekem is ugyanaz a problémám, mint sok sorstársamnak, hogy miként lehet a mai relativizált világban a hitet terjeszteni. Esendőségünk miatt ráadásul aki egyáltalán véleményt mond az is inkább negatívat. Magunktól hiába erőlködünk, csak taszítjuk az embereket. Ám ha nem munkálkodunk, hanem hiszünk annak aki az istentelent megigazítja, akkor kapunk innen onnan visszajelzéseket, melyből tudjuk Isten munkálkodik a környezetünkben levők lelkében. Ekkor ugyanis nem mi munkálkodunk, hanem a Szentlélek általunk. Az a hívő aki maga erőlködik, azt szépen elnyeli a világ, bekebelezi, s egyre inkább azt látod rajta, hogy inkább taszítja a hittől az embereket. Hirdeti például a szabad akaratot, de maga is folyton bukdácsol, amivel teljesen hiteltelenné válik Istent képviselni, hiszen saját szabad akarata felett sem úr, vagy ha az, akkor bort iszik, miközben vizet prédikál. Ha konfliktusba kerül, akkor anyagi megfontolásokból a világ mellett szavaz. Mint aki maga bizonyítja, hogy nem szabad. Aki ellenben az Úrra bízza magát, abban a Szentlélek munkálja ki, hogy képes hátratételt is elszenvedni, megelégszik alacsonyabb beosztással, kevesebb jövedelemmel, képes áldozatot vállalni, akár anyagi veszteséget is, hogyha valahol igazságtalanságot lát. (Ez az ember elismeri esendőségét, s hogy nem szabad a bűntől, a benne munkálkodó Lélek mégis szabadabbnak mutatja az előbbinél. Mert ahol az Úrnal lelke, ott a szabadság.) Ami persze gyakran sérti a világi status quo-t, amiért többen megorrolnak rá. Ilyenkor elkel a bölcsesség, hogy hogyan tovább. Mert a cél nem a konfliktus maga, sem annak felvállalása, hanem ennek lelki hátterére rámutatni. Ám még ezt sem lehet erőltetni, itt is ki kell várni az elkészített alkalmat. Amiről persze csak utólag tudod, hogy el volt készítve. Megesik, hogy valakivel már nagyon akarsz beszélni, mert tévelygésben él, s próbálsz felkészülni. Ám még a külső és belső akadályok leküzdése után is csak az Úr kezében marad miként reagálja le a hallottakat.

"Hagyják, hagy szidjátok mint a bokrot."

Először is, ezt nem láttam e topic írásai között. Másodszor: igen, hagynám. (Ez nem azt jelenti, hogy ne fájna!) Ahogy az Atya és a Fiú is hagyta, hogy gúnyolják, hazugságokat állítsanak róla, megalázzák és megöljék. És ebben lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete és győzelme a sátán felett.

A libertárius szabad akarat hirdetése önmagában a református hit szidalmazása. Azt meg el kellene döntenetek, hogy ez egy református portál fóruma, vagy egy világi portálé. Amikor a hívő kimegy a világba az ottani játékszabályok az érvényesek, gúnyolódás, hazugságok, stb. Ám egy saját portálunkra miért kell ezt beengedni?

Végül, két moderátori, de ha úgytetszik élet-elv a fentiekre nézve:

"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." I Kor 13,12

Ami egy percig se jelenti azt, hogy vakok volnánk. S hogy töredékes ismeretemre hivatkozva kibújhatnék ezen ismeret képviselete mögül. Ezzel ugyanis megfosztok másokat attól, hogy segítsek nekik is kicsit jobban látni, illetve magamat attól, hogy mások tisztítsák a látásom. Nem sokat kérek a moderátoroktól, csak azt, hogy ehhez biztosítsák a normális kereteket.

illetve:
Az alapvető dolgokban unitas - egység; a mellékes dolgokban libertas - szabadság; és mindenütt caritas - szeretet.
Lerinumi Vincentus

Üdv:

Én se várok többet tőletek. Alapvető dolgokban, vagyis a hitvallásainkban megfogalmazottakban egységet! Persze ha nem látjátok, hogy a libertárius szabad akarat ezen alapvető egység rombolója, amire más evangélium, más hitgyakorlat, más életvezetés épül, mint amire a reformátor elődeink életüket feltették, s ezt mellékes dolognak nyilvánítjátok, akkor ezzel megszegitek a harmadik pontot is, hogy mindenütt szeretet. Mert Isten szuverenitását mellékesnek deklarálni, szeretetlenség vele szemben. Amíg ezt nem tisztázzátok, addig bizony nem lehet komolyabb témákba fogni, például a megszentelődés útjában tornyosuló akadályokra. Amíg a szentség elveszíthetősége felmerül, addig nem lehet igazán szólni a szentségben való megrekedésről se...

