Sztalker írod:
Én tudtam hogy ez egy kényes kérdés, de azt hiszem elég világosan jeleztem ez az én szubjektív véleményem. Én nem tartom felelős magatartásnak és kész. Nem a másként gondolkodóval van a bajom, hanem a nem gondolkozóval. Nem tudom felétek hogy van, de nálunk még a templomtornyon is van villámhárító, senkisem próbálná azt gyermeki hittel helyettesíteni. Nem a gyermekvállalást póriasítottam le, hanem csak egy olyan "logikát" ami ha nagy százalékban lenne jelen az egyházban, sok gondot okozna. Lehet hogy bejegyzésem sok előítéletet gerjeszt (ebben nem vagyok biztos), de ennek a jelenségnek a hátterében sajnos ott van jónéhány "nagycsaládos" viselt dolga is.
Kedves Sztalker!
Mint ahogy a jónéhány nagycsaládos viselt dolgát ismeretlenül nem tudom sem megvédeni, sem elítélni, téged sem teszlek felelőssé a számos abortuszért, amit jó meggondolás alapján követnek el. Merthogy mindenki csak a saját tettéért felel.
Ex, köszi, hogy kihámoztad, valóban nincs sablonos elképzelésem, hány gyermeket kellene nevelnie egy családnak.
Pauler, ha valahol erre utaló jelzést olvastál tőlem, akkor mutass rá,hogy megbeszélhessük.
"Kinek kinek legyen hite szerint a gyerek vállalás is."- pontosan ezt mondtam én is, de egy szóval sem említettem, hogy azért, mert több gyermekünk van, nagyobb a hitünk.
Most , Sztalker ne haragudj, nem fogom elmondani, hogy vezetett konkrétan az Úr ebben a kérdésben- egyébként már valahol leírtam a fórumon-valahogy nem érzem a helyzetet alkalmasnak arra, hogy ezt a kincsemet most előhozzam.
Igen, nem először vágott mellbe itt a fórumon, hogy egyébként mély hitű embereknek milyen negatív megítélése van a sokgyerekes családokkal szemben.
Ezek az előítéletek miatt, amik sajnos a gyerekeimen keresztül is eljutottak hozzám- hiszen a felnőtteknek van annyi eszük, hogy udvariasak legyenek szemtől szemben, aztán otthon a gyerek előtt elmondják az őszintét,s a gyerek az iskolában magabiztosan elmondja pontosan,kozmetikázatlanul, amit a szülőktől hallott- ezek miatt olykor van olyan érzésem, hogy de jó lenne valahol egy szigeten, nagyon távol az emberektől..
Mindennek ellenére szombaton este, amikor az ötödik gyermekünknek feltűzték a zöld szalagot, nem a sok munkára gondoltam, nem a legfájdalmasabb szülésem emléke volt a leglényegesebb, hanem egy örömteli, mélységes hála Isten iránt, hogy így vezette az életünket, hogy sok gyermeket adott.
"Rávettél Uram és rávétettem, megragadtál, és legyőztél"- mert azért a diplomámmal lehet, hogy én másként gondoltam volna jónak...
|