Kedves Figyelő

Én senkit sem köptem le és az annyát sem emlegettem senkinek, ezt szeretném leszögezni. Egy hosszabb idézetet olvastam a hozzászólásodban idézőjelekkel ellátva, majd zárójeles részt M. Z. monogrammal, amit én az idézet részeként értelmeztem. Ebből nem derült ki számomra hogy ez veled azonos, és tényleg az idő rövidsége miatt túl tömören és keményen reagáltam rá. Nekem az a véleményem, hogy szemtől szemben főleg a mi egyszerű felhasználói szintünkön lényegesen udvariasabban kell fogalmaznunk, mint egy-egy idegen, személyében távollévő, közszereplői státuszú író esetében. Én sem szeretem ha leostobáznak ahelyett hogy érvelnének, de ha egy általam idézett szerző kapná ezt a minősítést, azt akár még el is fogadom, ha a minősítés alá van támasztva érvekkel. Erika is nemrég idézett egy amerikai írótól akit én logikájában primitívnek ítéltem meg amit nem rejtettem véka alá, ezzel mégsem sértettem meg Erikát.
Ahogyan nem "anyáztalak le", ugyanúgy nem is "udvaroltalak körbe", pusztán magyarázatot adtam egy félreértésnek. Részemről ez a minimum és nem tartom farizeusi magatartásnak. Másoktól is elvárnám, hogyha megsértett valamivel, akkor annak adja magyarázatát, vagy ad abszurdum kérjen bocsánatot.
Az hogy te kategóriákra bontod a Szentírást amíg nem a szószékről vagy katedráról teszed a te magánügyed. Én megmaradok abban a hitben, hogy Pál levelei mindenestül Istentől ihletettek és nem véletlenül vannak a kánonban. Kissé sikamlós a példa amit felhoztál, de utódnemzés közben tényleg nem árt ha vannak az embernek anatómiai ismeretei... Lehet persze ösztönösen is sőt, de a tudás hatalom.
Sok olyan emberrel találkoztam már, akit taszít egyes evangélizátorok vásári stílusa, legalább annyival mint akit a túl bonyolult, régies stílusú prédikálás ijeszt. Szerintem ezért hagyni kellene mindkét tábort a maga stílusán belül békességben. Hidd el hogy a legmagasabb szellemi színvonalú igehirdetés is ugyanannak a keresztnek a lábához hívogat, ahol már valóban gyermeki lelkületre van szükség. Filozófiai dogmatikával, terminus technicussal, retorikával felszerelt gyermeket még nem láttam, de gyermeki hittel rendelkező filozófust, gyermeki hitével szavainak meggyőző alapot adó exegétát, és gyermeki hitét csodálatos szavakkal kifejezni tudó igehirdetővel igen.

Kedves Erika!
Csak néhány szóban a teljesség igény nélkül.

Ultrakálvinisták, azok akik a dorti zsinat döntéseit feltétel nélkül elfogadjak, benne a részleges megváltással, így a többi ember eleve a kárhozatra való rendelésével. Akikért Krisztus váltságot sem szerzett, Jézus értük nem ontotta a vérét. Ortodox kálvinistáknak is hívják őket.
Föleg Hollandiában vannak jelen. de máshol is, sőt hazánkban is képviselik egyesek ezt a megközelítést. A középkori ortodoxiai viták alapján keresve az igazi református vallást. Minden mást elhajlásnak tekintenek, sőt nemegyszer eretnekségnek.

Mérsékelt kálvinisták, nem adnak mindenre kiterjedően a kiválasztás kérdésében választ. Hiszik, hogy Isten kiválasztja az övéit, de nem beszélnek eleve elvetettségről. Krisztus minden egyes emberért kifizette a váltságot, noha nem mindenki fogadja ezt el. Az ember döntése itt hangsúlyosabb, noha Isten kegyelme által.

