Pál apostol tudta, hogy senki sem veszik el csak a hajó, mégis aktívan megakadályozta, hogy a mentőcsónakkal egy csapat megszökjön. Illés bírta Isten ígéretét, hogy végre esni fog, mégis hosszan imádkozott esőért, és szolgáját közben hétszer küldte el, mire végül azt jelentette, hogy egy tenyérnyi felhő jött fel. E kérdésed tehát tipikus példája a veszekedési szándéknak, - természetesen szabad akaratod öncáfolása már ez is – hiszen te is jól tudod, hogy az eleve elrendelésnél Isten nem bíz az emberre semmit. Azért nem dőlünk hátra, mert Isten munkálkodik bennünk. Üdvbizonyosságunk nem tétlenségre, hanem éppen, hogy tettekre sarkall. A veszekedési szándékod semmi sem mutatja jobban, mint hogy ezt már nem először írom le neked. Továbbra se felejsd el, ez nem a www.mecset.hu fóruma, itt nem holmi fatalista predestinációról van szó! Akiket eleve ismert, eleve el is rendelt, elrendelt, megigazított, megdicsőített.
Hogy miért kell szólni? Mert még a testünk erőtelen. Ha szó nélkül hagyjuk hitünk gyalázását, akkor az megfertőz! Az eredmény egy liberális keresztyénség, egy eszmepiac, ahol Jézus egy a vallásalapítók közt, a keresztyén tanítás egy út a sok közül, a Biblia emberek írta, így a többi emberi alkotással egyformán kezelhető, vitatható mű... Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a Bibliában kétféle állítás van: Amit már megcáfoltak, s amit idő kérdése, hogy megcáfoljanak. Ennek ellensúlyozására érdemes meghallgatni a következő előadásokat:
http://www.ujszeged.ref.hu/elet/2008/#nyilt_het

Szia Tulip!

Nagyon örülök, hogy válaszoltál, nagyon szeretnék beszélgetni veled.
Persze nem itt, a teológiai topikban, hanem valahol a Beszélgessünk topik tájékán, ahol moderátor vagyok.
Azonban ma nincs időm, mert vendégeink is vannak, és este a fiam szalagavatójára is megyünk, úgyhogy holnap délutántól folytathatjuk.

Tegnap este egyébként egy református lelkipásztort kérdeztem a "tulip"-ról, kiemelten a korlátozott kegyelemről, és nem ért vele egyet.
Úgyhogy nemcsak nekem van sok tanulnivalóm,nemcsak nekem van szükségem a SzentLélek vezetésére, hanem neked is, kedves Tulip, ha valóban bibliai alapokon akarsz állni.

Erre is ki szerettem volna térni. A filozófusokhoz kell egy szimbólum szótár, mint a művészeti alkotásokhoz. Enélkül érthetetlenek, de ezzel elég könnyen érthetővé válnak. S előtűnnek önellentmondásaik is. Például önellentmondóan használt fogalmak. (Szabad akarat is ilyen.) S ezek pont emiatt definiálhatatlanok. Heroikus az a küzdelem, ami az ilyen gondolkodókat újabb és újabb szakszavak használatára ösztökélik, hogy tisztázzanak valamit, sikertelenül. Mert már a pályatársak is kicsit mást és mást értenek alatta, amit pedig éppen el akart kerülni a szakszóval a szerző. A szakszavaktól látszik a dolog a kívülállónak érthetetlennek, de aki benne van, annak éppen fordítva, sokkal kisebb a félreérthetőség, mint a hétköznapi beszédben. Csak az apró lépések végül ezt is felmorzsolják. Elég ehhez elolvasni mondjuk egy tudományfilozófiai tanulmánykötetet, vagy követni a neves filozófusok egymást „meghaladó” műveit. Döbbenetes a kontraszt a Bibliával, ami évezredek alatt állt össze mégis teljes benne a fogalmi összhang (is).
S nem mellékesen a legfellengzősebb mű a Biblia, hiszen, míg a filozófusokat emberek képesek megérteni és magyarázni, addig a Bibliához a Szentlélek kell... A Szentlélek nevű Filozófus, pedig elvezett minden Igazságra, s megmutatja az Élet értelmét.