kedves tulip!

mivel csak a beírásaimat látod, nehéz bebizonyítanom a számodra, hogy nem durcázás a részemről amit írtam. én tényleg értelmetlennek tartom azt amikor ugyanannak a nézetkülönbségnek gyakorlatilag változatlan eszközkészlettel ugrunk neki, ismételgetve a magunk álláspontját. nem tudtál megyőzni, én se téged. kifogytam a szavakból, ami nekem napnál világosabb az neked sötét éjszaka. valamelyikünk vagy épp mindkettőnk részéről lehet valami "szűrő" a fejben, ami csak egy bizonyos értelmezésnek ad lehetőséget. majd ha ez eltűnt onnan lehet folytatni az eszmecserét. úgy érzem éppen elég korrekt módon körvonalaztam a saját véleményemet és ne sértődj meg, de pont te voltál az aki a témával kapcsolatos búcsúüzenetem szavaiba kapaszkodva görgetted tovább a vitát. az elefántot ne az én szemeben keresd, én csak válaszoltam, ahogyan most is.

Továbbra is kérdés, hogy jön össze Lk14 a sok gyermeket felelőtlenül vállalókkal, ráadásul keresztyén háttérrel rendelkezők esetében. Ez lenne az egér... Egy ellenvetést tettem, hogy Lk14 arról szól, hogy hitetlenül nem követhető Jézus, s adtam példákat ahol a hit sokkal nagyobb akadállyal elbánt, min amiket Jézus itt említ... S innen nem voltál hajlandó eddig tovább lépni...

Tulip írta:
Még szép, hogy gyalázva a református értékeket, még nem te kiáltasz őrállóért

Tulip írta:
Érdekes eddig mindent alaposan alátámasztottam igékkel, ti ellenben ebben eddig semmit se mutattatok

akinek a számára logikám olyan bonyolult vagy ellentmondásos hogy kérdés számára miért utaltam erre a Jézusi mondásra azzal ne haragudj nincs kedvem vitázni és azt hiszem ehhez jogom van.

Önmagában se nem bonyolult, se nem ellentmondásos, csak a református írásértelmezés nem engedi meg igék kiragadását és szövegkörnyezetüktől független használatát. Jogod van ettől eltekinteni, de ha lehet ne állítsd be az ellenvéleményt úgy, mint ami értelmezésedet bonyolultnak és ellentmondásosnak találta. Pont ellenkezőleg: végletekig egyszerű, Pont az a bajom vele, hogy betűhöz ragaszkodó, s nem a lelki értelmét fogja meg a szövegrésznek. Aminek felfedezéséhez persze minél nagyobb környezetet érdemes befogni. Előbb pár igével, majd az egész Lk14-et.

persze amíg valaki pont az ellenkezőjét érti alatta, mint amit az idézett mondat a magyar nyelvben jelent nem is csoda. hogy hitetlenül nem követhető Jézus azt senkisem vitatja, de hogy ez a hit mit diktál ebben a kérdésben, abban már nem értünk egyet.

Tanulságos, hogy miket olvastál bele az eddigiekbe. A lélek szerinti értelmezés nem pont az ellenkezője a betű szerinti értelmezésnek. Te betű szerint kiemeltél egy rövid igerészt, és alkalmazni szeretted volna. Arról szó se volt, hogy a hit eltérőt diktálna szerintünk. Szerintem ugyanis ez az ige erre alkalmatlan, míg szerinted alkalmas ugyan, de adós vagy ennek kifejtésével. Amikor erre kérlek, mindig ilyen kitérő sértődős választ adsz. Hol ott a hit, ha valaki kiszámolja anyagi helyzetét, s semmit se vállal be, csak amit a társadalmi helyzetének megfelelő hitetlenek is bevállalnak?

ezen a szinten tényleg nem látom értelmét továbbmenni. süketek párbeszéde ebben a formában

Aminek nincs értelme az konklúziók levonása, mikor még a kiindulás sincs tisztázva.