Barti teológia egy teljesen új megközelítés, nehéz is ezt néhány szóban jellemezni. Nem annyira az objektív igazságból indulnak ki, mint inkább a szubjektumból. Isten igéje az amit az ember szubjektíve magáévá tesz, Így válik Igévé.
Neoortodoxiának is hívják, mivel nem a teológiai liberalizmusból vezette le a gondolatait(noha hatásait nem tudta teljesen kikerülni), hanem inkább újrafogalmazta a régi igazságokat, igaz néhol más eredmény is kapott.
Isten és ember párbeszédére teszi a hangsúlyt. Nem csak Isten szól, hanem a megszólított ember reagál Isten beszédére.
Predesztinációs kérdésben nehéz nyilatkozni, inkább úgy gondolta, hogy Krisztus volt predesztinálva és aki Ő benne van az így részese ennek is.
Nem zárkózott el egyértelműen az univerzális üdvösség gondolatától, ez vita kérdés még ma is, hogy vajon így gondolta e. A mai magyar teológiai tanítás tudtommal erősen bartiánus.

A Modernizmus és a liberalizmus, alapvetően szélsőséges biblikritikai és kánon kritikai megközelítéssel dolgoznak. A szerzőségekben olyan problémát láttak, hogy megkérdőjelezték egyáltalán az ihletettséget is, valamint a csodákat és Krisztus valóságos feltámadását. Alapvetően biblikritika. Az igehírdetés az erkölcsöt célozza meg, a megváltásnak erkölcsi szerepe van. Földhöz ragadtak és ehhez mérik a Szentírást is.

A konzervatív lehet egy tág fogalom is. Ragaszkodhatnak az eredeti kálvini hagyományaikhoz, valamint a külsőségekben is megjelenhetnek ezek. Amennyiben evangéliumi konzervatívvitásról van szó ez még helyes is, hiszen tisztán hírdetik Isten beszédét a megváltást, döntésre hívnak fel, evangélizálnak. Természetesen nem elutasítva a református jellemzőket.

A fundamentalizmus egy kissé túlmegy az evangéliumi konzervatív megközelítésen, sokkal inkább a biblia ihletettségére teszik a hangsúlyt, mely elsősorban Isten verbális(szó szerinti) ihletett igéje(nem organikus inspiráció). Az emberi tényezőt nagymértékben elhagyják, mint akiknek komolyabb részük lett volna a Szentírás megírásában. Ők csak tollak, akiknek a kezét Isten mozgatta. A tudomány és Biblia szembeállítása is jellemzőjük, úgy gondolva hogy sok tudományos kérdésel kötelező vitatkozni, pl. földtörténeti kérdésekben.

Vannak karizmatikus ref. csoportok, egyletek is, akik hiszik, hogy a kegyelmi ajándékok mindegyike ma is érvényes ami a bibliában van. Nagyobb hangsúlyt helyeznek a jel ajándékokra(gyógyítás, nyelvekenszólás) Persze sokkal szolidabban mint az új karizmatikus, nem ref. közösségek. A ref. Istentiszteleti liturgia keretein belül tudtommal nem gyakorolják.

Antikarizmatikusnak azt szokás nevezni, akik elutasítják, hogy a Bibliában szereplő jel ajándékok még ma is érvényesek lennének, mivel ezek konkrétan az apostolokhoz és az első gyülekezetek alapításához kötődnek. Fontos azt megérteni, hogy nem általában a karizmákat utasítják el, hanem a jel karizmákat mint amik ma is érvényesek lennének.

Érdemes megemlíteni a politikai egyháziasságot, akik a mindennapi politikának rendelik alá a mindenkori üzenetet. Az emberek nem az evangéliumról hallanak, hanem politikát hallgatnak református, keresztyén erkölcsi megközelítéssel. Nyíltan állást foglalnak a napi politikában és ezt a szószékről is teszik, vagy csak szinte ezt teszik.

Nos ennyi telt tőlem, ha van benne hiba, pontatlanság(ami könnyen lehet) akkor nyugodtan bíráljátok felül.
Még annyit, hogy vannak átfedések is, nem minden "fiókozható" egyértelműen.

Még annyit, hogy az írásom, nem akar minősíteni, csupán ismertetni.
Ezek a mozgalmak, jellemzők sokszor megtalálhatók más felekezeteknél is.
A történelmi egyházaknál különösképpen, mivel rengeteg teológusa volt, van, és ez erősen rányomja a bélyegét jellemzőjét e felekezetekre, hiszen van egy történelmi változás ami sokszor kikerülhetetlen.

Literaty,köszönöm a tartalmas elemzést.