Ma a többség ilyen. A megtéretlen liberálisok persze természettől fogva, hisz a modern nyugati ember ebbe születik bele, hogy azt hiszi, szabad. A mélyen hívőket is megosztja. (Zimányi Józsi bácsi, Pásztor Gyuszi bácsi ... se fogadta el.) Pont úgy érzelmi alapon vetik el, mint Figyelő, Exrefis... Ám hitvallásaink tartalmazzák, s mivel veszekedésnél többre nem futja a tagadóktól, a bölcsebbjei hallgatnak inkább...

akik közé te is tartoztál (volna) az előző hozzászólásoddal... ha OTT megállsz: bölcsebb maradsz...

Tulip!
Nem érdemes visszatérni a középkori hitviták talajára.
Összemosni kifejezéseket és a tantételeket.

A kat. szabadakarat megközelítés nem ugyanaz mint a protestáns.
Az előbbi a szünergizmus, amely azt mondja, hogy a szabad akarat(mint hellenista filózófiai alap) a jó cselekvésekhez vezet amely mint érdem jelenik meg és így munkál együtt Istennel az üdvösségre, mivel az eredendő bűn már lemosatott a keresztségben.
(Egyébként az eredendő bűn fogalma sem bibliai, hanem Agustinusi meghatározás. Ettől még jó, de itt sem mindegy hogy mit értünk alatta.
Itt Agustinus is túl lőtt a célon amikor a csecsemőt is felelőssé tette az eredendő bűn miatt, mint amely megakadályozza az üdvösséget. Itt hozta be a szentség gyakorlásának elengedhetetlen feltételét, hogy a keresztségben lemosasson ez a bűn)

A prot. vélemény az Istenképűségből indul ki, amely nem a jó cselekedetek érdemszerzését mondja, hanem a döntési szabadságot emeli ki az isteni hívó szóra. Ez nem érdem, hanem egy fuldoklónak a válasza a felé dobott mentőövre. Minden ember eredendően fuldoklik.
A felé kínált megmentési cselekedet és az arra adott válasz mint döntés, ez nem érdem. Nem szünergizmus, hanem monergizmus.
Egyetlen evangéliumi alapon álló protestáns keresztyén közösséget sem ismerek akik a jó cselekedet érdemszerző hatását hinnék.

Az általad képvisel látás azt mondja, hogy Isten eleve úgy rendelkezett, hogy az emberek nagy része esélyt sem kap a megmentésre, ezért nincs is döntési felelősége ezen csoportnak(milliárdoknak, akiket te nem is nevezel embernek). Felelősége van, de ez csak az amúgy is az eldöntött kárhozatuk megerősítésére szolgál, és igazolja ezt. Helyedben ezt vizsgálnám felül a Szentírás alapján, és nem mindenféle ortodox zsinati döntések és kihegyezett apologetikus hitvallások, cikkejeket téve meg alapul, az igazhitűség kritériumának.

A szabad akarat fogalmán lehet vitatkozni, hogy milyen értelemben szabad az ember, de semmiképpen nem keverendő kat. állásponttal.
A Szentírás alapján bizton mondható, hogy nem abszolút értelemben szabad az akarat, de az istenképűség nem szünt meg,(igaz, töredezett) hanem adatott az embernek egy fajta döntési szabadság, amely miatt az ember felelős az Isteni szó elhangzásakor.

"Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!"

Hogy is van ez?