Én nem emlékszem gyalázkodásra.

Nem kell emlékezni. Vissza lehet keresni. Persze ehhez ismerni kellene a református hitvallásokat. A libertárius szabad akarat, amit sugallsz bizony a hitvallásaink gyalázása.

Innen látszik, hogy aki veled nem ért egyet 100%-ban azt te kivetíted a református értékek gyalázására.

Mivel a református értékeket képviselem, így nyilván azért gyalázol, mert nem bírod ezen értékeket elviselni. Sokatmondó, ahogy összefogtatok ellenem az üres libertárius szabad akarat zászlaja alatt és kígyót békát összehordtok, de érdemi felvetésekre nincs válaszotok.

Szeretem a református értékeket, mert sokat lehet ezekből tanulni.

Mellébeszélés. Az a kérdés, hogy biblikusak-e. Ha azok akkor érdemes csak őket szeretni.

Különösen Kálvin műveit szívesen forgatom.

Nem látszik.

A zsinórmértékem mégiscsak a Biblia és engedtessék meg, hogy ez alapján alakuljon ki a véleményem.

Nem hogy megengedem, de egyenesen ezért harcolok. Amiket leírtál azok ugyanis azt mutatják, hogy nem a Biblia alapján alakítod álláspontod, hanem a libertárius szabad akarat definiálhatatlan fogalmára. Megbélyegezve mind Isten szuverenitását, mind az abszolút szabad akaratot, egyfajta „bölcs” középen állást sugallva.

Sajnállak Tulip, ez egy nagyon szánalmas viselkedés.

Az érzelmeknek meg van a maguk helye. Először a hitbeli ismeret, hogy azután az érzelmeink is ennek szolgálatába álljanak. Vegyél példát Jézusról. Voltak kitörő érzelmei. Volt hogy keresetlen szavakkal beszélt az álszentekről. De sose jutott eszébe sajnálkozását kifejezni, mert valaki kiállt az egy abszolút igazság léte mellett! Ti előre veszítek az érzelmeket. Érzelmileg eldöntöttétek, hogy Isten milyen nem lehet, s aki veletek nem ért egyet, azt sértegetitek. Nálatok az érzelem a mozdony, s ez húzza a hit vagonját. Ám már itt bukik a református értékek tisztelete. Alapértékünk ugyanis a Biblián alapuló hit, mint mozdony, s az érzelem, mint e hit által vontatott kocsi.

Ugyanakkor veszélyes is, mert örökös eretneküldözésben élsz, így is állsz az emberhez.

Látszik, hogy nem érted a szituációt. Nálam a hit a mozdony. A Bibliát abszolút zsinórmértékül fogadó hit. Nekem elég erre mutatnom, s várni kit mikor győz meg Isten. Ha megtámadod amit hiszek, egyszerűen a Bibliával érvelek. Nincs szükségem üldözni senkit! Ellenben, aki az érzelmeket teszi meg mozdonynak, az egyszerűen elgondolásai ellen felhozottakat, személyes támadásnak veszi, s érdemi válasz helyet személyi síkon kezd el üldözni. Már a használt minősítgetéseid elárulja, hogy mi a mozdonyod: „szánalmas viselkedés”, „örökös eretneküldözésben élés”.


Én magam is írtam Igéket, csak te ezt egészem máshogy értelmezed és szerinted így ez nem alátámasztás. Amit te idézel az viszont tuti.

Mivel érzelmek mozgatnak, így eszed ágában sincs az értelmezéseket összevetni, s kideríteni, melyik az igaz. Aki kitartóan vitatja az értelmezéseteket, azt megbélyegzitek, mint aki azt hiszi nála a tuti. Mivel nálam a hit a mozdony, ami református alapérték, ezért nem tudtok velem mit kezdeni. Ti érzelmeitekhez kerestek igéket, s mikor kiderül alkalmatlanok a célra belátás helyett trükköztök. Amíg nem cseréltek mozdonyt, addig ez nem is fog menni. Már a megértéshez feltételesen mozdonyt kellene cserélnetek.

Remélem, hogy Isten eljuttat egy másféle hozzáállásra.
Szeretettel, Literaty

Egyedül hit által kontra egyedül érzelmek által. Kinek kell hát itt másféle hozzáállásra jutni?