Alapkérdések

Tulip körben-járásai közt többször írja, hogy az elkárhozandó lelkek Sátán termései. (Lásd a példabeszédet a jó mag közé kevert konkolyról, Mt 13,24-30). Itt állandóan azt a látszatot kelti, sőt egyenesen hirdeti; ezeket a lelkeket Sátán nemzette, alkotta.
A Teremtés könyvében olvassuk, hogy Isten lehelt az emberbe lelket, így lett élő lélekké (=élőlénnyé, mely státusszal az állatok is rendelkeznek). Korábban is állítottam: csak Istennek van teremtő, alkotó, létet adó hatalma, Sátánnak nincs. Mi hát a magyarázat a konkoly „ügyön” túl a János apostolnál is olvasható „nem Istentől való lelkek” helyzetére?
A Római levélből tudjuk, hogy „Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön”. Most lépjünk túl azon, hogy fogalmi értelmezés szerint mást nem jelenthet ez, minthogy kivétel nélkül, mindenkire vonatkozik, hiszen nem az eleve elrendelteken, üdvösségre predestináltakon könyörül csupán. Ha elismerjük az első „mindenek” általános érvényét (=nincs bűntelenül született ember), akkor a második se nagyon jelenthet kevesebbet. (Erre találták ki a „nem személyválogató Isten” védelmében – ami inkább a maguk logikátlan hittételének magyarázgatása - ,hogy a minden azt jelenti: MINDENFÉLE LÉTEZŐ népből és nemzetből. /Mintha mintavételről lenne szó..!) Tehát; minden ember Isten alkotása, s olyan állapotban, ami Tőle elválasztottan, kárhozatban, azaz Sátán birtokában láttat napvilágot mindenkivel.
S itt jutunk el a megtérés-újjászületés kérdéséhez, Nikodémussal együtt. Ahhoz, hogy valaki az általános kegyelmet magára nézve érvényessé tehesse, Isten mellett kell, hogy döntsön. Akkor válik Isten gyermekévé, ha a Szentlélek (Szent Szellem) újjászüli, amennyiben a kárhozatból kiváltottságának, illetve erre a kiérdemelhetetlen kegyelemre szorultságának szükségességét, bűneivel való szakítási szándékát elismerte. Hogy Isten kinél, mikor és hogyan tesz „látogatást”, aminek következtében az illető dönt arról, hogy egyáltalán megvizsgálja ezeket a kérdéseket, lényeges-e számára; mi lesz a halál után, mi a célja életének, stb. – ez személyes kérdés, nincs általános szabvány rá, mint ahogy arra sem: miként dönt az illető. De Nikodémus nem azért tért meg, mert újjászületettként ez volt a dolga. Már elfordult attól a farizeusi felfogástól, amit a többiek képviseltek önigazultan, már megvolt benne a megfordulás, a metanoia kezdete, amire Jézus azt mondta, hogy mindez az emberi rész, de mindenképp kell hozzá Isten újjászülő gesztusa, különben sehogy sem üdvözülhet.
Semmilyen jézusi példabeszédet nem lehet egy az egyben átültetni az emberi valóságra, vagy Isten Országa valósulására, hiszen éppen azért példabeszéd, mert olyan, mintha, hasonló.. Vagyis a minden ember kárhozatos voltba születése után ki-ki a megtérés, vagy meg nem térés alapján válik jó maggá vagy konkollyá. Olyan vadalany – egy másik hasonlattal –, aki a jó gazdához járul nemes beoltatásra, vagy a csalóhoz, hitvány, káros, értéktelen „bogáncs-termelésre”.
Még sok mondandóm lenne, talán majd folytatom valamikor. Ám végezetül azt az értetlenségemet hadd rögzítsem: ha a predestinációt vallók a Bibliából képesek levezetni azt, ami szerintem (és többek szerint) nincs benne, miért nem veszik a bátorságot, s fogalmaznak meg olyan nyelvű fordítást/ferdítést, ami azt fejezi ki, amit ők vallanak? Ilyesmire gondolok:
„mert a kegyelem számára vagytok megmentve (üdvözítve) hithűség által, és ez nem belőletek van; Istennek ajándéka.” (Ef 2,8 – Vida ford.)
Ennek „predestinációsul” így kellene hangoznia:
„mert az eleve elrendelés számára vagytok elválasztva, Istennek – számotokra nézve szerencsés – szeszélye folytán”

Ebben van egy nagy adag igazság – bár nem úgy, amint te gondolod. A mai, „sikerélményes” evangélizáció, a „Jézussal minden happy lesz” – valóban sok kárt okoz. Nem meri vállalni a „HA MEG NEM TÉRSZ, BŰNEIDBEN MARADSZ, AZ ÖRÖK KÁRHOZAT VÁR” képviseletét. Pedig ez az igei!