Az eleve elrendelés vallói magabiztosan azt állítják: nem lehet biztosan tudni, ki van üdvösségre választva Isten kizárólagos és szuverén döntése révén. (Ha meg még azt is lehetne tudni e „nem-tudás” nem- léte esetén, hogy ki van kárhozatra kiválasztva – hát szépen néznénk ki. Különösen az, aki menthetetlenül hiába is gyötörné magát, mert nem szeretne Pokolra jutni, jobban vonzaná a Menny…) Így, mert nem biztos, hogy ki kicsoda, úgy kell skerálnia mindenkinek, mintha rajta múlna az üdvössége. ( „Mintha” pont erről beszélne az egész Szentírás, csak nem ilyen „becsali csárda” módon, hanem őszintén, direktben…) A missziói feladatot is úgy kell végezni – Kálvin hívei szerint – hogy az az elkárhozandók számára is ugyanúgy hangozzék, mint az üdvösségre rendelteknek. Tessék mondani; ez nem ugyanaz a feleslegesen kidobott kegyelem, mint a predestinációsok szerinti vád, miszerint Krisztus nem halt meg mindenkiért, potyára nem pocsékolta megváltói gesztusát? Ugyanis a prófétát alkalmasint leállította közbenjáró könyörgéséért is, mikor elvégzett dolog volt nála a büntetés.
Az én Bibliámban ez áll: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele.” (Róm 4,4). Ez azt jelenti, hogy „papíron” elképzelhető az üdvösség megszerzése Isten törvényeinek módszeres és rendszeres betartásával. (Azt ugyancsak Pál ezen leveléből /is/ tudjuk, hogy ember számára ez lehetetlen vállalkozás, mert éppen Isten „rekesztett mindeneket engedetlenség alá, hogy mindeneken könyörüljön”. Minő furcsaság, hogy ezt az Igét is lezseren detronizálják hitvallásukkal a predestinációsok). Azért az nagy blama lenne Isten igazságosságára nézve (nem beszélve egyéb, CSAK pozitív tulajdonságáról, s hogy Ő MAGA A SZERETET!), ha valaki a végítéleten elő állna azzal, hogy „Hittem az Úr Jézusban, követtem is Őt legjobb tudásom szerint, megszolgáltam az üdvösségemet, kérem a bérem!” szövegére ez lenne a válasz: „Mindez nem számít, hiába strapáltad magad, mert elintézett dolog volt a világ felvettetése előtt, hogy te a Pokol létszámát növeled. (Azt is nehezen/sehogy nem veszi be az elmém-gyomrom-szellemem, hogy miként és hova vannak kiválasztva a kárhozatra egyes emberek, ha az Ige szerint Isten az Ördögnek és angyalainak készítette azt, s nem a Maga képére teremtett embernek…)
Sztalkernek, Tulipnak és másoknak ez akkor is gömbölyű, ha csupa éle, sarka, hegye, oldala van. Isten a tudatlanság idejét elnézi. De, hogyan lehet majd Előtte tudatlanul megállni. Nem tudom. Elnézést!

2008. november. 22. Mihálovics Zoltán


Tulip fenti összemosására se időm, se kedevem, amivel a saját nézetét szeretné igazolni, hogy ti. a katolikusok szerint a megváltáshoz kellenek a jócselekedetek (is).
Semmi ilyenről nics szó. Gyermeki egyszerűséggel: KÍNÁLJÁK A TÚRÓSPALACSINTÁT - AMIT NINCS EMBER A FÖLDÖN, AKI NE SZERETNE - DE ÉN DÖNTÖM EL, HOGY KELL VAGY NEM KELL

éljen a túróspalacsinta és Jakab apostol!!!

mEG A fRADI FELJUTÁSÁBA VETETT REMÉNYÜNK...

kedves Figyelő!

elnézésedet kérem legutóbbi beírásom keménységéért, de sajnos nem volt időm akkor a hosszabb fogalmazáshoz. arról nem is szólva, hogy azt nem is tudtam hogy az M. Z. feliratú betoldások a hozzászólásodban téged takarnak, azt hittem az is idézet a könyvből. nem akartalak megsérteni.
ezzel együtt nem tudom egy szavát sem visszavonni annak amit írtam. a filozófia nélülözhetetlen társtudománya a dogmatikának (bár lehet hogy te azt is kártékonynak véled az egyszerű bővített mondatokat is csak nyomokban tartalmazó evangélizációs kiáltványokkal összevetve), s ahogyan az építészet a zeneművészet szolgálja Isten országának épülését úgy a filozófia is nagyon fontos szerepet töltött és tölt be ma is. A bibliával már csak azért sem lehet szembeállítani a filozófiát, mert pl. Pál levelei tulajdonképpen nagy százalékban filozófikus alkotások, okfejtések. Hitvallásaink megfogalmazása, a Szentháromság titkának megfejtése, a kanonizáció végrehajtása, az eretnek tanítások cáfolata a leghatározottabban filozófiai felkészültséget igénylő feladatok voltak. a dogmatika és a filozófia úgy viszonyulnak egymáshoz mint a zenében a dallam és az ütem, egyik a másik nélkül haszontalan és értéktelen. megneveztél három dogmatikai tételt a filozófia bűnlajstromául. vedd észre hogy ha ezeket cáfolni akarod, akkor ezt csak a filozófiának, tehát az elvont gondolati fejtegetéseknek a talaján teheted meg, saját csapdádba esve. zenei hasonlatommal továbbjátszva gondolj arra dallama és üteme van a spirituálénak és a sátánista heavy metalnak is. a filozófia és általában az elitellenes tanítások általában szektás elhajlások remek táptalajai. nem kell nekünk lelkész, nem kellenek az összetett mondatok az elvont fogalmak, minden benne van a bibliában, majd mi boldogulunk Isten segítségével. Az eleve elrendelésben való hit Isten ajándéka a számomra ahogyan azt le is írtam. Épp saját tapasztalataim alapján vagyok azon az állásponton hogy erről vitázni nem érdemes, erről legfeljebb vallást lehet tenni s a többit majd az Úr elvégzi. De vallást tenni lehet és időnként kell is filozófikus mélységben és alapossággal is, nemcsak a parasztpróféták stílusában.