Ismerem a református hitvallásokat, és visszautasítom a libertiánus jelzőt, erről milliószór írtam, hogy ezzel nem értek egyet, mármint a szabad akarat ilyentén való megközelítésével. Én döntési szabadságról és felelőségről írtam, amely a bűnben megkötözött embernek adatott Isten szuverén jótetszése szerint, mert az ember képtelen e nélkül magától Isten mellett dönteni, híjával lévén a tökéletes szabad akaratnak,a bűn megrontása miatt.

Az csak ront a helyzeteden, ha ismered a református hitvallásokat, mert szemmel láthatóan tagadod őket. Amiket leírtál abból amúgy egyértelmű, hogy nem érted őket, így csak ismerni véled. Retorikailag is nevetséges visszautasítanod a libertánius jelzőt, egy olyan mondatban, amelyikben ismét hitet teszel a libertánius szabad akarat alaptétele mellett. Ez olyan mintha valaki antikommunizmusát egy mondatban hangoztatná a kommunista kiáltvány dicsőítésével. Hiszen a libertánius szabad akarat alaptétele, hogy ha az embernek nincs döntési képessége Isten mellett, akkor felelőssége sincs. Egész támadásodat a református hit ellen ezen tévhitre építed. Ezen tévhit alapján tagadod az abszolút szabad akaratot – helyesen – és a kegyelmi kiválasztást – helytelenül. A kegyelmi kiválasztást végig úgy próbálod beállítani, a veled hasonszőrűek egybehangzó támogatásával, mintha azzal Isten oldala túlzottan ki lenne emelve. Ez egyértelműen a libertánius szabad-akarat álláspontja. A kálvinizmust szapulók legfőbb problémája éppen az, hogy képtelenek az ember felelősségét és Isten valódi szuverenitását együtt elfogadni. Ez bizony olyan megkötözöttség, ami ellen szép szavak nem elegendőek, a moderátoroknak kellene a hitvallásainkat megvédeniük, s nem engedniük vitát ezen kérdések felett. Ehelyett még meg is éljenzik azokat, akik a hitvallásainkat tapodják, s értetlenségüket fejezik ki, hogy miért kellene nekik azt megvédeniük. Teljes szerepzavar. Nos megvédeni azért kell, hogy az idetévedt olvasó lássa, hogy vannak értékeink, melyek mellett kiállunk. Innen tudhatnák meg mitől református a református, s nem kellene értetlenkednie, hogy miért van szemben állás római katolikus és református között, mikor mind ugyanazt fújják.

Ugyanakkor Isten döntésre hívja fel az embereket és ez alapján vonja őket felelőségre, mert Ő oldozta fel az ember akaratát addig, és annyi időre az Ő tetszése szerint, hogy dönteni tudjanak.

Ez szemen szedett hazugság, amit mutat, hogy egyetlen igével se tudjátok alátámasztani, míg a teljes romlottság igeileg teljesen alátámasztott.

A kiválasztás, Isten örök tanácsvégzése nincs tökéletesen felfedve, csupán részlegesen, mert Ő Isten mi pedig emberek vagyunk. Tükör által homályosan látunk(1Kor.13) Ettől még hiszek a kiválasztás bibliai tanában. Viszont nem hiszek az eleve elvettetésre szóló determinációba, mint akikért Krisztus meg sem halt, akik eleve rendeltettek volna arra Istentől, hogy a Sátán termései legyenek, akiknek nincs döntési felelősségük, akikhez nem szól az evangélium. Mert eleve kizárattak.

Ez a libertánius szabad akarat dicsőítése. Ha értenéd a hitvallásainkat, akkor nem kellene újra és újra ilyen butaságokra reagálnom. Az, hogy te nem hiszel a Biblia egyes kijelentéseiben, nem ok, hogy ezzel el is dicsekedj.

Ha ez neked probléma és gyalázatos az nem az én gondom.Tovább nem magyarázkodok.

Ez magyarázkodásnak is kevés volt.

OFF (KI)

Mivel a JT-s topikba 30 másodperces limit van, amit már vagy 5 napja nem tudok áthidalni, ide másolom az ottani hozzászólásodra is a válaszom.

A példabeszédekhez hozzátenném, hogy nem alapvető Ige, megközelítése különböző oldalról történhet.