Ez is logikai bukfenc. Jézus szerint mindenki, valamelyik úrnak szolgál. Ebben is döntési lehetőség van,s nem az eleve valamelyikhez beosztottságból fakadó, annak megfelelő szolgálat. S ha valaki az Élet Urát kívánja szolgálni, akkor Attól kap is hitet, mert „mindaz, aki kér, kap…” S „mindaz, aki akarja, vegye az Élet Vizét –ingyen”



Erre a barátságtalan, mondhatni rosszindulatú csúsztatásra részint válaszoltam az „Alapkérdések” hozzászólásomban, hogy ti. ki válik, s miként Istentől, mint „jó Gazdától” való, nemes maggá, s ki konkollyá. Másrészt azt se árt tudni, hogy János a megtérés előtt, vagy közben lévőknek, esetleg „csecsemő-keresztyéneknek” írta levelét figyelmeztetőül, hogy a gnosztikus tanoknak be ne dőljenek a címzettek, akik ilyen-olyan eretnekségeket tanítottak. Ez által nyilván Sátán csatlósai lettek/voltak a hitetők. De nem úgy, hogy Isten és a Sátán versenyben teremtettek embert, egyik üdvösségre, másik kárhozatra. (Ha így lenne, ugyan miért strapálná magát a Nagy Imitátor? Csak kiröhögteti magát, olyan sakkjátszmában, ahol már előre leírták a meccs menetét és a végeredményt..!!)



Ez is rágalom, tévhit, csúsztatás egyszerre. Egyébként is, ha a hit Isten ajándéka, akkor ugyan mi része a ti igehirdetéseteknek ebben? Akkor akiket elrendelt, azoknak adja és slussz. Meg hát a lelki halott – mondod – nem képes a hitre. Ti kinek hirdetitek az Igét? Ha halottnak, akkor a ti hamisítatlan és ellenállhatatlan beszédetekre sem ébred halálából. A remontrásokna (milyen szép, magyar kifejezés!) elvileg, ha jól csinálnák, úgy, és azt kellene hirdetniük, amit fentebb írtam: „elveszett bűnös vagy, ha nem térsz meg Istenhez; az örök halál vár rád!”



Az ember szellem-lélek-test hármas egysége. A lelke a konkrét személyisége. Az, hogy a teste mindenkinek elporlad, az mennyiben perdöntő üdvösség vagy kárhozat; isteni vagy sátáni lelkek kérdésében? Egyébként az ember szelleme az, ami Istentől van. Abba most nem mennék bele, mert nincs tisztán látásom, hogy szelleme kárhozik el lelkével együtt, s kap-e az illető (a megdicsőült test analógiájára) kárhozatos testet is…



Nézőpont kérdése: kettőnk közül melyikünk viselkedik-nyilatkozik szinte rögeszmés módon. Második mondatod is önellentmondás. Ha Isten engem kiválasztott (s nem gondolja meg magát), akkor ad(ott), adni fog kegyelmet, nem kell a te üdvös asszisztálásod. Ha meg kárhozatra predestinált, ne szórd a magot útféle, bogáncs közé, mert elszámoltatáskor hiányod lesz