Ez logikailag teljes marhaság. Ha egyszer Isten "nem bízott az emberre semmit", akkor ez afenti mondat is teljesen értelmetlen.
Bizony kedves Tulip, hiába akarod levakarni a predestináció az kőkemény fatalizmus.
üdv
ex

Tényleg borzasztó logikátlan. Mert csak akkor tud megfertőzni Tulip, ha erre téged Isten eleve elrendelt, akkor meg hiába küzdesz ellene, mindenképpen elkárhozol. (Ó, bárcsak használnák az emberek a nékik adatott értelmet, mert a hitünk nem áll ellentétben a józan ésszel, amit szintén Istentől kaptunk. De tudom, hogy pusztába kiáltott szó ez.)

Áldás Békesség!

A katolikusok a keresztséget, a bérmálást és az első áldozást egy nagy egységként kezelik. S azt vallják, hogy Isten és az Egyház, - amin önmagukat értik - szünergikusan működik. Így aki rendesen veszi a katolikus szentségeket az ha purgatórium után is, de üdvözül. S ezzel párhuzamosan tanítják az ember képességét is a jó cselekedetekre, amit arra alapoznak, hogy ők közlik vele a Szentlelket, akivel neki szabad akaratából csupán szünergálnia kell. El lehet utasítani a kegyelmet, az üdvösséget. Itt a legnagyobb baj az, hogy a Szentlélek valójában nincs is jelen. Így valójában az Isten dolgait megérteni képtelen embertől várnak el Isten iránti hűséget. Arminius (remonstránsok) ennél semmivel se jobb, hisz az ember náluk előbb hisz és utána születik újjá vagyis kapja a Szentlelket. Álljon itt egy idézet a Veszprémi evangéliumi gyülekezet egy írásából: http://www.evangeliumi.hu/konyvtar/kony ... tlelek.htm

Mivel a remonstránsok az újjászületést és a megtérést nem választják el, pontosabban szerintük megtérünk és újjászületünk, ahogy ezt a tévtanítást – moderátori tűréssel – Exrefis nem egyszer kifejtette, így náluk az újjászületésben is szünergizmus van, vagyis részt vesznek saját fogantatásukban, saját lelki feltámasztásukban. Na, exrefis, ez a logikai képtelenség! Amikor Jézus beszél arról, hogy Nikodémusnak újjá kell születnie, akkor a felülről való nemzettetéséről, az isteni mag belé plántálásáról szól. Az idézet viszont ebből a szempontból helyes: Isten újjászül – pontosabban nemz egy új lelki életet - monergista módon. Hogy azután ez később mennyire válik szünergizmussá külön vizsgálható. (Álláspontom ismert: valóban én térek meg egy folyamat végén, majd én szentelődöm meg, de ebben Istennek annyira nagy a része, hogy saját részről nem igen beszélhetek. Nála nélkül semmit sem cselekedhettek.) Exrefisék tehát mert a kezdőrúgásnál elbukják a vitát, ezért veszekedésre gyúrnak.
A szünergizmust elfogadom, ha arra irányul, hogy rámutasson van amit az ember tesz, de azt már nem ha ezt neki is tulajdonítjuk, s nem a benne munkálkodó Szentléleknek. Az ember hirdeti az igét, a hallgató megtér, az ember jó cselekedeteket végez, de ezek semmit se érnek, ha nem a Szentlélek által. Ez egyben exrefisnek is válasz a következő veszekedési kísérletére:



amire sajnos egy moderátor rákontrázott:



amivel megtapsolt egy förtelmes gyalázkodást, kiírva magát a református fórumon moderátorként való működés jogából. Az ugyanis ne legyen már moderátor, aki a következő alapokkal sincs tisztában: A hirdetett ige is Isten igéje! Amikor egy lelkész igehirdetésre készül, akkor a mondandót imádságban kéri el, s csak azt mondja, amit kapott. Pontosabban, csak az lesz prédikáció, amit így kapott, minden más egyszerű szónoklat. (Tudjuk, hogy sok helyen szónoklatok hangzanak, s konganak is a templomok az ürességtől.) Aki ezt tudja az exrefisnek nem tapsol, hanem szépen helyre teszi s gyalázkodásért legalább egy időre ki tiltja! Ugyanis ebből világos, hogy a Szentlélek használja az embert, de mégsem bíz rá semmit. Az igehirdető egyéniségére szabott lesz a prédikáció, mégis a Szentlélek ereje lesz mögötte, s ez éri el, hogy hit ébred, abban akiben szintén a Szentlélek munkálkodik. Aki ezt fatalizmusnak meri nevezni, annak igazából nincs helye itt, ahogy moderátor se legyen az, aki ezt megtapsolja! S még hogy nincs értelme egymást folyton folyvást a szentségre buzdítani? Már bocsánat, de tele van a Biblia az erre való figyelmeztetéssel. Intsétek egymást... S ezen nem változtat, hogy ezt is Isten maga végzi végső soron, minket felhasználva. Azért buzdítunk, mert Isten késztet erre. Látható exrefis kísérletéből, hogy hova vezet ha az ember magát buzdítja valamire, fatalizmusnak gúnyolta Isten kegyelmét! Amit sajnos egy moderátor se tett helyre. Van itt a feladatra alkalmas moderátor? Illik az ilyet tűrni egy református portálon?
Miért kell ilyen alapdolgokat hozzászólásokban magyarázni? Ja aki küzd a kárhozata ellen, az már újjá van születve tehát nem kárhozhat el! Küzdeni ugyanis a lelki halott nem tud! Szükség néktek újonnan születnetek/felülről nemzettetnetek … Nincs szünergista lelki halott, hiába tapsolta meg Indu ezzel a mondatával az erre támaszkodó exrefist.
Hát ennyit a logikátlanságról. S itt is emlékeztetnék rá, hogy semmi veszekedés nem lenne, ha a moderátorok értenék a református alapokat és nem tapsolnák, hanem korholnák a felforgatókat! Itt ugyanis mint látható csak egyik oldal kész a vitára, a másiknak csak ilyen minden alapot nélkülöző gyalázkodásai vannak, mint a fatalista bélyeg.

Visszatérve a fő hozzászólása az eredendő bűnt pedig nem Agustinus találta ki, hisz a Biblia írja, hogy egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat. (Rm5,18a) A csecsemőknek meg éppen úgy kegyelemre van szükségük – elég Dávid vallomására gondolni méhbeli állapotáról -, mint a 120 éves aggastyánnak. Egyébként Sátán pusztíthatná a konkolyt csecsemőként, s máris belépőjegye lenne Isten országába rajtuk keresztül.

A szünergizmustól és monergizmustól elvonatkoztatva a római katolikusok és remonstránsok igenis egy követ fújnak. Mindkettő vallja az ember képességét, vagyis a szabad akarat legalább részleges jelenlétét, amivel az ember dönthet Isten mellett, vagy megmaradhat benne, s így egyként vallják a távozás lehetőségét. Egyként vallják, hogy a megtartás a Szentlélek munkája, de az embernek szünergálnia kell ebben vele.

Római katolikus: Istennel együttmunkálkodva keresztelésedtől tudsz jót tenni, üdvösségeddel játszol ha nem teszed.
Remonstráns: Istennel együttmunkálkodva megtérésedtől tudsz jót tenni, üdvösségeddel játszol ha nem teszed.
Református: Isten kegyelmébe fogadása iránt maga Isten ébreszt benned hálát és munkálkodik benned a megszentelődésedben, üdvösségedet semmi sem veszélyezteti. (Róm8)