Mi a „nem alapvető ige” meghatározása? Milyen különböző megközelítési módjai vannak? Az én kiindulópontom az, hogy a Biblia Isten egyértelmű üzenete, s ezt képviselem. A különféle megközelítési módokból való kiindulás ezzel ellentétes hatású lehet, amennyiben a megközelítési mód az elsődleges, s ennek rendeljük alá a magyarázatot, főleg ha érzelmi alapon, s attól függően dicsérjük vagy szidjuk a másikat. Az első esetben a megközelítési módok csak arra használhatók, hogy egymást kiegészítsék, többet megértve az egységes üzenetről. A másik esetben a megközelítési módok kioltják egymást. Ez utóbbira engednek következtetni a kicsinyítések, mint: Ez nem Jézusról szól, ez nem elsődleges ige, stb.

Ha az irodalmi formát vesszük alapul, nem biztos hogy azt az eredményt kapjuk mint ahogy az egyházatyák latin átfordítás révén párhuzamot láttak.
Az újf. a héberhez közelebbi. A Károli követte a latint és a felkenetést használja.

A párhuzam itt is, ott is meg van. Annyira erős, hogy holmi fordítások se takarhatják el. Az is hozzáállásod hibás oldalát mutatja, hogy folyamatosan a tagadás alapállásából (=megközelítési mód) nyilatkozol, s amikor rámutattunk ezek hibáira, meg se próbáltad álláspontod javítását.

Nem biztos, hogy itt fekete fehér alapon kéne gondolkodni erről a konkrét helyről, vagy az egyik téved vagy a másik. Krisztus ott van az ószövetségben, de nem minden konkrétan mint önkijelentés, vagy típus(ilyen azért van bőven), hanem a progresszivitás folyamatában elvezet Őhozzá.

A fekete fehér addig áll, hogy vagy van párhuzam, vagy nincs. Ebben a kérdésben az egyik álláspont téved. A Bibliában ennél homályosabb helyekkel is bátran húznak párhuzamot a Szentlélek által ihletett írók. Például, amikor nagy Heródes gyermekgyilkosságát párhuzamba állítják Rákhel sírásával, aki nem akar megvigasztalódni... A párhuzamok amúgy szavak, mondatok tartalmára épülnek. Mégpedig olyan tényekre, melyek Istenhez kötődnek, például, hogy ki által van az uralkodás. Leírható, hogy a két eset másról szól, de ez az opponálás önmagában kevés. Ha Péld8 nem Jézusról szól, akkor a Szentlélekről, a Szentlélek bölcsességéről. Na de Jézus bölcsessége ugyanez a bölcsesség. Ráadásul a „kézmíves”-t is értelmezni kellene a Szentlélekre. Példabeszédek 8 önmagában is elég ahhoz, hogy megállapítsuk Istenről szól. Vigyázz, hogy tagadva, hogy elsősorban Jézusról, ne ess a teljes tagadásba.

Krisztus önkijelentéséről vannak más egyértelmű világos igehelyek, melyek azonosítják Őt mint örökkévaló teremtő Istent. Ezekkel nem tudnak a jt-i igazából mit kezdeni, és bizony az újvilág fordításukban a hamisítástól sem riadnak vissza.

Mi az egyértelmű világos igehely” meghatározása? Amint olvashatjuk Luciusnak nincs olyan, hogy egyértelmű és világos igehely. Számára is van egy megközelítési mód, nevesen az, hogy ő meg a Jehova Tanúi által képviselt nézetnél gyökerezett le. Mondhatsz neki akármilyen szerinted egyértelmű és világos igehelyet, ki fogja magyarázni. Tehetünk egy próbát. Jézus mondta: Én és az Atya Egy Vagyunk. (Jn10,30). Lucius ezt, hogy érted? (Azt már meg se merem tőle kérdezni,hogy ahhoz mit szólt, amikor Jézus így szólt: Mielőtt Ábrahám lett, én Jahve (=Vagyok). Amire megakarták kövezni, mert egyenlővé tette magát Istennel. Jehova Tanúi ma szintén megköveznék érte. Képzeljük el a szituációt, amint állnak majd a végső ítéletnél, a s trónon ülőnek kezdik bizonygatni, hogy ő nem Isten, csak isteni. Valószínű inkább dicsekedni kezdenek, hogy mennyi mindent tettek a nevében. Mire Jézus ismeretleneknek nyilvánítja őket, s távozásra szólítja fel őket.)
ON (BE)

Kedves Tulip!
Te így látsz bizonyos kérdésekben én úgy.

Áldott Karácsonyi Ünnepet neked és minden Kedves fórumozónak! :)