Kedves Sztalker!
Soraid olvastán eszembe jut egy igen régi, magyar film: Mese a 12 találatos totószelvényről (de lehet, csak egyszerűen a 12 találatosról). Ebben egy baráti társaság (talán öten) telitalálatot ér el a totón (akkor még csak 12-t kellett tippelni). Különféle terveket szőnek, nagyzási hóbortba esnek, s egyikük, egy egyszerű pincér, aki igencsak „nyuszi” volt addig, a pöffeszkedő, arrogáns, szakmaiatlan főnökének beolvas, abban a tudatban; ha kirúgják is érte, ott várható nagy pénz, tehát nincs probléma, de megfizet a sok megaláztatásért. A főnök fegyelmit indít, és az igazgató elé citálja a kis-embert, hogy vagy fenntartja, amiket mondott, vagy bocsánatot kér. Közben kiderül, hogy a nyeremény elenyésző, mert sok százan értek el 12 találatot. Oda a mesebeli álmoknak, s a kis-ember a hír birtokában ismét „nyuszivá” lesz, s főnöke gúnyos unszolására szerényen, megszeppenve ennyit mond: - Bocsánatot kérek…fenntartom.
Nyilván a „köpködést” és „anyázást” nem szó szerint értettem. De rá akartam mutatni arra a jellemhibára, aminek magam is részese vagyok gyakran. Szelídnek, hosszútűrőnek kellene lennem, szavaimnak külleme is kellemes kellene, hogy legyen, s ehhez képest majd minden nap dühöngök a baromfi a-etetésnél, sőt átkozódás is elhagyja a számat, mert „nem úgy viselkednek, miként én akarom”. Mégis, törekednünk kell arra, hogy egyfélék legyünk otthon és idegenben egyaránt. Nagyon visszatetsző, ha szidom a polgármestert, s mikor hirtelen benyit, hogy „Jó napot! Mi a probléma?” – átváltok udvariasra, sőt hízelgőre. Ha már „olyan” volt a szám rejtetten, vállaljam nyíltan is. Ez még mindig gerincesebb viselkedés.
Ami a gólyamesét illeti, nem jutott eszembe a gyereknemzés/családtervezés kérdése. Csupán érzékeltetni kívántam az ember illetéktelenségét, „agyaskodását” Isten üdvtervéről, amikor predestinációt „fog” a Teremtőre. Ehhez képest a gyermek születésének anatómiai magyarázata helyett van a gólyamese, de nem azért, mert sikamlós téma, s a gyerek felfogóképességét úgy is meghaladná a tudományos magyarázat, hanem mert ennyi telik az embertől, ennyire ismeri az élet létének, létrejöttének titkát. (Most hagyjuk az orvostudományt, biológiát!) Viszont az a fél mondat, amit ennek kapcsán „eleresztettél”: utódnemzés közben tényleg nem árt ha vannak az embernek anatómiai ismeretei... Lehet persze ösztönösen is sőt, de a tudás hatalom (bocs, ez másfél mondat) – eléggé árulkodó a „gyermeki hit” mibenlétéről vallott, sajátos nézetedről. Mert milyen gyermeki bizalom az a Teremtő iránt, ha én akarom meghatározni; mikor adjon gyermekáldást, és mennyit. (Én voltam a választóvonal mindkét oldalán…)

Ezt írod:
Filozófiai dogmatikával, terminus technicussal, retorikával felszerelt gyermeket még nem láttam, de gyermeki hittel rendelkező filozófust, gyermeki hitével szavainak meggyőző alapot adó exegétát, és gyermeki hitét csodálatos szavakkal kifejezni tudó igehirdetővel igen.
Igen, nem kétlem, magam is tapasztaltam ilyet. De ugye nem állítod, hogy ezek az emberek a filozófia, a teológia segítségével jutottak gyermeki hitre? Véleményem szerint annak ellenére érkeztek arra a szintre. Mert tagadhatatlanul nagy kísértés a nagy eszünktől-képzettségünktől gőgössé válni, meghatódni a magunk nagyságától. Ám Istennél semmi sem lehetetlen. Ahogy Jézus is kinyilvánította azt követően, hogy gazdag ifjú szomorú hátát látva, és fájó szívvel jelezte: „Milyen nehezen üdvözülnek a gazdagok!” Mi is tudunk egy-két gazdagról, akik Istennek tetszően bántak földi javaikkal: pl. Colgate vagy Rockefeller.