Meghatározás 1. Ember: Aki Ádám és Éva leszármazottja.
Meghatározás 2. Ember: Akiben benne van Krisztus lelke.
Az említettek az 1. szerint emberek, 2. szerint egyenesen minden embernek ellenségei, s ezt nem én mondom hanem a Biblia. Ez is egy szabálytalanság, amikor emberinek állítotok valamit, csak hogy veszekedésnek tűnjenek az elhangzottak. Róm5,12 1Th2,15b. Tehát emögött a Biblia tekintélye áll, tessék vele így bánni! Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy 1Th2,14-15 üldözöttjei helyett az üldözők ügyvédjeként lépsz fel! Isten persze gyorsan helyre teszi az ilyen prókátort, Ő ugyanis nem kegyelmi esélyt oszt hanem kegyelmet. Az „esélye sincs” üres metafizikai szócsavarás. Isten „elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készítettek.” Rm9,22b. A teste porrá lesz, mint a mienk is. A lelkek meg az urukat követik végső helyükre. S ennek megfelelően kapnak új testet. Hol itt az igazságtalanság? A Biblia tanítja, hogy vizsgáljuk meg a lelkeket, mert sok hamis próféta jött el erre a világra, de azt sehol se tanítja, hogy e lelkek döntési felelősségéért, esélyéért pereljünk az Istennel, veszekedjünk a hívőkkel! Róm9,19-23!

S Figyelőnek is itt reagálnék.