kedves figyelő!
én úgy érzem nincs érzéked a kommunikációs finomságok terén, nem is próbálom tovább magyarázni "kétféle" viselkedésem hátterét. "akinek van füle a hallásra ..." nem csoda hogy a filozófiával szemben érzett viszolygásod ilyen erős.
a gyermekvállalással kapcsolatban (bár ez egy kicsit off) sosem rejtettem véka alá, hogy nem tartom egyedül üdvözítőnek az ami belefér, szüljünk évente egy gyereket, gyermeki hittel mentalitást, sőt. ad abszurdum azt gondolom ebben a kérdésben sem árt annak a józan észnek és filozófikus előrelátásnak a használata, amely FELELŐS magatartásra ad lehetőséget a kánaáni hajlobogtatással szemben. a gyermeki hit nálam tényleg nem ezt jelenti, de tudom hogy ezt nem látja mindenki így. "legyen a te hited szerint..."
ami az illetéktelen agyaskodást illeti, kérlek olvasd el első hozzászólásomat a témában. éppenséggel azt érzem illetéktelen agyaskodásnak, hogy egy református fórumon karakterek ezreivel győzköditek az embereket a predestináció téves, tul. ördögi voltáról. képzeld el ugyanezt egy katolikus fórumon, ellenkező szándékkal.
utolsó bekezdéseddel kapcsolatban csak ismételni tudnám magam. sosem állítottam hogy a filozófia önmagában elvezethet a hitre. de igenis állítom hogy egy bizonyos szerepe van abban, hogy az ember rendezni tudja gondolatait, fogalmait akár megtérés előtt, akár megtérés után. SEGÉDESZKÖZ, amit ki ki szellemi képességeinek függvényében használ vagy nem használ. éppen filozófiai tanulmányaimból tudom hogy volt idő amikor az emberek minden kérdésben ragaszkodtak Ocham ingájához, ami minden probléma hátterében csak EGY mozgatórugót tartott elfogadható magyarázatnak. ebből a felfogásból született egyik kedvenc zsidó viccem. a rabbit megkérdezik a tanítványai: rabbi, mitől lesz édes a kávé? a cukortól, vagy attól hogy kevergetjük? természetesen attól hogy kevergetem hangzott a válasz. akkor minek bele a cukor? hát hogy tudjam meddig kell kevergetnem. mikor elolvad akkor kész. te is így akarod leválasztani a filozófiát a teológiáról. senki nem mondta hogy a egyedül a tudás üdvözít legfeljebb a gnosztikusok. de hidd el ha megkérdeznéd a "gyermeki hittel rendelkező filozófust, gyermeki hitével szavainak meggyőző alapot adó exegétát, és gyermeki hitét csodálatos szavakkal kifejezni tudó igehirdetőt" nem a te álláspontodon lennének, hisz akkor már a sutba dobták volna a talárjukat.
a szellemileg gazdagok is lehet hogy nehezen üdvözülnek, de ez nem jelenti azt hogy egy nem üdvözülnek. üdvözülni alapjábanvéve nemhogy nehéz, egyenesen lehetetlen saját erőből akár filozófus vagy, akár paraszt. a kegyelem előtt azonban nincs akadály.

az eleve elrendelésnél alkalmazható józan gyermeki hit nem lehet más, mint hogy aki még nem az Úré, az keresse Őt, mert nincs messze, aki meg már az Övé, az ismerje fel, hogy nem ő választotta Jézust, hanem Jézus választotta őt

olyan egyszerű és olyan boldogító, olyan gyermeki és még is magasabb tudás ez minden egyetemi diplománál

Nos Tulip, elég kiadós volt az írásod.
Ha a szünergizmus alatt azt érted, hogy az emberi oldalnak, akaratnak jelen kell lenni akkor én a te szemedbe szünergista lennék. Minden emberi oldalt elutasítasz.

Van egy nagyon káros fórumozói magatartás. Az emberben van egy vaskos tévhit egy témában. Ha valaki az ellenoldalról hozzászól, akkor e tévhitre történik a reagálás, így akinek válaszolsz, azonnal levonja a következtetést: gőze sincs a témáról, amibe belekotnyeleskedik...
Tévhit:Az emberi akarat jelenléte elég a szünergiához. Ez tévedés, hisz abban nincs vita, hogy az emberi akaratnak jelen kell lennie. A vita azon van, hogy ezt az akaratot előtte Isten mennyire formálta, s mennyire az ember önérdeme. Egy nem református írás, ami annak segíthet, aki nem ragad le egy-egy vitapontnál:
http://www.evangeliumi.hu/konyvtar/kony ... nacio.html

Az a baj, hogy az érdemszerző(kat. ért.) akaratot összekevered az istenképűségből eredő akarattal. Teljes a felcserélés.

Tévhited kivetítése.. Először is a katolikusoknál e kettő nem különül el. Azt hiszik az egyház adja az embernek az istenképűséget, a Szentlelket, a hitet, s ezzel együtt a szabad akaratot, ezért képes az ember érdemszerző cselekedetekre, vagyis a képletük: hit+cselekedetek->megigazulás.
A remonstránsok azt hiszik az ember képes visszaszerezni az istenképűségét, a Szentlelket, a hitet, a meglevő szabad akaratával, innen az ő felelőssége ezt megtartani, vagyis ismét ugyanez a képlet:
hit+cselekedetek->megigazulás.
Ez ellen a tévtanítás ellen Pál lépett fel. Sola Fide!
Egy másik tévhit, ami ellen meg Jakab lépett fel: hit->megigazulás-cselekedetek.
A helyes képlet, amit Pál és Jakab egyaránt hirdet: hit->megigazulás+cselekedetek. S ha nem tévhited szemüvegén olvasol, láthatod, hogy a kegyelmi kiválasztás pont ezt hirdeti. Ez az ami az istenképűségből valóban ered! Ezért képtelenség az említett képletek alapján, hogy keverném.


Nem ismered el az emberi oldalt, csak Isten oldalát veszed alapul. Ez bizony kiegyensúlyozatlansághoz és ficamhoz vezet .

Tévhited kivetítése. Látszik, hogy még egy kegyelmi kiválasztást valló lelkész igehirdetését se hallottad. Egészen másképpen lehet szólni, ahhoz, akit Isten vezet, mert teljesen átadta neki magát, mint akinek azt mondták most már meg állsz a saját lábadon. Az első teljesen felszabadult, hálás Isten minden benne elvégzett győzeleméért, a másik azon aggódik, csak ki ne essen a kegyelemből. Ha valami akkor ez utóbbi vezet kiegyensúlyozatlansághoz, ficamhoz, elég Démás pellengérre állítási kísérletére utalnom. Ne feledd: kálvinista: Akit Isten ural, Isten végérvényes szolgája, mint az a szolga aki nem akart felszabadulni, s árral átverték a fülét! Remonstráns: A maga ura, Isten bérese, hisz ha akar felmondhat. Szerinted melyikhez lehet kiegyensúlyozottan és hatással szólni?

Mert nézzük csak:
Avagy minden jót és rosszat nem is te akarod, hanem Isten tesz. Amikor vétkezel azt is Isten akarja,mert hát az Ő akaratának ki állhat ellene?

Kivetítésed ismét lebukott. Hiszen nem egyszer idéztem Rm7,14skk-t, ami egészen mást tanít. Az is magáért beszél, ahogy Rm9,19b-t ide keverted.

Mert hát nincs szünergizmus a megszentelődés folyamatában sem. Nincs együtt munkálkodás Istennel.

Jobb van nála: Isten bennünk munkálkodása, miután teljesen rábíztuk magunkat egy hitbeli döntéssel, végérvényesen és visszavonhatatlanul. Isten pedig személyiségüket saját tempójában kibontja, Ez a megszentelődésünk. Hidd el sokkal sikeresebb program, mint emberileg erőlködni, s mondjuk vitatkozni valamiről amihez gőzöd sincs.

Számodra tévelygés a döntésre való felhívás. Tévedés a megtérés és az újjászületés összekapcsolása.

Nem a döntésre való felhívás, hanem a döntésképesség feltételezése egy újjá nem született embertől! Ha ezt ennyi idő alatt nem fogtad fel, kár itt próbálkoznod. S természetesen nem az újjászületés és megtérés összekapcsolása a tévelygés, hanem ezek sorrendjének a keverése! Arminius: Megszületsz (megtérés), majd megfogansz (újjászületés), ebben a sorrendben, gyorsan egymás után. Biblia: megfogan az új élet (újjászületés), lassan növekszik, titokban mint magzat az anyaméhben, s amikor eljön az idő megszületik (megtérés).

Arminiusi tévelygésről beszélsz.

Ez legfeljebb egy címke, ami sokkal többet takar az egész keresztyén korszakot átöleli, Pelágiust és másokat is beleértve.

Az a baj, hogy az ortodoxia középkori világába élsz.

Hát már másodszor írod le ezt a semmit sem jelentő szókapcsolatot: „ortodoxia középkori világa”. A Bibliának ugyanis nincs külön ókori, középkori, újkori, modern és postmodern olvasata! Teológiai agyalgás, az egymást meghaladó olvasatok sora. A látszat kihívásokra, nem barthi újra értelmezés a helyes válasz, hanem a forráshoz való ismételt visszatérés. Ha tetszik a bibliai ortodoxia.