Első mondatod ugyanaz, amit Indu református moderéátorhoz méltatlanul maga is leírt, hogy mi van azokkal, akik meg akarnak térni, de nincsenek kiválasztva. Semmi. Ez a halmaz ugyanis üres. Aki ugyanis meg akar térni, az már újjá van születve, tehát meg is fog térni.
Azután becsali csárdát éppen ti csináltok, amikor azt hirdetitek, hogy az engesztelés korlátlan, s jönnek a különféle pszichotechnikák a döntésre segítéshez, hogy azután 95%-os lemorzsolódást a kegyelemből való kiesés számlájára kenjetek. Pál a tiszta evangéliumot hirdette, a többit a Szentlélekre bízta s tudjuk, hogy akik örökéletre választattak mind hívővé lettek. Nm mondom, hogy minden remonstráns gyülekezet becsali csárda, de a becsali csárdák esetén döntően remonstráns felfogást találunk az tuti.
1Kor1,18skk támadása is megszokott már tőletek. Az ige szól az elveszőknek is, így egyedül saját urukat okolhatják, hogy miért nem adott nekik hitet hozzá! Ha nem hallanák, akkor Istent okolhatnák! Ezért aki nem hallotta, azt lelkiismerete alapján fogja Isten is megítélni.Ez megint a sok hamis próféta lelkéért való hamis aggodalmaskodás, amire a Biblia sehol se szólít fel, annál inkább a megvizsgálásukra, mert nem minden lélek származik Istentől. (Tudom ez az ige sincs meg a te Bibliádban. 1Jn4,1!)
Jézus nem csak papíron tartotta be a törvényt, de gyakorlatban is! Ez a csere alap, amikor Ő bünné lett, miközben az Ő igazságát ránk tette. Isten őt büntette, míg ránk úgy tekint, mint akik betartottuk a törvényt ától-zettig. Ha mindenkire így tekintene, az univerzalizmus lenne. Ezt a Biblia nem tanítja marad a korlátozott engesztelés. Képzeld Jézus a hamis prófétákért nem halt meg. (1Jn4,1-et vedd fel végre a Bibliádba. Sem minden embernek ellenségeiért! 1Th2,14-15)
Galata levél tanítja a törvény igazi célját: Krisztushoz vezérlő mesterünk. Ezt sem szeretik a remonstránsok. Vallják, ők hogy hitből lehet csak megigazulni, miután a törvény Krisztushoz vezetett (Gal3,24), de törvény csinálnak abból, hogy a lelki halott képes a hitre. Mi úgy hirdetjük az evangéliumot, hogy az hitet ébresszen, a remonstránsok úgy, hogy a szerintük meglevő hitre apellálnak. Aztán fognak ilyen halat is meg olyat is. Az egyik csupán abban hisz, hogy van Isten, ahogy az ördögök is, egy ideig belekapaszkodik az elhangzottakba, de hamar kiderül nincs gyökere. S önbeteljesedő jóslatként példázni lehet velük a kegyelem elveszíthetőségét. Akad köztük persze, akiben Isten munkálkodik, s valódi, üdvözítő hittel fogadja az igehirdetőt. Ők megmaradnak. Azután kap amilyen tanítást kap. Így vannak azután szavukban remonstráns, tetteikben kegyelemből élők, s azok akik mind szavaikkal, mind tetteikkel kegyelemből élnek.
Rm11,32-t nem töröltük, de ki se ragadjuk, s nem akarjuk vele az univerzalizmust bizonyítani, hanem a Biblia egységében magyarázzuk.
Isten valóban Szeretet, de mint meg van írva Jákóbot szerettem, Ézsaut gyűlöltem, úgy a nagy reklamáció már megint Istennek támad, hogy de hát a nem Istentől kijövő lelkekkel miért így bánik. Krokodil könnyek ezek. Ki téveszti meg a sok szabad akaratú polgárt, hogy ilyen prókátorokká lesznek? Szabad akaratodból vajon miért nem állsz ellent? Amit nem értesz azt miért támadod, ha szabad az akaratod? Teljesen látszik, hogy kényszer alatt cselekszel. Érzelmeid irányítanak. Én bármikor tudnék remonstránsan írni, fordítva ez nem megy, hiszen tele vagy tévismeretekkel, mint például aki megakar térni, de nincs kiválasztva üres halmazelemeiért való aggódásod mutatja. Ezért nem alakulhat ki értelmes vita sem. S a moderátorok is ezért megye III-asok, mert ők is ezen tévedések rabjai. Értelmes vitának ugyanis alapja a másik álláspontjának ismerete. Ha egyszer az nem fatalista, akkor a fatalizmussal való vádaskodásnak veszekedés szításán túl nincs értelme. S ez rombolja itt a légkört. A hamis vádaskodások, s hogy nincs aki a református tanításoknak tekintéllyel a pártjára állna az ilyen kilengések ellen. Erre láthatólag se képesség, se elszántság nincs. Főleg mert ha e vádaskodásokat nem engednék rögtön látszana, hogy a remontránsoknak semmi muníciójuk, akikhez azonban maguk is tartoznak. Visszatérve Isten szeretetére, ez éppen attól szeretet, hogy nem enged meg mindent. Ezt igazságtalanságnak nevezni megint csak moderálást kívánna.
A tűznek tava az Ördögnek és angyalainak készült, s oda jutnak az Ördögtől – nem Istentől, tehát ki mástól? - kijövő lelkek is! Ne feledd lelkekről van szó, nem földi testekről, melyek porba térnek vissza! Mt25,41 Jel20,10-15. Jel19,20.
Akiben nincs meg a Krisztus lelke az nem az övé – kizárásos alapon Sátáné -, így Isten képűsége is kimerül abban, hogy teste emberi test. Ám e test porrá lesz. A lelke meg meg a saját urához. Nem várom, hogy elfogad, hogy vannak ilyen lelkek, bár a Biblia tanítja, 1Jn4,1; 1Jn3,12, Jn8,44, Jn10,25-26 1Th2,14-15... Csak annyit várnék el, hogy hamis vádaskodásokra ez ne ösztökéljen. Persze hiába is mondom, apellálva nem létező szabad akaratodra, mert öncáfoló módon szabad akaratodban híve teljesen kényszer alatt teszed a támadásaid. Mégis szólok, s ismét szólok, hátha ad neked az Isten kegyelmet. Meg hát ha nem szólnék – s még néhányan – teljesen elsüllyedne a református portál. (Vegyétek le a református jelzőt, s már itt se vagyok. ) Amíg azonban szerepel e jelző szólni fogok a méltósága érdekében.
Isten előtt csak úgy lehet megállni, hogy Jézus tisztaságát tulajdonítja nekünk. Hogy mennyit értettél meg a megszentelődésed során az nem számít. Üdvözülsz. A helyed hol lesz ott meg az Isten által veled elvégeztetett jó cselekedeteket számítanak. Így minden megtért ember a neki elkészített helyre fog jutni. Itt se bízza az Isten ránk a dolgot, hogy elkészített egy helyet, de nekünk kell azt kiharcolni, hanem addig munkálkodik bennünk, míg be nem tudjuk azt tölteni.

A katolikus búcsúkról mint jó cselekedeteket kiváltó purgatóriumi időt csökkentő dolgokról meg tényleg nem érdemes szólni... A katolikusoknál tényleg nem hangsúlyos – irónia! - … (Ál)szentekhez se fohászkodnak, hogy felesleges jócselekedeteikből csurrantsanak, csöppentsenek nekik, akik aranyozott szobraikat tisztelik...

Mára ennyit.

Áldás, békesség!

köszönjük hozzájárulásodat az áldásunkhoz és békességünkhöz... azt hiszem vannak dolgok, amik magukért beszélnek...

ember haragja Isten igazságát...