Így mérsz és ezt a bélyeget avagy igazhitűséget ez alapján osztod.
Neked a dorti zsinat az abszolút zsinórmérték, ez alapján ítélsz, olvasod az Igét és értelmezed.
Nagy kár.

Tévhit. Nem a dorti zsinat a zsinórmértékem, hanem a dorti zsinattal közös zsinórmértékem a Biblia. A moderátorokat mint látom rendesen átejtetted a palánkon. Pedig ez a technika a legrombolóbbak egyike. Innentől ha valaki a Szentháromságra hivatkozik, így lehet megbélyegezni: „Neked a Szentháromság abszolút zsinórmérték, ez alapján olvasod és értelmezed az Igét. Nagy kár.” Ha Valaki Pált idézi, máris mehet rá a bélyeg, hogy neki Pál az abszolút zsinórmérték, ez alapján olvassa és értelmezi az igét, s hatásnövelő károgással lehet zárni. Moderátoroknak illene tudnia, hogy ez teljes Biblia negligálása. Ráadásul itt pont az a vád, amiben Pelágius, Arminius és a többiek sárosak. Nos neki valóban nem zsinórmértékük a Biblia, így akik velük járnak, azoknak se. A moderátorok totális alkalmatlanságát mutatja, hogy a Biblia tekintélyét pillanatok alatt hagyják lerombolni, csak hogy arminiánusi tévelygésükön csorba ne essen.

A másik oldallal is vitám lenne, akik az abszolút szabad akaratot hirdetik.
Óriási hiba a kiegyensúlyozatlanság ebben a kérdésben. Így az ellenségeskedések, eretnekeskedés rásütése a másikra, fújjolás, mindenféle szeretetlenség.
Ez a szomorú ebben a kérdésben.

Valamiféle középen állást sugallsz, de mint látható legalább az egyik oldalról halvány fogalmad sincs. Ha valami akkor ez itt a szomorú, s az, hogy így vannak ezzel a moderátorok is, miközben az ő dolguk lenne a hitvallásaink szellemében való felügyelet. S ez a szeretetlenségesdi is gyenge érvpótlék. Hiszen ha valaki itt szeretetlen az nyilván az, aki ismétlődően hamis színben tünteti fel a dolgokat, mit sem törődve vele, hogy ezek nem egyszer tételesen cáfolva lettek. Nem eretnekek ők, csak tudatlanok, olyasmibe ütik az orrukat, amire nincs rálátásuk. S itt megint a moderátorok dolga lenne azon rovatokba irányítani őket, amihez van kompetenciájuk.

ugyan ez itt vastagon OFF, de ha már elhangzott,csak felszisszenek, hogy ez azért olyan terület, ahol mindenki járjon a maga hite szerint, s feltételezze, hogy a másként gondolkodó is FELELŐSEN gondolkodik. Én nem mondom, hogy az egy-két gyermeket nevelő keresztyén ember hitetlen, nem nézem le -az az ő útja.
Gyermeket szülni nagy ajándék, sajnos , nem mindenkinek adatik meg , ne póriasítsuk le legalább keresztyén fórumon.
Hidd el, Sztalker, rengeteg előítéletet szülnek a tiédhez hasonló kijelentések.

kedves Erika!

Én tudtam hogy ez egy kényes kérdés, de azt hiszem elég világosan jeleztem ez az én szubjektív véleményem. Én nem tartom felelős magatartásnak és kész. Nem a másként gondolkodóval van a bajom, hanem a nem gondolkozóval. Nem tudom felétek hogy van, de nálunk még a templomtornyon is van villámhárító, senkisem próbálná azt gyermeki hittel helyettesíteni. Nem a gyermekvállalást póriasítottam le, hanem csak egy olyan "logikát" ami ha nagy százalékban lenne jelen az egyházban, sok gondot okozna. Lehet hogy bejegyzésem sok előítéletet gerjeszt (ebben nem vagyok biztos), de ennek a jelenségnek a hátterében sajnos ott van jónéhány "nagycsaládos" viselt dolga is.

Sztalker, kiverted nálam a biztosítékot.

Kedves Erika!

Ezt őszintén sajnálom, de ha elfogadjuk a másként gondolkozást akkor az eltérő véleményeket is tudnunk kell tolerálni. Légyszives érvelj, győzz meg cáfold meg amit írtam, azzal mindenki jobban jár.